Hi!

Úgy látszik már csak minden másnap van időm blogot írni... Nemsokára jönnek a heti, majd a havi beszámolók:))

Az volt a terv, hogy aludni fogok. Csütörtök este Líviáék, péntek este anyuék vállalták át Bencét. Persze egyik nap sem aludtam ki magam teljesen, mert pénteken reggel 9-ig el kellett hoznom a gyereket, és 8-kor keltem, péntek este meg bulizni voltunk, hajlani 4-kor feküdtünk le, és fél 11-kor keltem. Természetesen mindkét nap óracsörgésre..:(

Azért máshol sem alszik rendesen Bencus. Líviáéknál is elég későn feküdt le, 1/4 12 körül, ha jól emlékszem, és reggeliig kétszer kelt fel. Anyuéknál kétszer is volt egy hoszabb (fél-egy órás) hiszti. Egyik éjfél környékén, a másik hajnalban. Úgyhogy megnyugodtam, hogy nem én vagyok béna, és nem velem van a gond, hogy a gyerek nem alszik jól. Mert ilyenkor ugye tud arra gondolni az ember, hogy túl sok/kevés ruha rajta, túl hideg/meleg a szoba, túl nagy/kevés a páratartalom, túl sok/kevés volt a vacsi, stb, stb.

Azt is megkaptam, hogy elkapatom a gyereket. Hogy hisztizik a járókában, nyújtja a kezét és csak akkor nyugszik meg, ha kiveszi az ember, és kézben van. Hogy neki nyugodtan kéne ülnie és játszania az ágyban. Hogy én ezt elrontottam. Hát lehet. De nálunk nincs járóka, nálunk az ágy az csak alvásra szolgál. Úgyhogy alváson kívül nem akar ágyban lenni, mert ehhez van szokva. Akkor is hisztizik, ha úgy akarom lefektetni, hogy ő még nem akar aludni (pedig tudom, hogy fáradt). Az ágy láttán zokogni kezd, hogy én milyen gonosz vagyok:))) Úgyhogy nem tudom, hogy ez most rossz-e, vagy nem vészes, de nálunk az ágy alvásra van, nem játszásra. Ezért persze, hogy minden ágyból ki akar mászni, és hisztizik. Legalábbis egy idő után. És igen, nyilván sokkal időigényesebb, meg nehezebb így vele, hiszen egyfolytában figyelni kell rá. (Nyilván egyszerűbb ágyba tenni, és otthagyni, hogy elvan, nincs vele gond, oldja meg.) És az, hogy mindig kézben van...hát ott lehet legjobban ölelgetni és puszilgatni!:)) És szerintem (bár nyilván nincs tapasztalatom benne, és csak okoskodok) ezzel csak átmenetileg lehet elrontani egy babát. Mint ahogy a cumizásról is leszokik mindenki (mutassatok egy embert, aki sosem tudott leszokni), ugyanúgy a karonülésről is leszoknak. Sőt! Gyanítom egy idő után még arról is, hogy anya kezét fogják! Sőt! Egy idő után ez már ciki is lesz nekik, mert már nagyfiúk! Így vagy úgy, de mindig beáll a rend szerintem, hogy addig meg hogy jut el a gyerek... Nálam most karon ülve. De mindenkit megnyugtatok, hogy első gyerek, és azért. A többinél már nem lesz erre időm, lehetőségem, idegem, kedvem, akármi... Most kell egy ilyen is. Kész. Más biztos jobban csinálta, meg jobban fogja majd csinálni. Ennek én nagyon örülök. Én így csinálom, ez van, és én így vagyok boldog - nem úgy, hogy ketrecbe van zárva, vagy hagyom sírni.

Úszni nem voltunk ma sem. Eszembe sem jutott.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.