Hi!

Akkor real time (valós idejű) beszámoló a múltból.

Bence éjszaka már fél 2-kor kelt, de 'már' 3/4 3-kor elaludt! Pedig már rutinosan néztem az órát, hogy tudjam hány perc van még hátra az éjszakázásomból, és mikor telik le a másfél óra. De plusz negyed órát adott nekem. És ma reggel meg azzal keltett (miután felkelt, kiszedtem az ágyból, csak én nem tértem még magamhoz), hogy a tegnapi hajkitépéssel ellenben ma az ujjacskáját bökte bele a csukott szemembe:))) Holnapra nem tudom mit tartogat:)

2 eseményről is be kell számolnom: Az egyik, hogy délelőtt letettem a földre, és megtett pár lépést négykézláb, és csak utána hasalt le kúszni!!! És délután ezt még párszor meg is ismételte!!! A másik pedig, hogy egy-két napja csettintget a nyelvével! Én nem is tudom utánozni, valószínűleg fogatlan száj kell hozzá, de annyira édesen csinálja! És elég sűrűn! És nem tudom miért:) (Vagy csak szórakoztatja őt, vagy a fognövés miatt, vagy pótcselekvés, vagy bármi más miatt...)

Szörnyen olyan már, mint egy kis majom! Amint leteszem már mászik is utánam, kapaszkodik a nadrágszáramba, és akar felmászni rá! Ha felveszem, akkor meg jól elvan, és nem utal rá semmi, hogy mondjuk a földön jobban szeretne játszani! És megfigyelés alatt tart! Amikor nagyi (dédi) kezében volt, akkor azt leste, hogy hol vagyok, mit csinálok! Persze elvolt nagyi kezében, nem akart onnan eljönni, de azt azért tudnia kellett végig, hogy anya mit csinál. Erről a fene nagy ragaszkodásról jutott eszembe, hogy végülis kezdem megérteni azokat a nőket, akik visszamenekülnek dolgozni, mondván hogy nekik is, meg a gyereknek is jobb lesz így. A gyerek délután/este egy boldog anyával játszhat, és nem egész nap egy idegronccsal van. Persze ettől még én nem megyek vissza dolgozni, meg nekem (még?) nincsenek ilyen bajaim, de azért már úgy van rálátásom, és úgy érzem, hogy meg tudom érteni őket. Bááár, erről meg eszembe jutott az, hogy ha itthon is maradok, akkor is megy a gyerek oviba 3 évesen! Jáááj! Már most be vagyok parázva! Hogy van az, hogy a gyereket, akit egész nap, a nap 24 órájában látok, azt egyszerűen 'elveszik' tőlem egész napra? És onnantól kezdve csak késő délután, este, (reggel), és hétvégén láthatom?? Hát, elképzelni nem tudom! Persze lehet, hogy addira megváltozik a véleményem, és örülni fogok, hogy ő boldogan játszhat a kortársaival, én meg lélegzethez jutok. Egy kevéshez. Mert a tesó(i) akkor még nyilván otthon lesznek:)) Szerencsére ez még messze van, úgyhogy majd ráérek akkor idegeskedni emiatt:))

Holnap keresztelő! Reniék is beszerzték a igazolást, úgyhogy tényleg minden megvan!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.