Hi!

Először alvásról: 4-től 5.20-ig hiszti és sírás volt. 5.20-kor elájult a kimerültségtől/éhségtől/nem tudom mitől, és aludt 7-ig. Mert fél 6 előtt ugye nem vagyok hajlandó megetetni. És egy idő után ki kellett vennem az ágyából, mert azért annyira nem vagyok fitt, hogy másfél órán át üljek ott. És nem tudom mi volt a gond.

Akkor egy kis összefoglaló arról, hogy milyen is egy 7 hónapos gyerek:

Abszolút felismeri a szülőket, rokonokat, ismerősöket. Még a konditermeseket is. Csomó ideig bámulta kedden is az új nőt (ma is), mert még nem ismerte!

Abszolút ki tudja mutatni az érzelmeit. Na persze nem csak arra gondolok, hogy sír, mert az megy az 1 órás újszülöttnek is:) És még csak nem is a mosolyról, meg kacagásról beszélek. Hanem arról, hogy nyújtja a kis kezét, ha az egyik ember öléből át akar menni a másikéba, ha fogom a karomban, akkor már öleli, szorítja a nyakamat, ha a földön van, akkor odajön hozzám - sőt, napok óta már megpróbál felállni/felmászni a lábamon. És kétségbeesik, ha nem sikerül:)) Ismeri és figyeli a mimikámat, hogy min kell mosolyogni, nevetni, milyen a kedvem.

Fizikálisan már nagyon fejlett. Mászik, tud négykézlábra állni, kapaszkodva feláll és áll, és áll, és áll...:) Nagyszerűen ül. Egyedül fel tud ülni. Hasizmos kapaszkodós felüléssel már előre tudja billenteni a hordozóját.

Már nem szórakoztatják a játékai. Azok csecsemőknek valók. Már ahhoz is unalmasak, hogy rágja őket. Mindig új 'játékot' fedez fel magának, amit azonnal meg kell rágnia. Sürgősen kell már vennem készségfejlesztő játékokat is!!

Egyre hisztisebb. Hisztizik, ha nem sikerül neki valami, hisztizik, ha elveszek tőle valamit, amivel ő játszani akar, de én nem engedem, hisztizik, ha nem hagyom oda menni, ahová ő akar, simán hisztizik csak úgy - biztos nem kötöm le eléggé a figyelmét... (Sürgősen kell új, készségfejlesztő játékokat vennem!!:)

7 hónaposan már nem szeret öltözködni. Idáig az öltöztetés (meg a pelenkázás is) egy napi rutin volt, amin átestünk. Most kész közelharcok (és hisztik) folynak pelenkázákor (én a hátára akarom tapasztani a gyereket, ő meg feltétlenül a hasán akar feküdni), és öltözéskor is. A legkritikusabb pont, amikor bármilyen hosszú ujjú dologba bele kell húzni-tolni a karját.

Ez nem biztos, hogy jellemző amúgy a 7 hónaposokra, de az én 7 hónaposom csak állva hajlandó fürdeni. Mióta tud állni. Ülni snassz. Meg eldőlhet. Csak talpon jó és biztonságos. Meg akkor alig éri a víz a combja közepéig. Viszont így könnyebb elérni mindent, ami nem játék és nem a babakádban van (pl: lefolyó-dugó, mosdatókrém, zuhanycső, fürdőszivacs, etc).

Hmm, most hirtelen elfogyott az ihlet, pedig biztos még folytathatnám a  sort!

Baba-mama tornán kiderült, hogy lényegében mindenki a Szent Imrében szült/fog szülni. Mondjuk evidens, elvégre nyilván a közelből, azaz a kerületből járnak ide a kismamák tornázni, nem a város másik végéből. És megtudtam, hogy Zsuzsi orvosa is Barna István amúgy, de ő a Péternél, azaz István fiánál szült. A mázlista. Vagyis annyira nem az, mert mindenféle komplikációk miatt altatni és műteni kellett szegényt, de azért a Péter emberileg/lelkileg sokkal nagyobb segítség lehetett ebben (is).

Délután átjött Dóri és felügyelt a kis pócra, míg mi templomban voltunk Süvivel. Igaz nem volt annyira sok dolga vele, mert lényegében végigaludta a távollétünket:) De azért előtte/utána játszottak sokat!

A vasárnapi keresztelő továbbra is rendben van, szinte furcsa, hogy ilyen simán megy minden, és ilyen gyorsan. Nincs semmi megoldandó probléma... Gyanús, gyanús...:) És László atya teljesen jófej volt.

Bence lassan kezd kapni mindenféle kóstolókat. Hol a reggelimet dézsmálja meg (mondjuk sonkás kenyér), hogy az ebédemet (mondjuk rántott hús krumplipürével) és nem panaszkodik:) Igaz nem tudja ezeket nagyon enni, mert még nincs foga, a a krumplipürémből egész szépen betermelt. Pedig tej és vaj is volt benne. És továbbra sincs semmi baja. A kenyeret meg inkább rágcsálni szereti, de nem igazán látom, hogy lenyelné. Mindig csak gyűlik a sok nyálas galacsin körülötte, ami esik ki a szájából! :)

Na, most hogy megint elment egy óra az életemből (és főleg a tanulásra szánt időmből) a fránya blog miatt, most talán el is köszönök! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.