Hi!

Ma szembekerültem életem első 'bezzeg anyukájával', és többel nem szeretnék... Anyuéknál voltam délután, és egy házaspár ismerősük bejelentkezett, hogy jönnének anyut felköszönteni. Ebből gondolom már mindenki levágta, hogy a bezzeg anyuka a feleség volt. (Aki 36 évesen szülte meg amúgy egyetlen gyermekét, aki most 7 éves.)

Érkezésétől számítva kb. 10 percen belül úgy ki lettem osztva, hogy csak pislogtam! Mivel családi barátok, meg idősebb, nyilván nem kezdtem el balhézni, csak udvariasan mosolyogtam. Bár nem volt könnyű, éreztem, hogy nehezen tartja magát a szám, és le akar görbülni. Meg aztán egyik fülemen be, másikon ki, minek balhézni? Elmondja, engem nem érdekel, és éljük tovább életünket. Na ezért nem balhéztam (meg amúgy sem szokásom). De belül úgy fel voltam háborodva, hogy csak na!

Szemezgetések:

Felháborodott hangnemben számonkér, hogy mi az a gusztustalan gumicumi a földön. Hát a gyerek cumija, mi lenne... Hogy én miért adok neki cumit, hogy az milyen baktériumtanya, meg tudom-e azt, hogy mibe kerül utána leszoktatni a gyereket, meg inkább a pelus, vagy a takaró szélét rágja, meg még a fogai is csúnyán fognak nőni tőle! (Ezt kb. egy lélegzetvétellel.) Mondhattam én neki, hogy én sem akartam ám cumiztatni, de vannak dolgok, amiket hiába találunk ki előre, nem úgy lesz. Pl. szoptatni is vagy egy éves koráig akartam volna Bencét... Ja, és persze, utána egyből: BEZZEG az ő fia még sosem látott se cumit, se cumisüveget. És ő 2 és fél éves koráig szoptatta a gyermekét. És BEZZEG az ő gyereke emiatt még sosem volt beteg! Vagy ha volt, akkor másnapra meggyógyult.

Meg tud-e a fordulni a fiam? Persze: hasról hátra, de fordítva még nem nagyon. 1-2-szer sikerült neki, de még nem nagyon próbálkozik. Na majd Ő megtanítja! Majd Ő megmutatja neki, hogy hogy kell (és nekilátott tanítani a gyereket). Nem mintha én nem szoktam volna...

Le tud-e mászni a gyerek az ágyról? -???? Az ő fiát egyből megtanította (bezzeg...), mert máskülönben leesnek az ágyról. De ha megtanítom neki, hogy hogy kell lemászni, akkor nem fog leesni. Ekkor azért anyu is úgy közbeszólt, hogy a gyerek még ülni sem tud magától, nemhogy az ágyról lemászni. De gondolom az ő bezzeg gyereke 5 hónaposan már mászott le az ágyról... Tökéletesen...

Az ő bezzeg gyereke már 2 évesen csomó verset tudott fejből. Az óvodában nem tanult az évek során annyi verset, mint amennyit ő tanított a kisfiának. Nekünk van jó mondókás könyvünk? Ööö, nem, még csak 5 hónapos a gyerek... Nem baj, majd akkor ő ad!

Bukott a gyerek, míg a kezében volt. 2 féle reakciója volt, amit onnantól kezdve többször is meghallgathattam. 1: túletettem szegény gyereket. Igaz szegény gyerek tápszeres, tehát eleve nem lehet nagyon túletetni, mivel látom mennyit eszik, nem úgy, mint szoptatásnál. Korához képest kevesebbet eszik, mint az előírt. És sokszor eszik keveset. Ő ehetne napi 4x 230-at min., de helyette 5x 200-at eszik. De sokszor még annyit sem. És sokszor a 200-at is 3 részletben, amit egy evésnek számolok. És azért sem tudom túletetni, mert ha nem kér többet, akkor nem eszik többet. (Azért etetem néha több részletben az egy adag kaját ugye..) Nem nyeli le, eltolja a cumit, kifolyatja a száján. Nem hülye. 2: Nem büfiztettem meg rendesen. Majd elkezdte magyarázni, és mutatni, hogy hogy kell megbüfiztetni egy gyermeket, és honnan tudom, hogy az jó büfi volt-e. (Magyarul a ház beleremeg, akkora büfit nyom.) És konkrétan nekem, egy 5 hónapos gyerek anyjának elkezdi magyarázni, hogy hogy büfiztessen... Még ha 5 napos lenne a gyerek, könyörgöm... Szinte csoda ezek után, hogy Bence életben van még az én karmaim közt...

És persze a bezzeg ficskája bezzeg iskolába is jár (ami tény).

És ezen kívül megígérte Bencének, hogy megtanítja anyát (azaz engem), hogy hogy tanítsam meg őt lemászni az ágyról. Erre szerencsére nem került sor, mert lehet ahhoz már nem tudtam volna jópofát vágni. 

Szerencsére 2 évente ha egyszer találkozom velük. Amúgy szeretem őket, meg minden, és mivel eddig nem volt gyerekem, nem volt ilyen témánk. Mindig normálisak voltak. Dehát most kiderült, hogy ő egy bezzeg anyuka. Ez egy típus, nem lehet mit kezdeni vele...

Meg az is gond szerintem, hogy én az ő szemében csak a barátaik gyereke vagyok (azaz egy gyerek), akinek most született egy gyereke. És egy gyerek nyilván hogy érthet már bármihez is, majd ő a felnőtt elmagyarázza nekem! (Mert nyilván nincs egy nő sem a rokonságomban, aki tanáccsal tudna ellátni. Meg nyilván sok tanácsra van szükségem. Jó, egy-kettőre nyilván, de nem arra, hogy hogy büfiztessek gyereket...)

Meg bukni büfi mellett is tud, mint bármelyik csecsemő. A babák gyomra kb. 1 éves korukra zár teljesen. Akkor már nem tud feljönni a kaja - magyarán a bukást kinövik. És régen sem bukott sokat. Most se sokat, csak gyakrabban, mert sokat mozog, ül, emelgeti a lábát, a szájába teszi, stb., stb., ezért a gyomra igen erős hatásoknak van kitéve. Legalábbis ahhoz képest, hogy régebben csak feküdt. Nyugalmi állapotban. Méghogy túletetem...

Tehát, nem szeretnék még egy bezzeg anyukával találkozni. Mert még csomó példa kimaradt (pl. öltöztetés, tisztába tevés, fürdetés időpontja, bezzeg az ő gyereke átaludja az éjszakát, az enyém meg tuti azért nem, mert...)

Hajjaj....

Ja: és a cumiról leszoktatás meg majd lesz valahogy. Mutassatok már nekem egy embert, aki nem szokott le...:-)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.