Hi!

Tegnap - Lívia szülinapja alkalmából:) - Bencus 4 hónapos lett! Ez egyrészt soknak tűnik, hogy MÁR 4 hónapos, másrészről viszont MÉG CSAK 4 hónapos??? Hiszen már milyen rég él velünk együtt:)) Már teljesen fel is nőtt! :) Nehogymár csak 4 hónap? :))

Ma megyünk dokinénihez. Szerintem el fog ájulni, ha meglátja, hogy mennyit nőtt a gyerek! És én is el fogok ájulni, amikor a mázsálásnál meglátom majd, hogy hirtelen 2 tonna lett...:/ Éééés, a legfontosabb: ma beszéljük meg a hozzátáplálást, azaz, akár már mától kaphat almát!!! :)) Sürgősen kell szereznem egy műanyag partedlit is, azt könnyebb és gyorsabb mosni:) Majd beizzítom a fényképezőgépet is, hogy milyen eredményekkel járt az első igazi etetés:))) Tuti fülig almásak leszünk mindketten:)) Már nagyon várom, tuti jó móka lesz:)) Kíváncsi vagyok, hogy Bencusnak hogy fog tetszeni a dolog! Na, meg az új íz!

Tegnap először ért olyan baleset, amiről eddig még csak olvastam, vagy videón láttam! Feküdtem a hátamon az ágyon, és játszottam Bencével. Ő a hasamon ült, feküdt ( a lábamnak támasztva), meg néha felálltunk, meg néha anyára hasaltunk. Aztán rajtam hasalás közben, miközben puszikat nyomtam a kis nyálas fejére, egyszercsak büfizett egyet (amivel még nem lett volna gond), majd 2 mm-ről lehányta az arcomat...:))) Persze a bukáshoz egyenesbe állította a fejét, tehát az egész cuccot a számra rakta elsősorban, és onnan folyt szét minden irányba, leginkább bele a nyakamba:))) Jó, lehet ez így gusztustalannak tűnik, de én speciel fuldokolva röhögtem, hogy úgy mégis mit csinál, és hogy lehet ilyen kis gusztustalan? :)) Ő meg persze boldogan mosolygott rám, mint aki jól végezte dolgát:)) Mondjuk biztos elő fog még fordulni ilyen párszor, hogy lehány, lekakil, stb - már eleve, ha azt vesszük, hogy gyerekkora alatt csak lesz néhányszor beteg is, amikor szintén előfordulhatnak ilyenek...

Amúgy továbbra is imádja a leveleket, fákat növényeket! Tegnap is, amikor toltam lent a babakocsiban, úgy nézte a lombokat, hogy meg kellett minden méternél állnom alattuk, megfogtam a kis ágakat, megzizegtettem őket Bencusnak, aki boldogan 'kacagott', és az arcához húzta közben a kis összekulcsot kezeit:) Mindig azt csinálja, ha boldog, nagyon huncut kifejezése lesz tőle:))) Meg még fejét is elfordítja ilyenkor kicsit:)) De a virágokat is sokat tudja tanulmányozni, pl. apuéknál a teraszon! Reméljük (biztos) megmarad a természet-szeretete. Legalábbis majd úgy neveljük.

Rettenetesen sokat figyeli mostanában a macskát is! Meg mosolyog rá! Cicka meg úgy tart tőle még mindig! Azzal nincs gond, ha ő jön oda megszagolni (amit már nem csinál hosszú ideje, mert minek), de ha én emelem oda a babát (mert annyira meg akarja vizsgálni a cicát), akkor felháborodottan elhúzódik, és amilyen fejet vág, azt leírni nem lehet, és hozzá nem mer érni a gyerekhez! Hozzá akartam érinteni pl. a tappancsához a baba kezét. Először felkapta, utána tartotta a levegőben, mintha mégiscsak hozzá akarna érni a gyerekhez, vagy legalábbis meg akarná kicsit pofozni (sosem használ karmot amúgy), de aztán mégis visszahúzta a mancsát, és hátrébb ült...:) Pedig Bence úgy próbálkozott!!! :)

Azon filózom még mostanában, hogy a hordozót lent kéne hagyni a kocsiban. Csak nem merem, mert félek, hogy feltörik miatta a kocsit. Esetleg a csomagtartóban kéne tárolnom, dehát azt is ki tudják figyelni, hogy én minden alkalommal csomagtartózom... Pedig szoktam látni, hogy a nagyobb gyerekülések is állandó jelleggel vannak belerögzítve a kocsiba, azaz sosem veszi ki, de egy hordozó nekem mobilabbnak tűnik, amit csak ki kell kapni. De egyszerűen már nem bírom el a gyereket hordozóstul! Túl nehéz! Inkább simán kézben - vagy több cucc esetén kenguruban - teszem meg a lakás-kocsi-egyéb hely távot. De lassan tényleg ki kell találnom, hogy mi legyen, mert percek kérdése, és tényleg nem tudom már cipelni!

Képzeljétek: tegnap volt az első alkalom, hogy végre csak 5x evett!!! Most, hogy 4 hónapos, megint ugrás van/lesz a kajában, és már be tud falatozni 200g-t is egyszerre az esetek túlnyomó többségében! Ami miatt 4 órát is kibír evés nélkül! Tegnap pl. 17:40-kor evett utoljára, és legközelebb hajnali 3-kor! (1/2 9 után egy kicsivel aludt el). Ennek nagyon örülök! A köv. lépés az lesz, hogy fixálni kell majd az etetési időpontokat, hogy minden nap azonos időben egyen. Ugyebár: reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, vacsi. Éjszaka meg semmi:) És a tízórai meg uzsi majd gyümölcs, meg keksz (stb.) lesz pl. De asszem most nagyon előreszaladtam, ez nem mostanában fog megvalósulni:)

Talán még nem is mondtam (írtam), hogy amitől megőszülök a gyerek a mellett, az az esti lefekvés. Napközben 2 óra ébrenlét után le lehet fektetni, mert tuti aludni fog, este viszont 3-4 órát is kibír ébren, ha akarja, ha nem. Ha fáradt, akkor sem tud/akar elaludni! Komolyan mondom, minden áldott este vagy 1 órát kell a nyafogós, hiszizős (csukott szemmel fekvős) baba mellett eltöltenem, mire elalszik. Mindig tömöm a cumit a szájába, mert ha kiesik, akkor sír. Negyed órán belül 2x360 fokos fordulatot is képes megtenni hason fekve az ágyban, mert nem találja a helyét alváshoz. Ha már nagyon unja, akkor kinyitja a szemét, és felcsapja a fejét, és már nézelődik is, én meg kezdhetem előről az egész procedúrát. Komolyan mondom, az éjszakai felkelések/etetések, az egész napos törődés stb. semmi ehhez az egy órához képest! Mert azt még én sem bírom idegekkel, pedig elég türelmes vagyok! És nincs ötletem sem! Volt úgy, hogy előtte sétáltunk, de 2 lehetőség volt: nem aludt séta közben, hazaértünk elájult. De felkelt, mert a vacsija az ájulás miatt kimaradt, ezért éhes volt, de kaja után meg nem aludt vissza, hanem órákig ébren volt, majd nyűglődés. Másik lehetőség, hogy alszik a séta közben, majd hazaérés után már nem álmos. Úgyhogy a késő délutáni friss levegő sem megoldás az alvásra. Amitől el tudott aludni ilyenkor, az az evés volt. Teli hassal jobban megy az alvás. De az nem megoldás. Nem kell arra rászoknia, hogy pavlovi reflex szerint csak kajával a szájban lehet elaludni... Főleg, ha 2 órával előtte vacsizott pl, és tuti nem éhes. Úgyhogy nem tudom mi lehet a megoldás. Ha végig játszom vele este, és már tök fáradt, és akkor még játszom vele, akkor sem tud annyira elfáradni, hogy utána nem nyűglődne az ágyban még egy órát.. És ez csak az esti lefekvésnél van.... Hajjaj.

Na, azt hiszem eleget írtam már, mert lassan felkel Bencus is, úgyhogy, ha még van időm, akkor teszek fel pár képet!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.