Hi!

Visszatérve a szoptatás témára; (bocs, akit ez nem érdekel, mert túl naturális, az ugorjon, de ez nekem is memo, majd a következő gyerekhez!) éjszaka nem bírtam tovább, és felkeltettem. Ilyet sosem szoktam csinálni, mert ő tudja mennyi az alvásigénye, és mikor akar enni, de most ezt megbontottam. 2 okból. Az egyik az volt, hogy ha félig alszik, akkor nem utasítja el a mellet, a másik ok meg az volt, hogy már kicsit kellemetlen volt ennyi időt eltölteni szoptatás nékül...:))

Ja, amúgy a fontos rész! Utánanéztem a problémának, és ez egy létező, mondhatni általános gond! Úgy hívják, hogy szopási sztrájk. Eltarthat akár 1-2 hónapig is, mert vannak mamák, akik nem adták fel, fejtek, hogy anyatejet kaphasson a baba, aztán egyszercsak elfogadta megint a mellet. -Utána ismét csak szopott a baba, és vagy még egy évig, vagy leválasztásig. Szintén ismérve a szopási sztrájknak, hogy éjszaka, amikor kómás, akkor meg lehet etetni. Napközben nem. És ilyenkor derül ki, hogy lehet, hogy teljesen általános a probléma, mert amikor megkérdeztem a családtagokat, hogy meddig szoptattak anno, akkor ott volt 3 hónap, egy hónap, stb, mondván, hogy a baba (azaz pl. hugom, apám...) nem akart tovább szopizni. Na, ez a nem akar tovább szopizni lehet a sztrájk kezdete, amire a mamák azt gondolják, hogy eddig akart a baba szopni. Mint ahogy én is azt kezdtem hinni.

Úgyhogy felkeltettem 1 óra körül (már 3/4 4 óta, azaz 9 órája nem evett akkor, és mondjuk7 órája aludt), úgyhogy nem találtam annyira szemét dolognak:))) Álmosan nézett rám, meg a mellemre, hogy akkor most mi van, kajálni kell? Kb. meghúzta unottan a vállát, és elkezdtett enni. Mínusz kettes sebességgel, csukott szemmel, félálomban, de ki lett cselezve, és evett:) 10 helyett 15 percet ráadásul! Aztán kapott üvegből is enni, és mehetett vissza aludni. Hajnali  5 körül evett legközelebb, akkor már kezdett halkan hisztizni, de szerencsére megint elkezdett enni reflexszerűen. De nem sokat, mert kiköpte egy idő után, és inkább sírt, nem kellett neki több. Reggel 7 körül úgy cseleztem ki, hogy egyrészt baromira nem akartam még megetetni, mert 1 óra alvás után hulla voltam, másrészt ne egyen már 2 óránként:)) Úgyhogy cumit tömködtem a szájába (odaraktam magam mellé az ágyra), ő meg nyavajgott. Aztán meguntam, és a megszokott szoptatás helyett fekve kínáltam neki kaját. És láss csodát: sikerült, elfogadta. Persze nem sokáig, 2-2 percet, ha sikerült, utána hiszti volt. Azt sem tudom, hogy ilyen pózban sikerült-e ennie, mert születése óta 2x próbáltuk így. Egyszer még a kórházban, mint alternatív megoldás, mert sehogy nem tudott szopni (még nem tudta, hogy kell - mármint kinyitni jól a száját, és bekapni jól a mellet), egyszer meg már itthon, mert olyan fáradt voltam (kb. éjjel 1/2 3 körül), hogy mozdulni nem bírtam, nemhogy felülni. De akkor még 2-3 óránként etettem egész nap...

Most itt tartunk, de már előre tartok a következő etetéstől. Apja tuti arra fog felkelni...

Amúgy ma aludtam 2-től 5-ig, majd 6-tól 7-ig. De ilyen napsütésben már nem lehet visszafeküdni aludni 8-kor... Legalább már mindjárt lemegy egy mosás...:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.