Hi!

Azt hiszem innen datálódik - mármint a kórterembe való áttolástól - az az időszak, hogy elvesztettem a memóriámat. Komolyan, olyan az agyam azóta, mint a szita. Félelmetes! Remélem elmúlik...

A Szent Imre gyermekágyas osztálya elég szép. Én 2 ágyas szobába kértem az elhelyezésemet. Van 1 ágyas is, de egyedül egy idegen helyen? Hogy nincs kihez szólni? Nincs kit kérdezni, vagy megbeszélni vele a babás kérdéseimet? :) Első szobatársam egy olyan lány (nő) volt, aki a 2. gyerekét szülte, tehát gyakorlott mama volt. Tehát, miután betoltak, lefektettek, nem emlékszem, hogy Bencét is akkor hozták-e be... Úgy rémlik, hogy meghagyták nekem, hogy pihenjek, és hogy majd este áthozzák a babát. Hát, nem aludtam túl sokat, már ha aludtam. Asszem igen, de nem biztos:)) Az tuti, hogy Bencét betolták később, mert határozottan emlékszem arra a tényre, hogy születése után nem lehetett mellre tenni, de este sikerült. Aztán éjszakára visszatolták a csecsemőosztályra, hogy tudjak pihenni. Arra is emlékszem, mert napokig számoltam, hogy első nap 6 órát aludtam összesen, a délutánival együtt. Másnap megkaptam Bencéskét, és kezdődött az anyaság:)) Figyelni, ha felébred etetni, megtanulni etetni, megfogni...:) Első nap vinnem kellett tisztábarakásra délelőtt, hogy megmutassák, hogy kell. Onnantól kezdve az én dolgom volt. Minden délután 2-5-ig volt fürdetés, azt viszont a csecsemősök csinálták, oda vinni kellett. Akkor mérték le mindig a súlyát is pucéron. Második este Bence nagyon kis élénk volt, 18-24 óráig próbáltam ágyba tenni aludni, de nem akart összejönni a dolog... Egyfolytában kalimpált a kezével, mert be akarta venni a szájába (lehet éhes volt..), és ha az nem sikerült, vagy kiszedte, akkor meg sírt. A szobatársam javasolt egy cumit, mint tapasztalt anyuka, úgyhogy anyu vett egyet másnapra, mert tarthatatlan volt az állapot! :) Éjfélkor áttoltam a csecsemősökhöz, hogy aludni szeretnék, majd átjövök érte később. 3x mentem érte éjszaka...:)) Először zárva volt a csecsemőosztály, mert sürgősen a szülészetre kellett mennie az ügyeletesnek.  Másodszor azt mondták, hogy ne vigyem el, mert alszik, ne ébresszük fel, jöjjek érte később. Harmadszor azt mondták, hogy alszik, majd reggel etetésre betolják. És hagyjam nyugodtan, mert a baba csak nyugtalan, ha érzi a mama illatát, meg a tej szagát, így viszont alszik... Hát jó. Ezen az estén 4 órát aludtam. 1+1+2 órát pontosan. Innentől kezdve viszont végig nálam volt Bencéske, éjjel-nappal. A program alvás, etetés, tisztába rakás. Részemről evés, ivás, fekvés, látogatók fogadása.

Most megpróbálom témakörökre osztani a dolgokat röviden, kezdve a lényegtelenebbekkel:

Egészségügyi állapotom: A szülés utáni napon még olyan voltam, mint egy rokkant csiga. Hogy kimenjek a wc-re, az kb. annyira volt megerőltető, mintha egy maratonit kellett volna lefutnom:)) Teljesen kikészültem, mire megtettem azt a kb. 10 lépést oda, meg vissza:)) Első alkalommal a szobatársam segítségét kellett kérnem a felüléshez és nem tudtam még kiegyenesedve járni. Ja, jut eszembe, ez azért is volt, mert még görcsölt is a hasam asszem. Erre nem emlékszem konkrétan, de tudom, hogy az első szoptatásoknál is ez volt, mert akkor még húzódik össze a méh. Lehet az első nap is még ezt éreztem. Egyfolytában szomjas és éhes voltam, legalábbis az első napokban. A szomjúság maradt is; mondjuk kb. 27 fok volt a szobánkban, és napi 5x mentem el zuhanyozni átlag... De a babák miatt nem akartunk nagyon teraszajtót nyitni. Az alsó felem is fájdogált az első napokban, azért is volt nehéz felülni, vagy akár megfordulni az ágyban, de a negyedik napon már tuti bármikor törökülésben szoptattam a babát. Úgyhogy ez a része (mármint a fáradtság + erősebb fájdalom) az első két napban lényegében lefut. És az ember nem is nagyon ér rá vele foglalkozni, van más dolga is:))

Elhelyezés: 2 ágyas szoba, egybekötve egy étkező-pelenkázóval. :)) Ez így hülyén hangzik, de a szoba másik felébenvolt egy asztal kajálásra, és abban a helységben volt a pelenkázópult és a nem működő mosdató is. Illetve innen nyílt a teraszajtó. Egybefüggő terasz az egész sornak, nem saját, de volt! Volt még szekrény, meg mosdó is a szobában, festmény a falon, a fürdő meg kint. 2 szobához tartozik egy wc/zuhanyzó. Tehát 4 emberhez. Reggeli, ebéd, vacsora van. A reggeli és a vacsi egy zsemle valamivel - ránézésre is értékelhetetlen. De a kakaó finom volt hozzá. Az ebéd 2 fogás, bőséges, jól is nézett ki. Persze én egyikbe se kostóltam bele, mert én kaptam minden nap a házikosztot:)) Még nagyi szülinapi tortájából is, mert pont nagyi szülinapi partyjának napján szültem:)) A két ágyas elhelyezéssel az a gond, hogy a szobatárs gyermeke is sírhat éjszaka... Bár, az annyira nem is érdekli az embert, ha nem a sajátja. Csak pl. a második szobatársam gyermeke (aki első naptól falánk kislány volt) már 2 napos korában hasfájósan ordított torkaszakadtából este 10-11-től éjjel fél 3-ig. És ezt szó szerint mondom, hogy megállás nélkül! Csak büfi, hányás vagy bukás miatt hagyta abba a show-t... Anyukája is örült neki, hogy ügyesen túletette... (Neki 3. gyerek, úgyhogy egyből levágta mi a gond. Én valószínűleg belehaltam volna az aggódásba, hogy mi baja van a fiamnak egyből születése után...)

Látogatás: Bejönni nem szabad a kismamák kérésére (szép is lenne, ott szoptatnék, vagy aludnék, miközben a szomszéd ágynál 50 rokon, csomó pasi szuttyog...) Tehát a babát ki kellett tolni az üvegajtóhoz, amin a mama kimehetett a látogatókhoz. Nekem minden nap volt látogatóm! :) Bár, első nap, mikor anyu hozta a vacsimat, akkor nem tudtam kimenni hozzá, mert a wc-ig sem...:) A nővér hozta be a kaját...

Vizsgálatok: Szombattól szerdáig voltam bent, ezalatt egyszer nézték meg a "gátsebemet", de azt is kb. 2 méterről, egyszer megfogták a hasam (hogy nagyszerűen húzódik vissza a méh), és egyszer vettek vért.  A nagyvizit annyi volt minden nap, hogy benyitott valaki (mondjuk a főorvos), megkérdezte van-e valami gond, és a nemleges válaszra már zárta is be maga után az ajtót:)) Jó, persze minden nap volt rendes vizit is, amikor a kérdésekre válaszolni kellett, amit vezettek a kórlapon (van-e láz, kaki volt-e, hogy érzi magát, stb...) Ja, erről jut eszembe, a hőmérőt minden nap 1/2 6-kor hozták, a reggelit nem sokkal később, amit a takarítónő követett...:)) Oké, én sem aludtam, meg gondolom más kismama sem annyira, de ez egy kicsit túlzás szerintem...:)

Most itt abbahagyom a beszámolót, mert megint egy hosszabb lélegzetvételű dolog következne, Bencével és a csecsemősökkel a főszerepben, de már ez a bejegyzés is elég hosszú lett. Nem hiszem, hogy ma megírom, talán holnap. Most megnézem a kis pockot, mert 2 napja az a bajom, hogy kezd élénkülni, kevesebbet alszik, nincs időm semmire, mert vele kell foglalkoznom, most viszont olyan régóta alszik már (vagy 2,5 órája:)), hogy szinte aggódom:)) Kicsit lefekszem mellé és megpuszilgatom:))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.