Hi!

Bocs, hogy tegnap nem írtam, de szülinapomra kaptam csomó könyvet Süvitől, és tegnap egész nap a hátamon feküdtem, és olvastam! Jó volt a könyv, nem volt kedvem letenni...:))

Először is, szedem a Magne B6-ot. Tegnap már úgy éreztem, hogy jobb, de ma éjszaka is teljesen le volt merevedve két ujjam a jobb kezemen. Végülis 5 napig kell szednem, és visszahívni az orvost, és még csak szombat van, úgyhogy lesz ez még jobb is! Legalábbis nagyon remélem!

Tegnap Bence nagyon kis nyugodt volt, az eső ellenére se mocorgott sokat! A hátonfekvést nagyon élvezni, mert akkor tuti jól elfér, nem nyomom semmivel, úgyhogy végigaludta az olvasásos időszakomat! Amúgy, meg kell mondanom, nagyon jó alvó! Amikor én alszom, akkor ő is! Sose ébreszt fel este! Reggel, amikor felkelek, és elkezdek mocorogni, vagy Süvivel beszélgetni, arra felkel ő is, de csak arra! Vagy, ha este kimegyek wc-re, majd visszafekszem. De arra sem mindig. Titkon abban reménykedem, hogy ha megszületik, akkor is ez lesz! Mármint szépen alszik majd éjszaka, ahogy azt ő megszokta! :) Csak ugye nem lesz még időérzéke talán... Vagyis dehogynem lesz!! :)) Szépen fog aludni esténként, ahogy azt ő megszokta, mert Bence nagyon rendes baba lesz!! :) Tudom! :)

Egyébként az elmúlt napokban néha megijedek kicsit. Mindig eszembe jut, hogy úristen, 3 hét max, és szülök!! Idáig olyan távoli volt, hogy oké, most nő a hasam, meg baba lesz. De hirtelen itt a vége, és még mindig nem fogtam fel! Hirtelen bevillan, hogy pár pillanat és szülés, meg Bence lesz itthon, és akkor kihagy egyet a szívem, megijedek, meglepődök, hogy ez hogy létezik, aztán megy tovább a nap! :)) De szinte minden nap belémnyilal mér a felismerés, de lehet ez kell még az utolsó hetekben, hogy tényleg felkészüljek lelkileg, és elfogadjam a dolgot! Mármint nem "úgy" elfogadjam, elvégre mi akartuk a babát, hanem úgy, hogy tényleg felfogjam, hogy tényleg baba lesz, és ez már nem visszafordítható folyamat, meg nem választás kérdése már! :)) Mármint, ezzel idáig is tisztába voltam, de azért mégis furcsa, hogy 3 hét... Na... Mert az, és szerintem jogosan rémüldözhetek már ezen napi 1x! :) Aki nem hiszi, próbálja ki! :)) Most éppen mozgolódik egyébként, de csak egy kicsit. Nem nyűgösen, csak ébren van és mocorog, ilyenkor aranyos nagyon:) Ma megyünk autókázni messzire, Zugló irányába, remélem jól fogja bírni! Már nem sok autózást kell átélnie a hasamban...:)

Akkor most ennyi, az ígért témát majd legközelebb veszem elő!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.