Hi!

Kis csúszással, de végre sikerül megírnom idei első közös nyaralásomat a gyerekekkel.

Már tavasz eleje óta bújtam a netet, hogy hova menjünk mert, mióta a főnökömék eladták a siófoki ingatlant, ahová az elmúlt években jártunk, azóta nehéz megfelelő szállást találni. Mármint, ami jó áron, és jó helyen van, és ideális 5 fő részére. Tavaly is sikerült kuponos megoldást találni (bár azzal kicsit befürödtünk), úgyhogy idén reménykedtem, hogy jobban sikerül választanom. Túlnyomórészt 100ezer forint alatt nem lehet találni apartmant, kiadó házat, és az sem vízparti, cserébe ellátás és légkondi nélküli, és 30 éve egy fillért se költöttek rá, és rossz esetben más családokkal is osztozni kell házon. (Most itt persze 5 fővel számolok, úgyhogy abszolút reális árak ezek sajnos.) És ez a legolcsóbb. Innen meg határ a csillagos ég. Ami pénzbe egy normális szállás kerülne, annyiból tengerpartra lehet menni all inclusive ellátással. Dehát, a Balatonon nem szívbajosak. A lényeg, hogy találtam egy jó ajánlatot fillérekért. Ráadásul Zamárdiban, és teljes ellátás is járt hozzá, és még így sem került annyiba, mint egy lepukkant apartman. Név szerint a Rangadó Fogadóban töltöttünk el 6 napot. Pontosan a központban van, két percre a vonatállomástól, fél percre a közérttől, a dohánybolttól, postától, gyógyszertártól, mindentől. Az utcája egyesen vezet le a partra, azaz a szabadstrandra. Hatalmas kert homokozóval, mászókával, csúszdával, trambulinnal. Meg persze pingpongasztallal, darts-szal, tollasütőkkel, stb. Gyerekeknek abszolút ideális, de ez csak az extra volt, mert ezt előre nem tudtam. :)

A teljes ellátás alatt azt értem, hogy csak reggelire betoltunk annyi kalóriát, mint máskor egész nap (sem), de utána még meg kellett küzdeni az ebéddel (az minden nap első oszályú pizza volt), és a három fogásos vacsorával. Mit mondjak. Én egy nap után a halálomon voltam, és egész nap (egész héten) úgy éreztem magam, mint, aki négy hónapos terhes. Dehát, a nyaralás nem a fogyókúráról szól. :)

A szállásunk egy jó nagy szoba volt a tetőtér legvégén. Egy franciaágy, három egyszemélyes ágy, és még egy kanapé is volt külön. És remekül elfértünk. :) Na, ennyit a helyszínről.

Szombaton ebéd után indultunk anyuéktól a kb. 40 fokban. Azon a héten volt az a brutál hőség, hogy az aszfalt elolvadt az ember talpa alatt, és 38 fok alatt tuti nem volt a hőmérséklet egyik napon sem. Az utunkat azzal kezdtük, hogy beleálltunk egy csini dugóba, mert a 21-es kilométernél baleset volt. Így majdnem két óra alatt jutottunk le (a gyerekek nem díjazták persze), de legalább jó volt két órát ülni a légkondiban. Mert utána persze hőgutát kaptunk, amikor kiszálltunk. :) Amúgy itt se volt a szálláson légkondi, de volt 3 ablak, és egy távirányítóval működő, nagy teljesítményű ventilátorunk is, úgyhogy nem volt vészes. (Most persze a legelső napról beszélek, mert utána nem volt meleg.) Ledobáltuk a cuccokat, utána pedig szaladtunk a partra, hogy megmártózzunk a 30 fokos Balatonban. Nem is vittünk semmi felszerelést (matrac, úszógumi, csónak, akármi), csak megnéztük a vizet. (Vagyis ki sem jöttünk a vízből míg a parton voltunk.) Igaz, én előbb kijöttem Kincsővel, mert vécére kellett mennie. Az egy gyönyörű sztori volt, hogy 20 percet vártam rá, miközben állt a sor mögöttünk, majd a fenekére ragadt vécépapírral gyalogoltunk vissza a parton, ami már csak a törülközőknél derült ki. :D Mindennapos vidámságok a gyerekek mellett...:) Mire végeztünk, addigra kint voltak a fiúk is a vízből anyuval, és indultunk is vissza a szállásra, hogy 6-kor már lezuhanyozva és felöltözve várjuk lent a vacsorát. Hazamentünk, lezuhanyoztunk, felöltöztünk, lementünk, leültünk - és ebben a pillanatban megérkezett a vihar, ami rányomta a bélyegét az egész nyaralásunkra, mert onnantól nem volt se fürdés, se semmi, csak eső, és 18-24 fok. :) Hozzáteszem, nem ez az első ilyen nyarunk mostanában. Anyu még este lement Bencével tanulni, én pedig megterveztem a fürdőzésmentes programjainkat a hétre, míg a kicsik mesét néztek. Későn feküdtünk le.

Vasárnap lesétáltunk a partra, hogy megnézzük mi a helyzet a III. Rozé Fesztivál körül. A gyerekeket betoltuk a szép nagy (elkerített) játszótérre, mi meg anyuval addig végigböngésztük a kirakodóvásárt. (Ami közvetlenül a játszótér melletti füves részen volt, tehát ráláttunk a gyerekekre, és ők is ránk.) Beszereztünk pár 'fontos' dolgot, felderítettük a terepet, majd a délutáni fagyizás után visszatértünk ide. Ja, igen. Zamárdiban a szállásunk mellett (hol máshol?) volt a környék legjobb cukrászdája. Hatalmas terasz, isteni fagyik reális áron, és elképesztően jó sütemények (pedig nem vagyok sütis). Ide minden nap eljöttünk. Első osztályú, tényleg. Tehát, délután visszamentünk a partra, ahol először beugrottunk a vidámparkba. Dodgem, "polipos", "kukac". A polipos cuccra (négy kar, a végén négy "kocsival", aztán az megy körbe, meg fel-le, meg rángat minden irányba) egyszerre csak négyen lehetett felülni, szülői felügyelet nélkül nem szállhatott fel gyerek. Kincső volt az a tündér, aki bevállalta, hogy lent marad egyedül, és a következő menetben külön velem felszáll. Pont velem, aki amúgy is szívbajt kap az ilyenektől, és már akkor kivert a víz, mikor rámtették a biztonsági rácsot... De azért mentem két kört, nem volt mese. :) A "kukasocra", ami ilyen kis körbe hullámvasút jellegű már egyedül szállhattak fel. Jobban izgultam odalent, mint a "poliposon" odafent, de egyik gyerek sem esett ki, szépen kapaszkodtak. :) Bence ült Levivel, Kincső egyedül.

A vidámpark után megnéztük a rozés bódékat (délelőtt még nem volt nyitva), majd elsétáltunk minigolfozni. Nem volt nagy sikerélmény nekik, dehát, kell a program, ha már nem strandolhatnak. :) Ezután fröccsöztünk/kürtőskalácsoztunk egyet (ki-ki a magáét), közben valami remek előadást néztünk a színpadon. Valami zenekar salsa jellegű olasz slágereket adott elő. Itt volt egy jó sztori Levivel. :) Ülök, iszom a fröccsömet, megjelenik mellettem az utolsó falat körtőskaláccsal, hogy megkóstolhassam. Amint bekaptam a falatot, ő felkapta a fröccsömet, és beleivott. Mondom neki, Levi, az fröccs!! Ő meg felemelte az ujját, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját: "De finom!" :D Utána leült a pohárral szemben, és a kezébe temette az arcát, míg bámulta a poharamat. Na, mondom, ezt lefotózom. Mire elővettem a telefont, addigra az asztalt bámulta. Előkészítettem a telefont a fotózásra, majd megkocogtattam a poharat, hogy oda figyeljen. Erre felkapta a fejét, és a jelzésre azonnal felkapta a poharamat, és itta tovább a rozéfröccsömet. :D

Vacsora előtt pedig beígértük Bencének, ha jól és gyorsan tanul, akkor este elviszem őt koncertre. És így is lett. Mikor megérkeztünk, akkor még valami humorista adott elő gagyi műsort, úgyhogy leültünk előre a fűre. Viszont, mikor a zenekar hangolni kezdett, és mentek előre az emberek a színpadhoz, akkor Bence "bepánikolt", és addig nem nyugodott, míg nem talált nekünk helyet az első sorban. :D Majd' fél órát vártunk a kezdésre, de utána sikerült úgy 40 percet megnézünk az Ismerős Arcok koncertjéből. Nagyon jók voltak amúgy, remek volt a hangosítás is. Még úgy is élvezetes volt, hogy Bencét ölbe vettem a számok alatt, hogy rendesen lássa a színpadot. Nagyon előzékenyen minden szám végén le akart szállni, hogy ne szakadjak meg a súlyától. :D Pedig bírtam a kis 25 kilóját. :) Amúgy az egyik legnagyobb élmény az volt neki, hogy drónnal kamerázták a koncertet, ami ráadásul zölden-pirosan világított alul. Mindig azt leste, hogy az merre jár. :) Este 9-ig bírta a bulit, utána leléptünk a koncertről, mert fáradt volt.

Hétfőn a délelőttöt nagyjából a kertben töltöttük, hiszen a gyerekek borzasztó jól szórakoztak a helyi "játszótéren". Ment az ugrálás, homokozás, ami kell. Pingpongozni tanultak, Kincső kirakóst hozott le a szobából, stb. Délután pedig elmentünk a helyi kilátóhoz. Ami persze nem különösebben hatotta meg a gyerekeket, a sok gyaloglás azt hiszem Kincsőnek nem tetszett, dehát, olyan nincs, hogy mindenkinek minden jó legyen. :P Szépen körülnéztünk, csináltunk sok fotót, aztán lesétáltunk, és beültünk a kocsiba inni, mert ott hagytuk az üveget. Amint beültünk, abban a pillanatban kezdett el zuhogni az eső... (A jó hír, hogy soha, sehol nem kapott el minket egy vihar, mindig megvárta, míg fedett helyre érünk. :) ) De, ha már ott voltunk, akkor nem hazafelé, hanem a a Szent Kristóf Pincészet felé indultunk, hiszen 2 utcányira volt (és be is volt tervezve a programok közé). A helyről azt kell tudni, hogy van állatsimogatója, és lehet íjászkodni. De, sajnos esett, úgyhogy ezek kimaradtak. Cserébe részt vettünk egy bemutatón (mármint, bemutatták a pincészetet), megnéztük a helyi I. Tradicionális Magyar Élelmiszer Múzeumot, és részt vettünk egy kolbász kóstolón. Utána kiültünk a teraszra megízlelni a házi készítéső szörpöket és borokat, de az eső még mindig nem állt el, úgyhogy az állatokat nem tudtuk megnézni. És íjászkodni sem tudtunk. :(

Délután pedig elsétálunk még megnézni, hogy hol leszek elszállásolva edzőtábor alatt, illetve megnézük a cirkuszt, hogy mennyibe kerülne (4500/fő); és kívülről megnéztük, de nem mentünk be a haditechnikai kiállításra, mert szemerkélt is az eső, fáradtak is voltunk, meg a legjöbb jármű le volt ponyvázva a folyamatos esők matt. De azért túrázunk két órát az esőben oda-vissza vacsoráig.

Kedden pedig átmentünk Siófokra, mert az időjárás nem volt bíztató kinti programhoz, és meglátogattuk a Galérius Fürdőt. Itt kb. 5 órát töltöttünk el. Gyerekmedence, termál medence, pezsgőfürdős medence, nagymedence mindenféle élményelemmel, kültéri melegvizes medence és óriáscsúszda. Amúgy a nagymedencébe (élménymedencébe) is vezetett csúszda, de volt olyan csúszda is, ami az épületen kívül tekergett, és óriás úszógumiba kellett beülni. Még én is csúsztam Levivel, aki nem mert elsőre egyedül becsúszni a csőbe. :) (Én sem, de a gyerek miatt muszáj voltam, és még élveztem is. :) ) Onnantól pedig egy órán át az volt a program, hogy hol én, hol anyu kísérte fel azt a gyereket, aki már szerzett gumit, hogy segítsünk a másodikra felvinni a cuccot, meg belökni a gyereket a csőbe. Másikunk meg lent várta az érkezőt. Fel-alá lépcsőztünk felváltva két emeletet egy órán keresztül, és nem volt szórakoztató. :) Csak a gyerekeknek. A honlapon meg lehet nézni miről beszélek, mert itt kb 3 fotót csináltam összesen, utána elzártam a szekrénybe a telefonomat. 

Amikor anyuval már nem bírtuk tovább a fürdőzést négy óra után - mert már szétáztunk és uszonyokat növesztettünk - felmentünk a gyerekekkel ebédelni a fürdő éttermébe. Hatalmas adagot adnak mindenből. Ha legközelebb jövünk, akkor fele annyi kaját kell kérni, ahányan vagyunk, és utána osztozunk. Ebéd után pedig nem mentünk már vissza, megnéztük a környéket és a partot, ha már itt nyaralunk hamarosan.

Szerdán a délelőttöt megint a szálláson és a kertjében töltöttük, addigra már kis haverjaik is voltak ott a gyerekeknek. Délután pedig megkockáztattuk, és elmentünk a Kalandparkba vonattal. Egy megállóra van, oda-vissza 600 forint volt az út ötünknek, és megvolt az élmény, hogy vonatozhattak is. :) A belépő a kalandparkba 3 órára szól, de ki sem tudtuk tölteni, mert sajnos alkalmazkodni kellett a vonatinduláshoz visszafelé, de azért az összes gyerekpályán végigmentek. Vagyis az utolsón már végigzavartam Levit, aki le volt maradva eléggé a két nagytól. :) Rettenetesen élvezték, és nagyon ügyesek voltak. Volt ott sok egyéb programlehetőség is, ami nem a pálya (játszótér, stb), de azokat sem volt időnk megnézni sajnos. Éppen vacsira értünk haza így is. Viszont aznap délután kisütött a nap pár órára, úgyhogy szerencsés időpontban jöttünk ide kalandparkozni.

Csütörtök pedig az utolsó napunk volt lent. Reggeli után összecuccoltunk, mindent bedobtunk a kocsiba 10-kor, majd nekiláttunk a kényszerprogramoknak. Hideg volt, szemerkélt az eső, de az új szállást az edzőtáborban (szintén Zamárdiban) csak 2-től lehetett elfoglalni. Így a fennmaradó 4 órában megnéztük helyi tájházat (egyáltalán nem érdekelte a gyerekeket, végigszaladtak rajta unottan), egy parkot, és a révet. Ott legalább jól elvoltak azzal, hogy kagylókat halásztak, kacsákat néztek, és hattyúkat etettek. Innen csak azért jöttünk el sok idő után, mert tényleg nagyon fáztam már. Július közepén... Utána elmentünk az új szállásomra, ott kicsit elidőztünk, körülnéztünk, majd anyu levitte őket a partra játszótérre, míg apu nem jött értük, és haza nem vitte őket.

Úgyhogy, ennyi volt a nyaralásunk múlt héten. Ezen a héten Líviánál vannak, aki viszi őket minden nap a külügyes táborba, majd vasárnap megint indulunk Balcsira, amiről majd megint beszámolok.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.