Hi!

Bence egyesületi tag a Tájfun S.E. taekwondo sportegyesületnél, így szüksége van sportorvosi igazolás meglétére is. Korábban már kértem időpontot hozzájuk, és most csütörtökön mentünk el pecsétet szerezni az igazolványába.

Nem is tudom, mivel kezdjem. 8:50-re kértem időpontot, így előtte volt még időnk fél napi hideg élelmet beszerezni, illetve átvenni Kincső papírját arról, hogy felvették iskolába, mert felvették. :) Szeptembertől Kelenvölgybe fog járni suliba, de erről majd írok később.

Pontban meg is érkeztünk 50-re, ami mondjuk nem volt túl jó, mert ki volt írva, hogy negyed órával előbb meg kell jelenni, de ebből nem volt gond. Mert ugye a kartonozóban mindenféle adatokat felvesznek, és nekem is ki kellett tölteni valami papírt Bencére vonatkozóan. (A lényeg, hogy minden válasz a "nem" volt.) De szerintem amúgy is 9 után kezdődött a rendelés, mert már várakoztunk, amikor megérkezett a doktornő asszisztense. Nem sokkal később kaptunk egy cetlit a menetrendünkkel, hogy milyen vizsgálatokra kell mennünk, és hova.

Amúgy egy nagy, de mégis rendezett káosz az egész. Nincsenek sorszámok, leadott nevek, semmi. Csak megyek egy ajtókhoz, és nézek ki a fejemből, hogy honnan tudják, hogy itt vagyunk, mi vagyunk itt, mikor vagyunk itt, és hogy jutunk be, és ki előtt, és ki után, vagy akármi. :) Mindenhol emberek, mindenki vár, mindenki szaladgál. De úgy látszik, hogy titokban ez egy jól bejáratott rendszer, mert minden gond nélkül túlestünk mindenen.

Első helyszín a labor volt. A menetrendünk amúgy úgy nézett ki, hogy helyszín, épület, emelet, ajtószám. Úgyhogy ennek megfelelően haladtunk, és szaladgáltunk a folyosókon, emeleteken, mint minden ember. :D Tehát, labor. Bedobtuk az asszisztenstől kapott papírt az ajtón (ilyen résen, amin a leveleket szokás bedobni), és vártunk. Közben dobtak be még többen is, és amikor kijött a laboros a pohárkákkal, akkor persze nem sorrendben osztotta ki, de a folyosó közepén lévő mosdóba is az érkezett előbb, aki gyorsabb volt. Ha nem is teljesen utolsóként, de hamar végeztünk az első fordulóval.

EKG. Folyosó másik vége. Csomó ember ült a folyosón, mindenhol ajtók, azt sem tudtuk, hogy ki, hova vár, meg mi alapján hívnak majd minket. Lecuccoltunk, nézelődtünk, majd kijött egy nő, hogy jöjjön be valaki. Felálltam érdeklődve, hogy ki vár oda, de mire a táskámért fordultam, a gyereket már be is húzta az ajtón "anya nem kell" felkiáltással, én meg pislogva visszaültem, hogy akkor mi várunk csak ide, és hova lett a gyerek. Pár perc múlva jött is ki, lelkesen mesélve, hogy korong ide, korong oda, meg hideg, meg vizes, és itt a papír. Pipa.

Szemészet. Folyosó túlsó vége (szemben a laborral). Hát, itt jó ideig nem történt semmi, közben jöttek már páran utánunk, és ugye se sorszám, se infó, hogy ki jön, és mikor. Mondjuk se ki, se be nem ment senki vagy negyed óráig, vagy több ideig. Aztán kijött egy olyan idős nő, hogy el sem hittem, és olyan fejjel, hogy azt hittem, hogy vak. Mármint olyan öreg volt, hogy már a szemén se látott ki szerintem. Na, ő volt az orvos, aki vizsgált. :o Én egyből pattantam, és toltam be a gyereket, mert tuti bemegy valaki elém, ha nem vagyok résen, vagy udvarias vagyok. :D Itt bemehettem a gyerekkel, akinek gyorsan mutattak pár képet, hogy milyen szám van felírva (a színes pöttyös képek - színtévesztés miatt), majd hátravitték megvizsgálni (nem láttam oda), és már jöttünk is ki. 2 perc volt az egész. A doktornő kedvesnek nem volt mondható, és nem tudom, hogy két perc alatt mit vizsgálnak ki, de nyilván rutinos vén róka(nő). :) (Meg amúgy sincs baja a szemének, amit nagyon vizsgálgatni kéne - és amúgy is pár hét múlva viszem szemészetre.)

Neurológia. Másik épület, földszint, folyosó vége. Ha már kijutottunk egy kicsit a friss levegőre, akkor reggeliztünk egy picit a verőfényes napsütésben egy padon. Utána, hogy ne toluljon be elénk a sok, későbbi időpontra regisztrált, folyamatosan utánunk érkező többi gyerek, folytattuk utunkat. (Komolyan, ilyen szabadulós játék feeling volt, hogy mi mindent kell megoldani addig, hogy megkapjuk a végén a szabadulást jelentő pecsétet - és még jól is szórakoztunk. :D ) A földszinti folyosó tömve volt, de nem találtam azt a számú ajtót, ami nekünk kell, úgyhogy bátran kinyitottam a folyosó végén lévő nagy (folyosót lezáró) ajtót, és egy teljesen üres folyosószakaszra érkeztünk, ahol megtaláltam az ajtónkat. Na mondom, ide hogy jutunk be már megint, ha azt se tudják, hogy jön-e ide valaki, és mikorra? Persze hangosan gondolkoztam, úgyhogy Bence már pattant is dörömbölni az ajtón. :D Kijöttek, mondák, hogy várjunk - de legalább látták, hogy ott vagyunk; és amúgy is rákentem a gyerekre a dolgot, hogy ő kopogott. :) Mondjuk én vagyok az anyja, aki nem nevelte meg, hogy rendelőkbe nem kopogunk be, mert nem szabad, úgyhogy mindegy is. :D Közben jött egy idős hölgy, valószínűleg időpontra, de beengedett minket maga elé, hogy mi úgyis pár perc alatt végzünk (meg az utánunk érkező gyereket is beengedte.) Egy tündéri, és nagyon közvetlen néni volt, aki láthatóan nagyon értett a gyerekekhez, és nagyon szerette is őket. Olyan jó meglátásai voltak, és olyan jót beszélgettünk, míg Bence bent volt. Kiderült, hogy kineziológus, és nagyon sokat foglalkozik gyerekekkel. Meg ilyen-olyan terapeuta is, meg akupunktőr. (Amikor később megint összefutottunk, és csevegtünk, akkor kértem tőle névjegykártyát, onnan tudom.) Bence kijött, elbábozta lelkesen, hogy miket csinált, és folytattuk utunkat.

Ortopédia. Eredeti épület, csak nem emelet, hanem földszint. A plafonról is emberek lógtak. Megint megkerestük az ajtónkat, kerestem a fal mellett üres ötven centit, és beágyazódtunk a látképbe. Itt megint ötletem sem volt, hogy fogunk bejutni. Ki vár, és hova. Stb. Sokszor nyíltak ajtók, név szerint szólítottak embereket, de ugye a mi nevünket honnan tudnák? Vagy, ha tudnák is, honnan tudják, hogy az előző négy helyen végeztünk-e már? Szóval, itt hosszasan várakoztunk, majd kijött egy kb csoszogós öreg doktorbácsi, akit ránézésre úgy 100 évesnek tippeltem. Azt mondta, hogy akkor kér 5 gyereket. :o Hát, addigra már jó sok türelmetlen anyuka tolongott ott, úgyhogy egy "elnézést" felkiáltással bepördültem eléjük, és betoltam a gyermeket az ajtón. Aki persze utoljára távozott "mert a többi gyereknek tépőzáras cipője volt" neki meg kötni kellett. :/ Itt már nem örültem, hogy minden igyekezetem ellenére több csapat beelőzött minket, dehát ez van, ha csapatverseny van, és nem csak rajtam múlnak a dolgok. Ha a csapattársam cipőt köt (bent, a segítségem nélkül), akkor cipőt köt.

És, eljutottunk A Doktornőhöz. Vagyis, az ajtaja elé. Leülni nem mertem a folyosón sehol, tettre készen beálltam várakozni az ajtó elé a többi szülő és gyerek közé. Ahogy láttam, mindenki próbálta benyomni a résen a gyerekét, ha az ajtó már 10 centit nyílt. Én meg vártam, figyeltem, tapasztalatot gyűjtöttem, hogy az utolsó akadályt vajon hogyan lehet legyűrni. Majd nyílt az ajtó, az asszisztens kitolt egy gyereket, akit éppen toltak be, és azt mondta "Süveges Bence". Komolyan nem értem. Káosz az egész, mégis működik. Valaki hőzöngött, az asszisztens leintette, hogy ne aggódjon, Bence is 8 óra óta vár (ami nem igaz, mert 8:50), és bemehettünk. Már gépen volt az összes eredmény, az ekg papírt én adtam oda. Lemázsálák, magasságot mértek, vérnyomást. Megtekintették a torkát. (Amúgy a doktornő is 60 felett volt.) Megkapta a pecsétet, az orvosi igazolást aznapra, és 900 forint parkolási díj kifizetése után már távozhattunk is dél körül. Októberre szól a következő időpontunk...

Délután elmentünk még ajándékot venni Krizsónak (Kincső hivatalos egy szülinapi buliba vasárnap délután), elmentünk ebédelni, új ruhákat venni Bencének, majd kimentünk a Bikás parkba aznapi leckét írni/pótolni. Utána ovi, játszótér, és a szokásos.

Úgyhogy, aki megy sportorvoshoz, ilyenre számítson. :) (Amúgy van büféjük is.)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.