Hi!

Hát, két nap után azok a tapasztalatok, hogy jövőre tényleg át kell gondolni a táboroztatást. Kinőnek belőle. A fiúk csoportja pl olyan összetételű, hogy kb 6 éves gyerekekkel van teli. Bence tegnap kérte is (vagyis én ajánlottam fel a dolgot, hogy elintézem), hogy tegyék őket másik csoportba. De csak egy olyan másik csoport van, amiben van hely, cserébe abban pont van egy fiú, akivel már összeakasztották a bajszukat, így mégsem akar oda menni. Valami hülye gyerek lökdöste le a kicsiket valami játékról, aztán Bence megunta, és ő penderítette le a srácot. Szóval, konfliktus van köztük. Illetve mennének Kincső csoportjába is főzni. :D Ott mondjuk nincs hely, de esetleg a csoportvezetővel meg lehet beszélni. Szóval, ez a kisebbik probléma. Kincsőnél már cifrább a helyzet.

Első nap hazajöttek, kikérdeztem őket, mi történt a táborban. Kincső lelkesen mesélte, hogy mit sütöttek-főztek, meg táncoltak, meg volt náluk Zeusz (valami görög pasi jön minden nap), stb. DE, van egy lány, aki... Na, itt hosszú panaszáradatba kezdett, hogy az a csaj milyen hülye és bunkó és kellemetlen, és épp mellette ül. Folyamatosan nyaggatja Kincsőt, hogy hány éves/hányadikos. Kincső meg nem akarja elmondani, mert többször volt már ebből kellemetlensége mindenféle táborban, hogy kinevették, kigúnyolták, hogy milyen magas már annak ellenére, hogy még csak 10 éves. Úgyhogy nála már az a policy, hogy nem mondja meg, senkinek semmi köze hozzá. Szóval, a lánynak nem tetszett az elutasítás (bár gondolom, hogy a hangnem is olyan volt Kincső irányába, amire a "semmi közöd hozzá" válasz érkezett, és nem az, hogy "nem szeretném elmondani".) Egymás mellett ültek/ülnek foglalkozásokon. A lány terpeszkedik, szándékosan lökdösi Kincső könyökét munka közben, és ledagadtozta, amikor libikókázott az egyik csoporttárssal. Ja, úgy jött haza Kincső, hogy fogyókúrázni szeretne, mert le lett dagadtozva. Szuper. És egész nap zaklatta őt folyamatosan. Felajánlottam neki, hogy beszélek a lány anyjával, de ettől elzárkózott, hogy az tök ciki, meg majd ő kezeli a helyzetet, stb. Mondtam is neki, hogy ne hagyja már magát zaklatni, a lány is annyi idős, mint ő (és nyilván kisebb is), simán megeszi őt reggelire, ha arról van szó. :D Küldje el máshová, hogy magyarázzon a szemközti bokornak bármit, ne neki...

Na, másnap reggel épp akkor érkezett a kislány az anyjával, amikor mi. Nem bírtam magammal, és Kincső kérése ellenére bevártam az anyukát a bejáratnál, hogy megkonzultáljam vele a dolgokat, hogy ő mit hallott otthon. Ott kezdődött a sztori, hogy az ő lánya nem mondott, nem panaszkodott semmit. 10 perc múlva meg már mindent tudtam Kincső egész napos olyan ténykedéseiről is, amit a lánytól 50 méterre, tőle függetlenül intézett. :D Ja, nyilván nem mesélt semmit... Az én lányom volt az egyetlen, akinek tudta az anyuka a nevét. Meg azt, hogy a lányom elküldte az ő lányát a francba, hogy semmi köze az életkorához, amikor Szonja csak ismerkedni szeretett volna...  Meg az ő lánya ugye áldott jó lélek, vele sosincs semmi baj, pedig jár mindenféle foglalkozásra, különórára, ő sosem hallotta, hogy bármi gond lenne vele. Szóval, egy földre szállt angyal kb, ahogy az anyjától megtudtam. Oké. Mondta, hogy ő megbeszélte este a lányával, hogy Kincsőt akkor kerülje el, ne beszélgessen vele, kerüljék a konfliktust. (Magyarán, bőven volt sztorizás otthon, a kezdőmondatával ellenben.)

Kedd este megint kikérdeztem Kincsőt, mi volt. Hát, a lány már nem zaklatta őt, de baromi idegesítő volt egész nap, csomószor beszólt neki (mármint Kincső a lánynak). Egymás mellett ülnek még mindig. :D Azt mondta, hogy rohadt önző, pl egyből 3 krumplit vesz maga elé, amikor mindenki egyesével szed, és másnak nem jut (elég). Hogy pl neki is (Kincsőnek) egy db jutott. Meg folyamatosan jelentkezik, hogy ő már kész van, és közben leszólja a többieket, hogy ők még nincsenek kész. Első nap ez a lány lett a nap szakácsa, másnap mindenkit kiosztott, hogy mit/hogy csinálhatnak, vagy épp nem csinálhatnak, mert ő lett a "főszakács" és ő mondja meg. Ha valami nem úgy alakul, ahogy neki a legjobb lenne, akkor egyből szalad a csoportvezetőkhöz, és elintézi, hogy neki kedvezzen a dolog. Szóval, egy ilyen énközpontú, önző, beképzelt csaj. Olyan tipikus elkényeztetett egyke típus, bár van húga, ahogy láttam. Szóval, mindazt képviseli, amilyennek nem akarom nevelni a gyerekeimet, és amiről Kincső is tudja, hogy rossz. Nem segítőkész, hanem kritikus és önző. Nem tud/akar csoportban dolgozni, a köz javára, hanem mindent magának akar. Ő akar lenni az első, a legjobb, mindenkit letaposva. Na, ez a típus, ahogy Kincső újabb panaszáradatából kihallottam. De a nap második felében már beszélgettek, és végülis jófej volt. Úgyhogy Kincsővel megbeszéltük, hogy ma már akár jóban is lehetne vele. Ő is vegyen vissza a háborgásából, a beszólásokból (Sz: "Én már kész vagyok!" K:"Kit érdekel?" ... ), és akár jóban is lehetnének, ha már rendezték az erőviszonyokat az első két napban.

Ma reggel megvárt az anyuka a tábor előtt, és beszámolt a fejleményekről. Rákérdezett a lányánál, és ő bizony nem dagadtozta le Kincsőt. És LÁTTA RAJTA, hogy az igazat mondja, úgyhogy nem tudja, hogy a lányom mit érthetett félre. Szóval, hosszasan magyarázta, hogy az ő lánya nem csinált semmit, és megkérte, hogy kerülje el Kincsőt, ne álljon szóba vele, stb. Türelmesen végighallgattam, megköszöntem, hogy beszélt a lányával, kifejeztem reményemet arra vonatkozóan, hogy a maradék időben remélhetőleg már jól fogják érezi magukat a csajok a táborban, mert nem azért fizettük be őket egy hétre, hogy ennyi élmény maradjon meg az egészből, hogy ott volt egy hülye, aki zaklatta. Aztán távoztam dolgozni. És utána megállapítottam magamban, hogy nem tudom, volt-e értelme ennek az egésznek. Sosem állok bele konfliktusokba, hagyom, hogy a gyerekek intézzék. Konfliktuskerülő is vagyok persze. De most úgy éreztem, hogy tennem kell valamit az ellen, hogy ne zaklassa valami kis hülye a lányomat egész héten. Na, ennyi eredménnyel. Szonja jó kislány, ő sose csinál ilyet, mindenki elégedett vele, és ő nem dagadtozta le a lányomat. Meg nyilván nem lökdöste, meg nyilván nem szólogatott be neki, meg semmit se csinált, csak a lányom azért jött haza feldúltan Szonja miatt hétfőn, mert semmi nem történt azon kívül, hogy kedvesen és udvariasan érdeklődött az életkora felől. Hát jó. Nyilván azért kellett olyan tanácsokat adnom a lányomnak hétfő este, hogy szóljon nyugodtan a csoportvezetőnek másnap, ha Szonja zaklatná megint.

Kíváncsi vagyok, ma milyen élményekkel jön majd haza Kincső. Én nem mondtam neki, hogy beszéltem Szonja anyjával, de ezek szerint Szonja anya mondta a lányának, úgyhogy még a lebukás veszélye is fennáll, hogy nem vettem figyelembe Kincső kérését.

Ezekről a hihetetlenül fontos eseményekről tudok most beszámolni. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.