Hi!

Kicsit káoszosnak érzem az elmúlt heteinket, kicsit mintha ki lennénk esve a napi rutinból. Ez látszik talán a jegyeken is, meg hiányokon, pedig próbálkozunk; utol akarjuk mi érni magunkat, de néha se energia, se kapacitás, se idő nincs rá. Ha meg végre van (szabad)idő, akkor viszont ki szeretnénk fújni magunkat (értsd: nem fogunk nekilátni péntek este tanulni). Próbálom ezt úgy kezelni, hogy nem lehet folyamatosan a maximumot nyújtani, néha bizony leengedünk. Aztán összekapjuk magunkat. Bár, az is lehet, hogy csak én vagyok leeresztve, és a gyerek bírná az iramot, ha diktálnám neki...

De a suliban is ez van most, hogy készülnek a március 15-i ünnepségre. Ezért órák maradnak el, vagy abszolút nem kapnak házit, mi meg lazulunk, hogy oké, akkor ez ilyen lazább hét lesz. Csak nem mindegyik tanár gondolja így, és váratlanul jön egy röpi innen, egy röpi onnan.. szóval, nehéz ügy. :)

Viszont, túl vagyunk a fánkparty-n. Szokás szerint jó buli volt, rengeteget ettünk, de a gyerekek még vacsira is fánkot kértek, amikor már mindenki távozott tőlünk. :D Hát, túl sokat nem tudtam már adni nekik. :) De legalább összegyűlt a család, mindenki örvendezett, gyorsan megbeszélt mindenki mindent, és ki is tűztük az első grillezésünk időpontját. A gyerekek viszont már nem buliztak ilyen jól. Mármint kezd kiütközni a korkülönbség. Lola gyerekei még túl kicsik, ők anyával/apával leülnek játszani, megnézni, hogy mit találtak nálunk érdekességet. Azt látják, hogy sok gyerek zizeg még a lakásban rajtuk kívül, de nagyon nem foglalkoznak vele. Reni gyerekei nagyon játszanának Bencéékkel, de őket már nem köti le az, hogy bújócskázzunk, kardozzunk. Előző nap anyunál volt az 5 gyerek szülinapi pizsiparty-n, ott még lementek gyerekbe, de a második napot már nem vállalták be. Ha már végre otthon voltak, akkor inkább a Team Fortress érdekelte őket, ami igazán udvarias megoldás tőlük a családtagokra való tekintettel. Bár, egyszer meg lettek kérve, hogy tartsanak szünetet, bújjanak elő, de nagyon rövid időn belül mindenki megállapította, hogy sokkal jobb volt, míg a szobájukban voltak. :D Túl sok gyerek szaladgált hangosan, hadonászva.

Ezen a héten meg rövid hetünk van. Pénteken ugye szünnap lesz, hétfőn pedig kivettem őket a suliból egy napra. Hetek óta terveztük, szerveztük, hogy Levi szülinapi bulija helyett mikorra tudnánk beiktatni a fürdőzős programot, de nem sikerült semmit ideálisan megoldani. Hétvégén vagy itthon voltak, és program volt (pl fánkparty), vagy Velencén voltak. Márc. 15-öt lőttem be emiatt, hogy az úgyis ünnepnap, de arról meg mindenki lebeszélt, hogy teltház lesz, még vidékről is fent lesz mindenki. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy sosem betegek, sosem hiányoznak, sosem veszem ki őket semmi miatt (Kincsőt egyszer egy gimis nyílt napra), úgyhogy megérdemlik ők is, meg én is. Én is örülök egy szabadnapnak. :D Úgyhogy a hétfői napot tűztem ki. Igazából bármelyik nap lehetett volna, mindegyik rossznak bizonyult volna... A háromból két gyerek tuti lemaradt egy dogáról/felelésről, amit pótolni kell. Kedden kb ugyanez lett volna a helyzet. Ma Levi színházban van az osztállyal, holnap ünnepség... Úgyhogy mindegy is volt. Cserébe a fürdő szinte üres volt. ;)

Az Aquaworld Budapest átellenes végében van hozzánk képest, úgyhogy nincs közel, mert kb Balcsira leérünk annyi idő alatt, mint a város másik végébe délelőtt. :D Úgyhogy opció volt a Galerius is. De itt még nem voltunk, és már nagyon meg akartuk nézni. Mondjuk sikerült olyan napot kifognunk, hogy pár élményelem karbantartás miatt épp zárva volt, de így legalább aránylag mindig egy oldalon voltunk, és nem tudott senki eltűnni. Mondjuk ilyen miatt már nem kell aggódni, ahhoz már nagyok. Pl olyan nagyok, hogy már bármelyik csúszdára felmehetnek. 140 centi a minimum, és azon már túlnőtt mindenki. Ja, igazából itt is a csúszdázás volt a kedvenc. Igaz, Levi úgy indult neki, hogy Kincsővel ketten csúsztak volna egy kettes gumin, de fent meggondolta magát, hogy ő ezt nem meri, és lejött. Én csak arra figyeltem fel, hogy megjelenik a két gyerek, Kincső megy Levi után hangosan és gesztikulálva, és ránézésre is hatalmas fejjel. Kiderült, hogy Kincső miután felcipelte a matracot (vagy dupla úszógumit, vagy mi a neve), cipelhette is le a toronyból, mert egyedül meg nem csúszhatott le rajta. :D Levit amúgy simán rá tudtam beszélni a csúszásra. Velem hajlandó volt kipróbálni a dolgot. Velem. (!) Aki már attól is frászt kap, hogy fel kell gyalogolnia a csúszdákhoz. Ránézek a csúszda hosszára, kanyarulataira, és bepánikolok. Úgyhogy fent hosszan egyeztettem az ott dolgozó felügyelő pasival, hogy melyik a leglájtosabb, legvilágosabb, leggyorsabban leérkező, és halált megvető bátorsággal beültem Levi mögé erősítésnek. Aztán hamar kiderült, hogy ez a világ legjobb csúszdája (mármint Levente tette ezt a felfedezést, nem én), úgyhogy le kellett csúsznunk a másikon is. Miután kiderült, hogy az elakadhat a közepén, ahol nagy tölcsér van... akkor bizony kikapdostam a matracot, hogy én ott le nem megyek; de rábeszélt a pasi, hogy gyors, rövid, csak két kör az egész, amit tölcsérben töltünk. Úgyhogy lecsúsztunk azon is. Utána én pihenőt kértem, mert a szívem valahol a gyomromon át akart távozni, a gyomrom tartalma meg a számon át. De, onnantól kezdve Levi lelkesen csúszott, néha vagy fél órát egyedül, míg mi máshol, mást csináltunk. Ő elkérte magát, hogy a csúszdáknál lesz, és utána órákig nem láttuk, ha nem kerestük meg. :D Kincső kb az összes csúszdát kipróbálta a Kamikázén kívül, én meg semmi mást nem próbáltam ki - mert mindenhol máshol egyedül kellett volna csúsznom pl. De csúsztam Kincsővel is sokat utána, meg Levivel még, addigra már egészen belejöttem. :D A gyerekek pedig imádtak mindent. Sokat labdáztak a vízben, volt 4 méter mély ugrómedence, abba is beleugráltak (én nem), és konkrétan 10-től délután fél 6-ig a vízben voltunk. Azt beszéltük meg, hogy vagy 3 körül elindulunk, hogy a délutáni dugó előtt hazaérjünk, vagy pedig estig maradunk, míg lemegy a dugó. Végül fél 6-kor azért távoztunk a medencékből, mert nagyon éhesek voltak már, de ott már nem akartam semmit venni aranyáron. Ott ebédeltünk persze, de úgy döntöttem végül, hogy uzsira jó lesz 1-1 aldis péksüti 100 forintért, és nem 1-1 palacsinta 700 forintért a fürdőben.... Úgyhogy megkerestük a legközelebbi Aldit, onnan mentünk haza a dugók után, és fél 8 körül már otthon is voltunk. Altatni nem kellett senkit, 9-kor már mindenki ájultan feküdt az ágyában. Úgyhogy szupi volt, nagyon tetszett nekik. :) És én sem kaptam agyvérzést a nap végére, és nem volt ordibálás sem, hogy soha többé nem viszem őket sehová. :D Úgyhogy jó nap volt. :)

Ma viszem Kincsőt optikushoz. Romlott ugye a szeme, új lencse kell a keretbe. Már 2 hete próbálunk eljutni a szokott helyre, de közben kaptam egy kuponos emailt, hogy pont fele annyiba kerülne az új szemüveg (keret+lencse), mint amennyibe csak a lencse kerülne a szokott helyünkön. Úgyhogy ma elmegyünk megnézni a kereteket (közel van ez a hely is), és veszek gyorsan egy kupont, ha találunk jót. Új szemüvege lesz Kincsőnek. :)

Holnap pedig fogorvoshoz viszem őket, foghúzásra. A pénteki ünnepnapon meg szerintem otthon leszünk, nem megyünk sehová. Ők valószínűleg mennek majd egy napra Velencére hétvégén, úgyhogy tuti otthon is akarnak lenni, én meg takarítok majd.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.