Hi!

Húzós két napon vagyok túl, mindkét nap 3/4 8-ra értem/értünk haza. Viszont, beszéltem az összes tanárral, akivel akartam; konkrétan 10-zel. Ebből 8 Bencéé volt, mert ugye meg akartam ismerni az új szaktanárokat, illetve Bencét jobban megismertetni velük. Előzetesen még a neurofeedback trénertől is kértem egy szakvéleményt, hogy kiegészítse, megerősítse a nevelési tanácsadó szakvéleményében írtakat, úgyhogy teljesen felkészültem érkeztem mindkét nap. :)

Hétfőn leadtam a gyerekeket korábban edzésre, hogy ott várakozzanak a suli falain belül, aztán 5-re visszamentem a suliba. (4-től voltak a fogadóórák.) Elég sok helyen elég sokat kellett várni, illetve 3 különböző emeletre kellett szaladgálnom, de végül sikerült mindenkihez bejutnom.

Először összefoglalnám a tapasztalatokat. Minden tanár tisztában volt Bence tanulási nehézségével, és mindenhol biztosítottak afelől, hogy differenciált foglalkozás keretében ezzel foglalkoznak. Ez most nem csak azt jelenti, hogy mondjuk matekból jár keddenként Bence a differenciált foglalkozásra matekból. Ez azt jelenti, hogy vele külön foglalkoznak, külön kikérdezik. Minden dolgozatot meg kell írnia a többiekkel együtt, de mindig van lehetősége javítani, vagy akár a dolgozatát szóban kiegészíteni utólag. Illetve látok olyat is, hogy tényleg magához mérten osztályozzák, ahogy az a nevelési tanácsadó szakvéleményében le is van írva, hogy kell. Ezekre most írok példákat, hogy kicsit érthetőbb legyen, miről is szól ez a differenciálás (amit az előző osztályfőnökénél nem tapasztaltam.)

Magyarból dolgozat volt, Bence kapott rá egy hármast. A hármast arra kapta, hogy írt 1, azaz egy darab mondatot a papírra, és rajzolt mellé egyet. Leírta a varázsmese definícióját, és rajzolt egy varázslót. A tanár ezt úgy értékelte, hogy a mese definíciója mellé kellettek volna még a szereplők, és a varázstárgyak is infónak, de Bence rajzolt egy szereplőt, varázstárgyakkal. És elfogadta. Nem írt rá a dogára egy papírról lelógó karót.

Vagy: dolgozatot írt hon és népismeretből. Pocsékul sikerült neki, de óra után odament a tanárhoz, mondta neki, hogy nem sikerült a dogája, javítani szeretne majd. A tanár ott helyben a szünetben lefeleltette a gyereket a doga anyagából, és szóban mindent tudott. (Valószínűleg nem érti jól az olvasott kérdéseket, vagy nem tudja, mit kéne írni oda.) Ha szóban rákérdeznek konkrétan a dolgokra, akkor azokra meg tud válaszolni. Mondok egy hülye példát: írja le, hogy néz ki egy kunyhó. Bence erre mondjuk ír két szót. De, ha rákérdeznek, hogy milyen alakú a teteje, miből készült a fala, mekkora, milyen színű, akármi, akkor azokra tud válaszolni. Egyértelmű, egyszerű kérdéseket kell adni neki. Ott helyben kijavította a dolgozatot. Mert akkor is tudta az infókat órán, csak átadni a tudását nem. És a legjobb, hogy erre megvan a lehetősége, megadják neki, és végre úgy tűnik, hogy ezzel így sínen leszünk. De még nem akarok elbizakodott lenni. :) (Magyarból is, ha nem az a röpdoga kérdése, hogy varázsmese, és írj le mindent, hanem feleltetik, hogy mondj szereplőket, mondj tárgyakat, jellemző motívumokat, akármi, úgy el tudja mondani.) Ezeket mind lebeszéltem a tanárokkal, elméletileg tudják, elméletileg figyelni fognak erre, és ezen a héten már abszolút látom is az eredményét. Ezen a héten Bence hozott kb 6 jegyet, és csak négyest, ötöst. Ilyet még SOHA nem láttam az elmúlt 4 évben.

Ha a differenciálást tényleg tudják csinálni a tanárok, és folyamatosan, és 8. végéig, akkor az azt fogja jelenteni, hogy ők is mindent megtesznek az ő részükről 100%-osan, ahogy én is az én részemről, és így már lesz eredménye az erőfeszítéseknek. Most nagyon bizakodó vagyok.

Az osztályfőnöknél kezdtem, akit imádok, meg Bence is, meg az összes gyerek. Összetehetem a két kezemet, tényleg. Ilyet se nagyon szoktam írni. :D Ugye a fentieket megbeszéltem vele, tudott mindent, biztosított arról, hogy abszolút figyelembe veszi ezt Bencénél, de ezt tudtam is (ő a magyartanár :) ) De, mint osztályfőnök, legalább már előre tudott szólni nekem a többi tanár visszajelzéseiről is Bence kapcsán, úgyhogy ilyen infókkal felvértezve mehettem a többi helyre. Illetve, szó volt ugye a magatartásáról. Ez lenne a másik kitérő most a differenciálás mellett:

Bence ugye iskola első osztályától kezdve szenved az iskolában az eredménytelensége miatt. Adott egy átlagon felüli intelligenciájú gyerek, aki az elmúlt 4 évben azt tanulta meg, és azt a felfogást tette magáévá, hogy ő hülye, hogy ő alkalmatlan, hogy ő hiába tanul, hozza a kettest, hármast, míg mindenki más a négyest, ötöst. Hogy a vérét kiszívom otthon, minden nap tanulok vele, hogy fejlesztésre jár a suliban, hogy fejlesztésre jár külön, hogy neki sosincs szabadideje, és hiába minden kínzás, ő hülye, és nincs eredménye az erőfeszítéseknek. Ez iszonyat teher egy ilyen kisgyereknek, és negyedik év végre olyan lelkiállapotban volt már, hogy azt nem vagyok hajlandó még leírni sem. És ennek folyományaként nulla a motivációja a tanulás kapcsán, mert minek. De ezeket már sokszor leírtam, most csak úgy összefoglalom. És ennek hozadékaként van benne egy totális ellenállás a tanulással és a tanárokkal szemben. Az órai figyelemhiánya mellett. Ezt most rakja össze mindenki, és próbálja elképzelni Bencét egy tanórán... Nem figyel, mert nem tud, és nem is akar. Unatkozik, és elkezdi zavarni a többieket. A tanár személyétől függ, hogy tudja-e egyáltalán moderálni magát az órán, vagy a tanár képébe röhög inkább. Kamaszodik is, muszáj menősködnie is, mert azzal vonja magára a figyelmet, és a diákok elismerő pillantásait, ha már mással (iskolai eredményeivel) nem tudja. Nem egy mintadiák, abban biztos vagyok. És több tanár is megjegyezte egymástól teljesen függetlenül, hogy a fő bajuk Bencével, hogy totálisan elzárkózik tőlük, tartja a két lépés távolságot, nem nyit, pedig annyira szeretnének vele jóban lenni, segíteni neki. Ugye úgy elég nehéz jó szándékkal lenni egy problémás diák felé, ha cserébe az ellenkezőjét kapják vissza. Ezt abszolút megértem. Ennek megfelelően ezt megbeszéltem Bencével (reakció: "Jó, én szeretem őket, de miért menjek oda hozzájuk, nem tudok mit mondani nekik.. Én nem vagyok olyan, mint a nyalizós lányok, akik mindig ott ugrálnak a tanárok körül."), illetve kértem Anikó segítségét neurofeedback-en, hogy a lelki ápolásos, relaxos félórában ezt a diák-tanár kapcsolatot vegyék elő, erre feküdjenek nagyon rá. Az önbizalmát, az egészséges énképét, a lelkét teljesen összerakták a nyáron, most ez a következő projekt. Remélem, hogy sokat fog változni ebben is Bence, hogy most tudomást szerzett a tanárok álláspontjáról (nagyon vágynak arra, hogy Bence jóban legyen velük), illetve a neurofeedback-es támogatás segítségével. Ott Magdi és Anikó is tanárok amúgy, így saját szemszögből, és saját tapasztalatból is tudnak majd beszélgetni vele ezekről. Bizakodó vagyok. Találtunk egy újabb problémát, már van neve, már csak dolgozni kell rajta, és ez se lesz probléma hamarosan. :) Remélem.

A következő tanár, akihez bemerészkedtem, az igazgatónő volt. Muszáj voltam, mert tanítja Bencét. :D Ő annyit tudott mondani nekem, hogy szerinte az a legfontosabb, hogy Bence hozzáállása valahogy megváltozzon, hogy elhiggye, ha odafigyel, akar, igyekszik, akkor meglesz az erőfeszítésének az eredménye. Hát, ezt én is tudom. Én is ezt akarom bebizonyítani neki folyamatosan. De, amíg nem motivált, addig nem fogja odatenni magát, és, amíg nem teszi oda magát, addig nem lesznek eredmények, és nem fogja mi motiválni. :) Ezzel küzdök a suli első napja óta. Amikor az igazgatónővel beszéltem, akkor épp bejött a fejlesztőpedagógus is az irodába, úgyhogy az igazgatónő gyorsan meg is kérte őt, hogy Bence kapcsán váltson velem pár szót. Adri nem volt a listámon, úgyhogy ő csak egy bónusz volt a délutánomban. :D

Adriennel elég közeli viszonyt ápol Bence, mert egy fél év kivételével 3. eleje óta ő a fejlesztőpedagógusa. Amikor Bence új délutánost kapott tavaly, aki fejlesztőpedagógus is volt, akkor átvette Bencét, hogy ő úgyis jobban tudja, hol áll a tananyagban, stb. Idén viszont megint Adrienn van vele. Szóval, a közeli viszony alatt azt értem, hogy nála jobban elengedi magát, azaz ugyanúgy tud leplezetlenül ellenséges is lenni vele, mint ahogy az ölében ülve sírni is. Adrienn azt látja továbbra is a legnagyobb bajnak, hogy Bence, bár szeret iskolába járni, hiszen fontos tagja az itteni közösségnek, továbbra is ellenáll a tanulásnak, a tanároknak. Makacsul, néha szinte bántón. ("Pedig ők is emberek" - mondta Adrienn, de nem kérdeztem rá, hogy mi lehet ennyire durva néha, hogy emberszámba se veszi őket a fiam. :o ) De mondom, erre a témára most ráfekszünk, és próbálunk javítani rajta.

Következő tanár a helyettes osztályfőnök, azaz a töritanár volt. Akiről írtam, hogy évnyitón még a szülők is ijedten vigyázzba álltak, amikor a tanárnő csendet parancsolt a teremben. :D Kemény nő, nem is volt szimpatikus. Most már az. :) Ő volt az egyik, aki panaszkodott, hogy Bence nem nyit felé, pedig nagyon szeretné elérni őt. De lelkesen mondta, hogy a szombati kiránduláson kicsit közelebb kerültek egymáshoz, mert vitte magával a kisfiát is, akivel Bence egyből összebarátkozott (gondolom, most senki nem lepődött meg :D ), és ezáltal lett egy kapocs, egy lépés egymás irányába. Ő is biztosított róla, hogy Bence minden támogatást megkap tőle, javíthat, felelhet, keresse meg őt bármikor ilyen miatt. (Normális esetben nem ők csípik fülön a gyereket, hogy gyere csak felelni, mert ez nem lett jó, hanem Bencének kell jelentkeznie emiatt. Ezt is megbeszéltem vele, így javított egyből hon és népismeretet, amit fentebb írtam.)

Zárásként pedig Ildikó nénihez mentem be, aki Levi osztályfőnöke. Először az új délutánossal beszéltem, akitől megtudtam, hogy Levente nagyon lassan dolgozik délután leckeírásnál, cserébe annál többet beszél. Ildikóhoz igazából azért mentem be, hogy megtudjam, van-e változás a tavalyi évhez képest, amikor Levi "fura" volt, ami miatt a sulipszichológushoz is vittem. A helyzet lényegesen jobb, még most is hajlamos néha álmodozásra órán, meg érdeklődni kell nála, hogy amúgy csinálja-e a feladatot, de semmi komoly, semmi vészes. Becsúszott valami rosszabb jegye is, de ne foglalkozzak vele, okos, ügyes, majd kijavítja. Semmi teendőm nincs vele, ne aggódjak. Viszont. Mindez mit sem számít, nem is ezek a lényeges dolgok, hanem maga a gyerek, a személyisége. Hogy ő még ilyen csodát nem is látott (jó, lehet, hogy én túlzok, és nem így hangzott, de ez jött le :D ) Leventénél fantasztikusabb kevés van, ő a helyettese az osztályban. Ha egy gyereket bántanak, csúfolnak, akkor Levente egyből a védelmére kell. Számonkéri a többi gyereket, hogy ezt most mégis hogy képzelik, és miért. Döntőbírót játszik a felek meghallgatásával. Ha valakit épp kiközösítenek, egyből melléül, barátkozik vele. Olyan jó példát mutat, és olyan fantasztikus tulajdonságok ezek, hogy igazából ez a lényeges, nem az, hogy matekból becsúszik egy hármas. Abszolút elismert tagja az osztályközösségek, felnéznek rá a többiek, szeretik.

Fogadóóra előtt játszótéren voltunk. Már nagyon akartam indulni a gyerekekkel edzésre, de még nem tudtam, mert feltartott két néni, akik ott beszélgettek egy padon mellettünk. (Néni: 70-80 körül.) Minimum 5 percig hallgattam az áradozásukat, meg a gratulációikat a gyermekem kapcsán. Aki jobb dolga nem lévén épp szemetet szedett a padok környékén, a fák alól, a fűről. :D Én örültem, hogy így elfoglalja magát, hasznosan, de fel sem merült bennem, hogy emiatt majd glóriát raknak a fejünkre nem sokkal később. :D Ezt most csak azért vetettem közbe, mert ez alig pár órával azelőtt történt, hogy Ildikó elkezdte dicsérni, hogy milyen fantasztikus gyerek. :)

3/4 8-ra értem haza kimerülten, de elégedetten.

A kedd még kacifántosabb volt. (Bár most elmélkedem, hogy külön bejegyzésbe kéne írni, mert egy óra lesz végigolvasni ezeket...)

Kedden hazaszaladtunk suli után. Majd fél 5-re levittem Bencét neurofeedback-re, onnan meg átszaladtam Kincsővel rúdsportra. Most indul, gyerekoktatás, Kincső kb egy éve akar járni ilyenre, és fura módon épp a neurofeedback-től egy sarokra indul az oktatás, pont keddenként... Ingyenes első bemutatóóra volt, úgyhogy fel is iratkoztunk rá. Csak késett az oktató a dugó miatt, én meg toporogtam, hogy már 50 perce mennek a fogadóórák. Negyed 6-ra értem be végül a suliba (anyu ment a gyerekekért), és egyből mehettem is Viktorhoz, az angoltanárhoz, a volt osztálytársamhoz, mert nem állt előtte sor. Az ő óráin Bence nem a legjobb viselkedéséről híres, de Viktor tolerálja ezt, csak akkor beszélget el vele, ha tényleg megakasztja az óra menetét a hülyéskedéseivel. Viszont megkért, hogy nagyon dicsérjem meg, mert fantasztikus kettes dolgozatot írt az eddigi értékelhetetlen dogáihoz képest. Minimum 30%-kal jobban teljesített az eddigiekhez képest, és ez fantasztikus haladás másfél hónap alatt. Nála is az van, hogy az értékelhetetlen dogák után (nála nincs egyes; ha nem kettes egy doga, akkor nem ír rá jegyet) szóban lefelelteti a gyerekeket addig, míg ki nem présel belőlük annyi tudást, hogy pl egy hármast beírhasson nekik. És megsúgta, hogy épp tárgyalás alatt van, hogy alternatív módszerrel fognak angolt tanítani, most veszik át egy másik iskolától a know-how-t, és Bencéék lesznek a tesztcsoport. De többet még nem mondott róla, mert ez olyan új infó, hogy pont aznap délután volt róla megbeszélés és döntés. :D Örülök ennek a hírnek nagyon, és kíváncsi vagyok. Digitális alapú dologról van szó. Bence nála is mindig mehet javítani, és ilyen haladás mellett szerinte akár egy négyes sem elképzelhetetlen idővel. (Tavaly a kettesért hajtottunk.)

Innen mentem Gábor bácsihoz, aki a matektanár. Bár tisztában volt Bence tanulási nehézségével, nagyon érdeklődően és konstruktívan állt a monológomhoz, amikor részleteztem Bence életútját, és a nehézségeinket, küzdéseinket. Rákérdezett, hogy mit szeret, mi a hobbija, hogy látom, mi a legjobb tanulási módszer a számára, stb. Abszolút érdekelte, hogy miképp tudná megfogni a gyerekek figyelmét. Pedig mondtam neki, hogy a matekot szereti is Bence, és Gábor bácsi a kedvenc tanára. :D (Erről a tanár nem tudott.) De itt is megbeszéltük az ilyen kezdeti nehézségeket, figyelmetlenségi/nemtörődömségi dolgokat, hogy pl Bencének javítóra kellett mennie differenciált foglalkozás keretében. Lelkére is kötöttem, hogy el ne felejtsen menni. Majd a gyerek hazajött délután, mondta, hogy volt, de nem írt javítót, nem is érti. Gábor bácsi meg mondta, hogy differenciált foglalkozásra Bence megérkezett, beült valahová hátulra; majd, amikor megkérdezte, hogy ki a Bence, egy másik (hetedikes) Bence tette fel a kezét. (Nem kérdeztem rá, hogy ő írta-e meg a javítót a fiam helyett végül. :D ) Az én Bencém meg nem jelentkezett, hanem óra után angolosan távozott. Majd kiderült, hogy az volt a félreértés, hogy a hetedikes gyerek Bence, de az én Bencém meg Süvi, mert mindenki így szólítja a suliban (tanárok is, mert az ő osztályában is két Bence van), csak ezt a matektanár még nem tudta, mert még nem ismert az osztályból mindenkit névről. :D Szóval, kezdeti nehézségek. :) Nála is járhat (már jár is) differenciálásra, itt be is fejezheti a dogákat, vagy vele együtt, az ő felügyeletével oldja meg. Abszolút segítőkész volt. Nagyon elégedett voltam.

A következő a természetismeret tanár volt, akit Bence nem szeret, és két kettest is kapott tőle múlt héten. Itt sem volt semmi gond, lelkiekben sokkal keményebben léptem be, mint amire szükség lett volna. Jelezte a tanárnő, hogy csodálkozott is Bence gyenge teljesítményén, mert tudja, hogy ennél sokkal többet tud. Volt csoportos órai munka pl, és Bence volt a csoport esze, fő szószólója, minden tudott. Amikor írásos csoportmunka van, ott egyből elveszti. Mondtam a tanárnőnek a kettesek okát, hogy adott témakörre készültünk a javítódoga miatt, de már új anyagrészekből is kérdezte (illetve hirtelen volt egy röpi is az új anyagból), és azt való igaz nem tudta még. Nem tud javítóra és új anyagra is készülni egyszerre, miközben angolozni, törire készülni, stb is kell... Nem volt semmi gond, neki péntekenként vannak differenciált órái, mindig szeretettel várja Bencét, ha épp beszámolni, vagy javítani akar.

Végül pedig Edit nénihez estem be, tőle a továbbtanulás kapcsán akartam érdeklődni. De azt mondta, hogy a suli részéről nincs teendő, max a középiskola kéri majd le Kincső jegyeit, a jelentkezést én adom be. Ennek majd jobban utána kell járnom. Amúgy panaszkodott is rá, meg dicsérte is Kincsőt, dehát, nekem nem kell mondani... A beláthatatlan hosszú érzelmi skálájának mindkét végét nekem is folyamatosan van alkalmam megcsodálni, nem csak az osztályfőnökének. :D Csak én ezt tudom valamennyire kezelni, keményen is (ha kell, zsarolással), ő meg nem tudja így kezelni, és nem is kezelheti. Ügyes, okos, lelkes, szorgalmas, minden versenyre megy, mindenre jelentkezik, lelkiismeretes, stb. És ugyanakkor beszélget, nem figyel, néha bántóan bunkó (nem találtam jobb szót, de nyilván nem ezt mondta), és megy a saját feje után, nehéz kordában tartani. Hát, ezt idáig is tudtuk, úgyhogy túl sok újat nem tudtam meg a tanárnőtől az elmúlt évekhez képest. :) 3/4 8-ra értem haza, ismét hulla fáradtan, de elégedetten.

Úgyhogy, most jön a megfigyelés, hogy a differenciálás ténylegesen működni fog-e a tanév hátralévő részében, illetve jön Bence tanár-diák kapcsolatának fejlesztése. Drukkoljatok; jó irányba haladunk végre!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.