Hi!

Nehéz hétvégénk volt. Mármint nekem; a gyerekek nyilván nem így érzékelték. :) Tényleg úgy ugrottam neki a hétvégének, hogy csak ezt éljem túl, de akkor még csak idealista elképzeléseim voltam az előttem tornyosuló feladatokról.

Kezdődött ott, hogy pénteken elhoztam a gyerekeket suliból ebéd után, hogy majd otthon írunk leckét, és nekilátunk a többi kötelezettségnek. Mint például vásárolni valami szülinapi ajándékot. Ezt úgy kívántam megoldani, hogy Bencével, mert nekem fogalmam sincs, hogy minek örülne a haverja. Mert aminek örülne (kaptunk róla listát), olyat tuti nem veszek. Majd csak akkor, ha túl sok felesleges pénzem lesz egyszer, és megengedhetem magamnak, hogy minden hétvégén szülinapi bulikba menjenek a gyerekeim, és ezen alkalmakra átlagosan 15-20ezer forintot elköltsek. Majd akkor veszek Marvel Legót a szülinaposnak, meg hasonlókat. :) Itt most meg is jegyezném, hogy Kincső múlt hétvégén szülinapon volt, bowlingozni; most hétvégén Bence volt szülinapi buliban, jövő héten pedig Levinek van meghívása. És még csak most kezdődött az iskola. Szóval, a fiam kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy vásárolni jöjjön velem (igazi pasi, utál vásárolni menni, boltokban nézelődni), de jeleztem neki, hogy két lehetőség közül választhat: vagy jön velem, vagy ő megy egyedül. Persze a gyerek nem teljesen hülye, úgyhogy 3 sajtburger volt az ára az együttműködésének. Nem találtunk semmit, majd végül valami kis apróságot, ami édeskevés volt. De azt az apróságot is a szomszéd közértben felejtettem, amikor hazaérkezéskor átmentem szódát venni a bográcsozásra, meg csokit a szülinaposnak. Szerencsére még időben feltűnt, és vissza is szereztem a boltból, mert úgyis vissza kellett mennem. Átmentem szódáért, szörpért, csokiért, és csak csokit nem vettem. Dehát, ezt így szoktam igazából, ebben semmi meglepő nincs, de legalább az ajándék is előkerült. :)

Aztán szépen nekiláttam előkészülni másnapra. Bográcsozásra 3 üveg szóda, 3 üveg szörp, 3 vágódeszka, kések, krumplipucoló. 4 lapos tányér, 4 mély tányér, 4 pohár. Evőeszközök, üres zacskók a szennyesnek. Műanyagmentes iskola lettünk, így mindenkinek vinnie kellett étkészletet, nem műanyag dolgokkal oldottuk meg. Meg persze raktam el proteinszeletet, fehérjeport, mivel fogyókúrázom. (Jelzem, ezeket érintetlenül vittem haza.) Ez idáig két zsák cucc volt. Aztán összekészítettem Bence hátizsákját az ottalvásra, meg a másnapi szülinapra. Váltás ruha, cyberjump ruha, pizsi, fogkefe, töltő, stb. Meg külön csomagban az ajándék a szülinapra. Aztán előkészítettem Kincső táskáját felvételi előkészítőre. Vagyis kikészítettem mindent. És akkor még mindig a péntek délutánnál tartok, még sehol sem volt a hétvége...

Szombat reggel korán felkeltem, mert elég sok dolog volt elég kevés időre. A felére időm sem volt. Pl hajat mosni. Lívia átjött 9 körül Kincsőért, épp a közértben találkoztunk. Eszembe jutott, hogy tegnap végül megvettem a  szódát, és csokit is, de valami rágcsát is kell vinni. Mivel műanyagmentesek vagyunk, semmi előre csomagoltat nem akartam (ezt persze kevesen gondoltuk így, csomóan hozták a műanyag borítású chipseket, üdítőket, stb), úgyhogy valami kimért sütit kerestem. De a nápolyin kívül nem láttam semmit, az meg nem tetszett. Úgyhogy helyette gyorsan összeütöttem 2 adag muffint, míg Kincső Líviával tanult. Ennek megfelelően az eddigi csomagok mellé még kikészítettem egy nagy tálca süteményt is, illetve Kincső pompom fellépőruháját. Mert persze a bográcsozás, előkészítő és szülinap mellett pompom fellépés is volt aznap. Ja, és még ebédet is kellett csinálnom, mert délben indultunk a sulihoz. Nem mondom, hogy nagyon szoktam unatkozni, meg úgy teszek-veszek, haladgatok általában, mert nem. Rohanok A-ból B-be, tűzoltok folyamatosan, pörgök ezerrel.. A lazább napjaimon. Ez nem az volt. :D A gyerekek kényelmesen Fortnite-oztak a haverral, és néha egyeztettek, hogy mikor van az indulás, mikor találkoznak a suliban. Magyarán: legalább engem nem zavartak. Kincsőt elvitte Lívia előkészítőre 11-re, mi meg fél 1 körül befutottunk a suliba. És még parkolóhelyem is volt, amin meglepődtem. Az érkezési időpontot se sokan tartották be, dehát, nekem ez volt az első megjelenésem. Megkerestem az osztályok asztalait, bográcshelyeit, kipakoltam a sok cuccot a megfelelő helyekre, segítettem teríteni, és egykor már túl voltam az első pálinkámon, amit nem is értettem. Ezt itt most szintén közbeszúrom, hogy én ezt nem tudtam, először voltam, nem erre számítottam. Nem számítottam én semmire. De jövőre eleve úgy fogunk jönni, hogy anyuéknál alszunk, ahová majd letámogatnak a gyerekek. A 3 gyerekem 3 bográcshelyénél kettőnél is ittak és itattak folyamatosan. Persze ez szórakoztatóbb lett volna, ha nem néz le családom többi tagja. Először apu sétált fel a templomkerthez, hogy megnézze, mi ez az esemény. Őt aránylag hamar elveszettem, mert összetalálkozott vmi jó haverjával. Aztán ő ment is haza Forma1-re, miután kiszórakozta magát. Anyu pedig lejött, miután megfőzött otthon, és ő majdnem egész délután maradt. Játszott a gyerekekkel (én azt sem tudtam hol vannak általában, de ezzel a többi szülő is így volt), nézte a főzéseket, és engem felügyelt. Szóval, az a helyzet, hogy ott van csomó-csomó szülő, meg én 38 évesen, és ott van az én anyukám, aki "Szerintem te már eleget ittál, ezt most elveszem, és inkább megiszom én." felkiáltással lenyúlja a tequilámat... Hát, én olyan dolgokkal már rég nem foglalkozom, hogy mi ciki, mi nem, mert szőke nő vagyok. Én már rég nem aggasztom semmi miatt magam, elfogadom, hogy sokszor ciki vagyok (elpirulás nélkül kérek meg bárkit, hogy akasszon e a kilincsről, ahová felakadtam), elfogadom, hogy 3 gyerekem van, akik borzasztóak (csak kijelentem, hogy nem velük vagyok, és nem is ismerem őket), és sóhajtozva ismerem be sok szülőnek, hogy az anyukám elvette tőlem az italomat. Miközben mindenki más felelősségteljes szülő szintén ott iszik. Csak nem áll mellettük az anyukájuk. :) De asszem erre simán lehet mondani, hogy tök ciki. :)

Tehát, a szülők főztek, ittak, beszélgettek, a gyerekek meg eltűntek mindenfelé, ahogy az várható volt. Persze csak a templomkertben, de az meg jó nagy. Fél 3 után Kincső is befutott, épp időben, mert fellépése volt. Fel is lépett, jó is volt, megnéztem. Volt csomó előadás, felléptek a sulis rokis lányok, a judos srácok, a pompom csapat, mindenki. Bár Kincső fellépésén kívül semmit nem néztem meg. Bence osztályánál pincepörkölt készült, Kincsőnél palócleves, Leviéknél chilis bab jellegű kaja. Ott két bográcsban is, mert egyikben készült a nem csípős a gyerekeknek, a másikban a csípős a szülőknek. Én itt sündörögtem leginkább, ha keverésről, kóstolásról volt szó. :) És csomót beszélgettem olyan szülőkkel, akiknek idáig a létezéséről sem tudtam. A zene amúgy egész nap szólt, és meglepően jó volt a DJ (nem mulatóst játszott, a mise után is AC/DC-vel indított - míg mise volt a templomban, addig nem ment zene a templomkertben), és a versenyeredmények kihirdetéséig már javában lent táncolt az összes gyerek. Magán a zsűrizésen és eredményhirdetésen nem voltam ott, mármint az idő felében fent voltam a  bográcsoknál, a másik felében Bencét indítottam útnak a szülinapra. Marcinál aludt egy másik osztálytársával. Aztán lehetett enni, táncolni, minden (ittas) szülő jól mulatott (a gyerek közt a táncparketten). (Én nem táncoltam a táncparketten, mielőtt még bárki bármivel meggyanúsítana. Csak a szélén egyszer, egy picit. Kincsővel. Beatrice volt.) Fél 7- 7 között indultunk haza, amikor megjött a segítségem, hogy hazaszállítsa a csapatot; ekkor már javában folyt az elpakolás. Csak egy táskát hagytunk ott, Kincső felkészítős cuccát, de remélem az ma előkerül. A héten a cipője is eltűnt a futóversenyen, és másnap már ott volt a suliban a talált tárgyak osztályán. Az egyik gyerek bedobta a táskájába a többi cuccal együtt... Itt meg csak a templomkertből kellett mindent bevinni a suliba, nem a BEAC pályáról, úgyhogy jók az esélyek.

Az este folyamán odajött hozzám Levi egyik osztálytársának az anyukája, hogy tudok-e róla, hogy a fiúk megbeszélték, hogy az ő fia vasárnap átjönne az enyémhez. Hát, nem tudtam róla, de gyorsan meginvitáltam a gyermeket, hogy jöjjön csak, otthon leszünk. Úgyhogy, ennek megfelelően, délre mentem Bencéért az Újbuda Centerben, tiltakozása ellenére megálltunk egy Adinál, majd fél 2 körül jött át Levi haverja fél 5-ig, majd fél 6 körül Kincső lépett le játszóházba, miután 20 perccel korában kaptunk egy hívást Zsombiéktól, hogy ők mennek, vihetik-e Kincsőt. Vihették. Mondom, még csak szeptember van, és már ott tartunk, hogy egy nap három gyereknek három program.

A héten teli leszünk dogákkal és javítódogákkal, úgyhogy a hétköznapok most erről fognak szólni. Véleményem szerint júniusig. :/ Idáig egy hónap pipa.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.