Hi!

Idén először külföldre vittem nyaralni a gyerekeket. Úgy gondoltam, már elég nagyok hozzá, talán élveznék is, talán emlékeznének is már rá, hogy tengerparton voltak. És talán-talán már végig tudnak ülni egy ilyen hosszú utat..

Már most itt az elején megjegyezném, hogy totál felesleges. Annyi értelme van, hogy szeptember elején, amikor megbeszélik az osztályban, hogy ki, merre nyaralt, akkor ők is el tudják mondani, hogy külföldön is voltak. De ennél több értelmét tényleg nem látom. Ahogy a születésüktől kezdve mondom: nekik halál mindegy, hogy a lakhelyüktől 5 méterre, 50 km-re, vagy 500 km-re ülnek víz mellett... Mindegy, hogy Tisza-tó, Velencei-tó, Balcsi, vagy tenger. Mondjuk a tenger annyival rosszabb, hogy sós, és fura állatok úsznak benne. Vagy így is összefoglalhatnám: "Első nap ugráltunk a vízben, második nap építettünk homokvárat, harmadik nap fogtunk rákokat, mit csináljunk még?" Válasz arra, hogy mi a fenét ültök itt, miért nem mentek már valamerre játszani a vízben?? Ehh... És akkor még csak 4. napot töltöttük a tengerparton. "Bejöttök este a városba sétálni, körülnézni?" kérdésre a válasz: "Dehogyis, tudod, hogy utálunk vásárolgatni, nézelődni!" Ehh... (Kivéve persze Kincső, ő bármikor jön nézelődni, vásárolni.) Mondjuk nem maradt ki az esti sétálgatás, nézelődés sem, mert mindenkinek felajánlottam 10 euro költőpénzt szabad felhasználásra. :D

Az odaút remek volt, és csodálatos, majdnem végig. Gyönyörű idő volt, szép volt a táj, Olaszországig forgalom sem volt, és a gyerekeket remekül lekötötte a mese. Vettem egy két első ülés közé rögzíthető tablettartót, aztán tettem 8 órányi műsort a ipad-re. És emellett offline játékokkal is teli voltak a telefonjaik. Tényleg gond nélkül bírták a kb 8 órás utat. :D Persze sokszor megálltunk enni/inni/pisilni, meg egy Mekinél ebédelni is megálltunk Szlovéniában. Olaszországban viszont akkora dugóba álltunk bele, mint amekkorába még sosem álltam kb. Reggel fél 9-kor indultunk Lignano-ba, és délután 6-kor vettük át az apartman kulcsait. Ennek ellenére azt mondom, hogy nem voltam fáradt a vezetéstől. Tényleg szuper út volt, az automata Prius meg fantasztikus, az ment magától. Tempomatot benyomtam, és ő lassított, ha lassult a sor, gyorsított, ha lehetett menni, semmi dolgom nem volt a kormányzáson kívül. Imádom!

Ugyanattól az olasz cégtől béreltem ingatlant, mint 10 éve is. Sokkal olcsóbb, mint akár szallas.hu-n nézni egy fantasztikus áron lévőt. Szerintem feleannyi volt a szállás, mintha ugyanezen időszakban Balcsin akartam volna nyaralni hasonló körülmények közt. Eredetileg júliusban mentünk volna nyaralni, de ugye összetörtem a kocsimat, és nem tudtunk mivel menni. Szerencsére át tudtam tenni a nyaralás időpontját, de csak másik szálláson tudtak helyet biztosítani. Ez kicsit bénább volt, mint a másik (mármint a berendezése pl, meg nem volt wifi, de legalább légkondi igen), de cserébe olcsóbb is volt, közelebb a központhoz. Belső zárt pakolóval - ahol utolsó estig nem volt helyünk, mert több kocsi volt, mint hely. Mondjuk az utcán is ingyenes volt a parkolás, úgyhogy nagy gond nem volt. Egy földszinti, két hálós, nappali-konyhás, erkélyes szállásunk volt, ami a célnak megfelelt. Volt elég ágy, elég szék. :D Egy hétre tökéletes volt, a gyerekeknek tetszett. Főleg olaszok laktak a házban, egyszer láttunk csak egy német rendszámos autót.

Első este már kimentünk megnézni a tengert, és ezáltal meg is lett a helyünk, ahová egész héten visszajártunk. Akartam strandernyőt bérelni már korábban online, de nem tudtam regisztrálni a foglaláshoz. Gondoltam, hogy majd a helyszínen. Jó is volt, hogy első este már kimentünk, mert igazából rájöttünk, hogy nem kell ernyő. Folyamatosan a gyerekekkel kell lenni, rájuk kell látni, azt ernyő alól nem lehet. És amúgy is olyan meleg volt, hogy rendszerint az volt a progi, hogy délelőtt vízbe be, 2 óra múlva vízből ki (komolyan, én ki sem tettem a vízből a lábam). Haza, ebéd, csendespihenő. Délután ki, be a vízbe, pár óra múlva ki, majd irány haza vacsizni. Nem tudom, hogy a napernyős ágyakat mikor használtuk volna. :D Érkezés utáni reggelen elmentünk bevásárolni. Az volt az első és utolsó alkalom, hogy gyerekkel mentünk vásárolni. Az egy botrány volt. Még a Lidl is beriasztott miattuk. Mindenesetre vettük sok finomságot, és azóta is baguettet akarnak enni, azt csomagolom suliba uzsira is. Persze az itthoni nem olyan finom, mint a kinti. :) Általában főztem ebédet, de persze voltunk pizzázni is. Pont velünk szemben a sarkon volt egy olasz fagyizó/bár/pizzéria. Itt pizzáztunk, itt fagyiztunk. Nem központi helyen lévő, családias, sosem zsúfolt hely volt. Nekem nagyon tetszett, de a gyerekeknek is. Imádták az olasz pizzát. :) (Levi persze sült krumplit kért, as usual.)

Nagyon tetszett a gyerekeknek a sok különleges fa - amilyen ugye nincs otthon - meg a növényzet. Bence vásárlásfóbiája ellenére szívesen böngésztek a trafikokban is, és volt egy nagy park is a közelben, azt is megnéztük. A központba kétszer mentünk be este. Egyszer vásárolgatni, egyszer meg azért, mert kinéztek még pár dolgot első alkalommal, amit elfelejtettek megvenni. :D Küldtünk haza csomó képeslapot is, de sajnos egy sem érkezett meg belőle idáig. :(

Hét közepén pedig elmentünk a helyi vízi vidámparkba is. Erre apu csúsztatott a kezembe egy kis eurót indulás előtti napon, hogy vigyem el az unokáit vidámparkozni az ő nevében. :) Engem is vitt oda gyerekként, annyi emlékem volt csak róla, hogy nagyon tetszett. Hogy milyen változás történt azóta, azt nem tudom... Kezdésként végigálltunk egy baromi hosszú sort, hogy bejussunk, de ez különösebb tragédiák nélkül sikerült. Bent kibéreltünk egy napozóágyat (a cuccainknak), aztán nekiindultunk a parknak. Rettenetesen tetszett a gyerekeknek. :) Persze nem tudom, hogy a legnagyobb élmény miért a 3 éveseknek való csúszda volt, de kb az lett a kedvenc. :D Általában mindenre várni kellett, sorban kellett állni, de közel sem annyit, mint előtte lévő héten Ausztriában a Family Park-ban. Persze nem mentek fel mindenre. Volt olyan, ami korhatáros volt (14 év felett), meg volt olyan is, ami olyan félelmetesen nézett ki, hogy fel se tudtam volna zavarni őket oda. Kivéve Kincsőt. Kincső mindenre ment, és többször is, és imádta. Kincső a leglelkesebb, legbátrabb. :D Mindig, mindenhol. Még én is felmentem vele egy csúszdára, amiről azt gondoltam, hogy arra tuti nem, meg felmentem egy olyanra is velük (kétszer is), ami úgy tetszett, de hezitáltam miatta. Négyünk közül én vagyok a leggyávább, és legparásabb, azt is aláírom. :D Utánam jön Levi a sorban. Aztán Bence, és végül Kincső. Aki a kamikázéra azért nem mehetett a legnagyobb bánatára, mert az is korhatáros volt. :D

A magyar strandoktól, fürdőktől eltérően itt nem volt minden bokorban egy lángosos/fagyis/hotdogos. Volt 3-4 kajálda, és ennyi. Ezért értelemszerűen nem kellett egész nap etetni őket, mert épp megláttak egy nyalókát, kürtőskalácsot, vagy jégkását; hanem ebédkor ettünk, amikor már éhesek voltak, aztán később megint kaptak valamit. Délutánra már eljutottunk oda, hogy akár kétfelé is szakadtunk gond nélkül, mert én Kincsővel mentem csúszni valahová, közben Bence máshol csúszott, miközben Levi a 3 évesek közt parádézott. :) De senki nem veszett el most sem, és egy papucsot sem hagytunk el, amit random medencék mellett hagytunk végig. Pontosan zárásig maradtunk, egy perccel sem távoztunk előbb. Még az a gondolat is átfutottam az agyamon, hogy hazaindulás előtti napon még egyszer kijövünk csak egy délutánra, de ez végül elmaradt. Mondjuk időnk se lett volna rá semmilyen szempontból. Péntek délelőtt még kimentünk a tengerpartra, de délutánra lehűlt a levegő (35 fok helyett 26 lehetett). Illetve már pakolni kellett, kijelentkezni az ingatlanos irodánál, bevásárolni kajákat a hazaútra, stb. Tengerpartra se lett volna idő, nemhogy egész délutános vízi vidámparkra... Délután 6 körül még kisétáltunk a partra körülnézni, elmentünk pizzázni, és itt véget is ért a hét. Szombat reggelre megjött az eső is, és majdnem Mariborig esőben jöttünk hazafelé. Mondanom sem kell, sokkal gyorsabban haladtunk, mint odafelé, mert egyáltalán nem álltunk meg, a kocsiban ettünk, 5 perces gyors pisiszünetek voltak. :D Ömlött az eső, és ennek megfelelően Szlovéniában elég nagy forgalom is volt, főleg a nagyvárosok környékén. Ennek ellenére délután 4 körül már itthon is voltunk. Én még elmentem Kincsővel hörcsögöt látogatni anyuékhoz, meg kocsit mosattunk, úgyhogy nem állt meg az élet az egész napos út után. Mostam, ki-be pakoltam, és másnap délelőtt indultunk Balcsira. Mivel a hidegfront épp vasárnapra érkezett, így haza is jöttünk 3 nap után, nem láttuk értelmét tovább maradni. A víz is lehűlt annyira, hogy élvezhetetlen legyen még szép (de szeles) idő esetén is. Legalább itthon is volt még pár napjuk sulikezdés előtt. :) Na persze nem sok, mert pénteken már mentek le Velencére, és csak vasárnap jöttek haza, évnyitóra. Idén lemaradtak a Budafoki pezsgő- és borfesztiválról, és most hétvégén sem tudnak menni a Sportágválasztóra. Most már több apás program lesz, és kevesebb egyéb. Én mindenesetre voltam a borfesztiválon, és erőteljesen elmélkedem, hogy a sportágválasztóra is kéne mennem, hogy kézilabda egyesületet keressek Levinek végre. :D

Még itt utószóként írok pár szót arról is, hogy családilag kiruccantunk egy napra Ausztriába vidámparkozni. Anyu, apu, Reniék, összes gyerek. Olaszország előtt pár nappal. Igazából már fél éve terveztük, csak suli miatt a hétköznapok nem voltak jók nekünk, nyáron meg soha nem volt jó valakinek (főleg nekünk a táborok miatt),de végül én vettem ki egy nap szabit, ők hiányoztak egy napot a kamaraerdei táborból, így megoldottuk. :) Az is nagyon tetszett nekik. Szerintem a fele parkot nem is láttuk, vagy csak érintőlegesen, és csomó dolgon nem ültek. Az egy óra várakozás alap volt. Rengetegen voltak. Itt két hullámvasútra is felültem. Az elsőre még lelkesen, hogy attól nem vagyok rosszul, és patkányos, gyerekeknek való, jó lesz az, ha Reni gyerekei is imádják! Aham. Nem tudom, mikor sikítottam utoljára, de itt most végig, és remegő lábakkal szálltam ki. :o Erről nem volt szó. :o :D Ennek ellenére rávettek, hogy szálljak fel a pegazusosra is. Láttam, hogy némely kanyarban pont vízszintesig bedől a járat, nem igazán tetszett ránézésre sem. De felültem Bencével. Végig sikítottam. :D

Amúgy rengeteg magyar volt, és az ott dolgozók nagy része is magyar volt. Btw Olaszországban is voltak magyarok. A parton két család volt a közelünkben, akikkel minden nap találkoztunk, és ők is mindig ugyanoda cuccoltak le. Aztán a vízi vidámparkban 3-4 másik magyar családot szúrtam ki. Utolsó nap bevásárláskor meg szintén 2-3 magyar család vásárolt be épp a Sparban, tehát a bolt vásárolóinak a negyede tuti magyar volt. :D De amúgy nem volt sok magyar, csodálom, hogy ennyi emberből pont magyarok mellé kerültünk a strandon. Egész héten, ha két magyar rendszámos autót láttam.

Tehát, a konklúzió az, hogy a gyereknek (Kincső kivételével) bőven elég, és a legnagyobb boldogság, ha otthon ülhetnek nyári szünetben, de ugye azért ez nem így megy. :) Jövőre Erdélybe akarom vinni őket nyáron, de az még érdekesebb lesz, mert az még a pancsolásról sem szól... De az még messze van. Most azon kezdem törni a fejem, hogy az őszi szünetben mi tévők legyünk. :D

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.