Hi!

Múlt héten volt Kamaraerdőn az edzőtábor. Valahogy úgy emlékeztem, hogy múlt évben több nyűglődésük volt emiatt, de végülis gond nélkül elfogadták, hogy idén is mennek, úgyhogy reméltem a legjobbakat.

Első nap még amiatt aggódtam, hogy fázni fognak - annak ellenére, hogy egész hétre hőséget mondtak. Meg persze viharokat. És hétfőn egyből viharral indítottunk, ami miatt meg épp lehűlt a levegő. De, mivel ők a nagysátor alatt táboroznak, így esős időben is tudtak edzeni, játszani.

Idén kevesebb haver volt (mármint kevesebben voltak az ő csoportjukból, és ilyenkor sok helyről érkeznek taekwondósok), de sok olyan gyereket láttam, akik tavaly is voltak. Idén is napi másfél óra edzés volt délelőttönként (ami állítólag sosem ért időben véget, mindig elhúzták még 15-20 percet), és már hétfőn nem tudtak lábra állni a fiaim. Úgy szerdáig. :D Kincső más csoportban volt, mert kisebb csoportokban voltak nem és öv szerint. Ő tudott járni egész héten. :) Amúgy a hétfőt leszámítva tényleg kánikula volt egy-egy futózáporral tarkítva, úgyhogy minden délután épp a medencében játszottak, amikor mentem értük. Kivéve pénteken Levente, ő a sátorban feküdt, rosszul volt. Fáradt volt, fájt a feje. Amit mondjuk nem csodálok, mert a múlt heti időjárás miatt kb 3-4 Aszpirint fogyasztottam el hasonló tünetekre. 40 fokban, páratartalomban egész nap kint lenni, meg edzeni, az megterhelő. Valakinek kevésbé, valakinek jobban. Szóval, nem betegedett le, csak az utolsó nap délutánjára kidőlt.

De ezt leszámítva jól érezték magukat, mert nagyobb panaszkodások nem voltak annál, hogy majdnem két órás volt az edzés, és nem tudnak járni sem. :) Egész nap szólt a zene, volt csomó játék (társasok, kártyák is pl), lehetett mindenféle szabadtéri játékot is űzni, meg persze délután medencézni. Közben párhuzamosan ment a kamaraerdei sulis tábor is, úgyhogy találkoztak ismerősökkel is, meg Levi az osztályfőnökével, mert ezen a héten ő vitte a suliból a csapatot.

Zsebpénzt a táborra már az apjuktól kaptak, úgyhogy a szokásos ebéd utáni vásárlás idén is a kedvenc programjuk volt. :D Szerintem egész évben nem kapnak tőlem annyi gumicukrot, nyalókát, cukrot, kólát, chipset, mint amit ilyenkor felügyelet nélkül össze tudnak vásárolni. :P Mármint nem is mennyiségre, mert annyi pénz nincs náluk. Inkább a rendszerességre gondolok, hogy minden nap. :) (Fejenként 2ezer forintot kaptak az 5 napra, de itt ugye darabra adnak gumicukrot is, úgyhogy párszáz forintból már sok remek dolgot össze lehet vásárolni :) )

Jaj, és el ne felejtsem, hogy ciki módon még mindig a két sárga csíkos övvel nyomták az edzéseket, pedig már sárga övesek, csak még nem vettem meg az új öveket. :o (Bence zöld öves, neki nem kell.)

Idén semmit nem hagytak el a táborban, ezt fontosnak tartom megjegyezni. :D Egy pár papucsot utolsó nap, aztán kiderült, hogy az úszáscuccból a taekwondo cucc közé lett berakva, úgyhogy előkerült. :)

A táborról kb ennyit tudok mondani, más érdekesről nem tudok beszámolni. Ja, még annyit, hogy András (bácsitól) megtudtam, hogy amúgy ottalvós edzőtábor is van minden évben Balcsin, csak az nagyobbaknak. Mármint annyira nagyobbaknak, hogy 10 éves kor felett, úgyhogy jövőre akár mehetnek is.

Minden nap korán mentem értük, bár 4 előtt egyszer sem sikerült hazaérnünk. Csak azért volt a sietség, mert kedden, szerdán és csütörtökön is vittem Bencét neurofeedback-re. Nagyon sokat fejlődött pár nap alatt, hogy folyamatos tréningben volt az agya. Kimagasló eredményeket ért el, majdnem triplázta a legjobb eredményeit. :o Ez alatt most azt értem, hogy a koncentrált figyelmét idáig valamennyi ideig tudta fenntartani (addig marad a levegőben a labda leesés nélkül a programban), és most háromszor annyi ideig tudta levegőben tartani. Ezek abszolút mért eredmények, nem csalás, nem ámítás. :)

Ő fejlődik a legjobban, ő éri el a legjobb eredményeket azok közül, akik oda járnak. Rettentő büszke magára, nagyon jót tesz az önbizalmának is. :) Magdiék is odáig vannak, Bence az ő ... izéjük. Nem jut eszembe a szó. Nem prototípus, hanem a kirakatemberük, akit majd tudnak mutogatni, hogy milyen eredményeket lehet elérni; akivel lehet büszkélkedni. :D Van erre valami szó, arra gondolok, remélem tudjátok, miről beszélek. :D

Péntek délután még átjöttek anyuék Kincsőt felköszönteni névnapja alkalmából, aztán szombat óta nincsenek itthon, apával töltik a hetet a Velencei-tónál. Nagyon rendesek most, idáig minden nap felhívtak. :D Én pedig a 40 fokban nekiláttam a terasz előtti részt megcsinálni a kertben, péntekig végeznem kéne vele. Most már muszáj is, hogy nekiláttam, nem lehet félbehagyni, és otthagyni a feltúrt szakaszt. :D Most érek rá, most kell megcsinálni. Persze meló után, én dolgozom a héten is.

A jövő hetüket még nem tudom, az még mindig bizonytalan. Kincső Sukorón lesz, az fix. És ha minden jól megy, akkor a héten megkapjuk végre az új kocsit. Nagyon remélem.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.