Hi!

Túl vagyunk egy elég sűrű héten. Hétfő szülői értekezlet (közben taekwondo), kedden neurofeedback, szerdán anyák napi ünnepség (párhuzamosan taekwondo), csütörtökön anyák napi ünnepség (közben pompom), pénteken 4 gyerek, furulya, anyák napja. Nem azt mondom, hogy sok szabadidővel szoktam rendelkezni, de most tényleg semmire nem volt időm. Cserébe végignézhettem 3 ünnepséget is. :)

De, kezdem korábbról. Még a sűrű hetem előtti hétvégén moziba mentünk. Mostanában nem nagyon jártunk, nem is nagyon volt mire, de most végre jött az új Bosszúállók. Igaz, 16-os karika van rajta, dehát, a nézők fele korosztályuk volt természetesen. Minden gyerek szereti a szuperhősös filmeket. Úgyhogy minden nyűg és gond nélkül végigültük az egészet. Legközelebb talán a vámpíros mese lesz nyáron, amire megyünk, hacsak addig nem jön ki semmi jó.

Hétfőn voltam az év utolsó szülői értekezletén. Sőt, most jött segítség is, mert ugye továbbra is egy időpontban vannak ezek. Kincsőére anyu ment, Leviére Lívia, én meg Bencéére. Apu meg ment a gyerekekért edzésre. A legfontosabb hír a szülői kapcsán, hogy végre megvan, ki lesz Bencéék felsős osztályfőnöke. Egy új tanárnő, aki egy éve dolgozik itt, magyartanár és könyvtáros, ééés Levi egyik osztálytársának az anyukája. :) Rettenetesen mosolygós, jókedélyű, nagyon szimpatikus nő, és egy 8 és egy 6 éves gyerek anyukája. Tehát, tudja, hogy egy gyerek mi fán terem, viszont még fiatal is ahhoz, hogy bele legyen bármibe fásulva. És lelkes. Mindhárom gyerekem ismeri, és mindhárom gyerekem nagyon szereti. Én pedig nem félek tőle (mint a tanároktól általában), mert ismerem, és tegeződő viszonyban vagyunk. Úgyhogy Bence kapcsán ez nekem is nagy segítség lesz, ha beszélgetnem kell majd vele Bencét érintő dolgokról. És Bence is örül, ami nagyon fontos szempont.

A többi hír (az összes osztály kapcsán) már csak a szokásosakról szólt. Erdei tábor, év végi programok, felmérők, stb. Semmi extra. Amikor Bencénél végeztem, akkor még átmentem Kincsőékhez, és ott mondjuk fennforgás volt. Nem szoktam írni róla, mert minket nem érint, de elég nagy problémák vannak az osztályában. Van pár kezelhetetlen gyerek, akik lényegében terrorizálnak másokat (múlt heti eset, hogy egy kislány fejét beleverte az egyik fiú a padba, a másikat meg fojtogatta, meg közben repkedett ez-az a levegőben), és forronganak a szülők, keresik a megoldást, de leginkább egymás torkának volt esve több szülő, mire beértem. Olyan jó, hogy ezekből kimaradok! Mondom, engem olyan szinten nem érint, hogyha Anett nem lenne a munkatársam, vagy az szmk anyuka nem írná körbe a történéseket, konkrétan nem is tudnék róla, hogy mi a helyzet. Mert Kincső ilyeneket nem mesél, max megerősíti a dolgot, ha rákérdezek. Nem kizárt, hogy jövőre más suliban kezd 1-2 gyerek, de ez majd meglátjuk. Van elég szülő, aki foglalkozik ezzel, nekem nem kell.

Kedden neurofeedback-en voltunk csütörtök helyett, mert aznap nem ért rá Bence az ünnepség miatt. Ha lassan, és kis visszaesésekkel is, szépen halad. Saját elmondása alapján is tudom, hogy amúgy tök jól megy már neki ez a jedi-s rész. Mármint sokkal jobban, mint első alkalmakkor. Ezt ő mondta, úgyhogy ebből már látom, hogy haladunk, ahogy kell. Kicsit előreugorva már itt megemlítem, hogy tegnap is voltunk, és akkor már új feladat volt, belekezdtek egy konkrét neurofeedback programba. Vagy szoftverbe, vagy hogy mondjam. :) A jedi csak ilyen rávezető, trenírozó dolog, mert az nem túl motiváló egy gyereknek, ha beül élesben a programba, és 3., 4. alkalomra sikerül csak megmozdítania, amit kell. Bence már gyakorlott, már tudja, mire kell koncentrálnia, hogy kell összpontosítania, úgyhogy elkezdték a nehezebbet. Állítása szerint nagyon szarul ment neki, összesen 7 másodpercig tudta fókuszálni a figyelmét annyira, amennyire kell. Én meg mondtam neki, hogy egyrészt ezt elsőre, másrészt egyből 7 mp-ig, harmadrészt pedig, ha jól ment volna neki, akkor nem is kéne ide járnunk, úgyhogy mégis mire számít? :D Próbáltuk neki most is elmagyarázni anyuval, hogy nem lehet mindenhez úgy hozzáállni, hogy úgyis hülye és béna vagyok hozzá, és nekem nem megy. Felhoztuk példának a taekwondo-t. Valaki bejönne hozzájuk új srác órára, aztán félidőben kijelentené, hogy ő ehhez béna, neki ez nem megy, az mennyire lenne indokolt? :D Bencének se ment, azt sem tudta mi az. A folyamatos gyakorlás és tanulás vezet csak célra, nem az, hogy én ehhez úgyis hülye vagyok. Mert a nulla motivációja mellé ez volt a kedvenc mondása. De ugye most sem arra volt büszke, hogy 7 mp-ig csinálta, amit kellett, hanem neki szarul ment. Így jön ki a foglalkozásról. Úgyhogy még nagyon sokat kell dolgozni a gyereken, és az önbizalmán, meg a hozzáállásán. Mert ő ebben él, ezt hiszi el egyelőre. Hogy ő alkalmatlan, nem elég jó. De majd jönnek a jó eredmények, és az sokat fog számítani neki. Még mindig nagyon szereti a foglalkozásokat, szívesen jár.

Szerdán volt az első anyák napi ünnepség, amikor Kincsőék osztályának az előadását nézhettem meg.Kincső ünneplőben ment, mint a társaság egy része, valaki szép ruhában, valaki nem. Elég fura látvány volt, nem tudom, hogy ezt miért nem lehet soha normálisan kommunikálni, hogy mi az elvárt. Ugyanilyen összevisszaság volt Bencééknél is.) De már tényleg ott tartok, hogy nekem édesmindegy, abban megy majd a gyerek, amiben akar, leküldeni nem fogják egyiket sem a színpadról... Igazából fél órás műsorokról van szó mindig, amikor énekelnek, táncolnak, verset mondanak. Mindig, mindenkinek van szövege. Kincső is szépen elmondta az ő részét, de a tánc közben elég visszafogott volt, mintha lámpalázas lenne. Pedig ez sosem volt rá jellemző korábban. :) Műsor után mindenki vitte az anyukájának/nagymamájának a kis ajándékot, aztán mehettünk haza. Vagyis a fiúkért edzésre, meg fagyizni.

Csütörtökön Bence adott elő. Fúúú, már rettenetesen izgult a kocsiban is odaúton, hogy nehogy elfelejtsen valamit. Mert amúgy tudja, de izgul, és mi lesz, ha.. Aznapra amúgy a be is rekedt (elment a hangja magyarán - tuti pszichés), és az remek indok volt neki, amire bármit ráfoghat majd. :) Hozzáteszem, nálam jobban tuti nem izgult. Én úgy ültem a nézők közt talpig idegben, hogy azt sem tudtam, hogy ne mutassam ki. :D Mindig szépen mosolyogtam rá, mutattam, hogy idáig minden oké, közben merő görcs voltam, hogy szegény gyerek el ne rontson valamit a nagy izgalmak közepette. :) Annyit tudtam, hogy nincs hosszú szövege, és azt sikerült is elmondania szerencsére. Hááát, én olyan boldog voltam! :D Közben Kincső is befutott pompom edzésről, úgyhogy már csak Leviért kellett elugrani, aki apuval volt otthon. Mert a társaság indult fagyizni; Lilit is vittük, aztán még szaladni kellett Leviért, nehogy későn érjünk oda a haverokhoz képest. Mert ugye a fél osztály ment. :) Későn értünk haza...

Pénteken mentem Milánért suliba, aztán a gyerekeimért, aztán tűztünk haza, hogy Kincsővel mehessek tovább furulyára. Elszaladtam vásárolni, aztán Kincsőért, majd haza megint, és kis pihi után rohantunk is tovább Levivel vissza a suliba. Bencével ellenben ő már napok óta be volt sózva, alig várta az előadást, minél előbb oda akart érni. :D (40 perccel korábban értünk oda, az első 3 sorban már nem volt ülőhely 3 fő (én + két nagyi) részére. Amúgy itt is izgultam már egy picit, mert kezem ügyében volt a telefon kamerázásra készen, és folyamatosan koncentráltam, hogy mikor jön Levi. Elég sok ideig kellett koncentrálnom, mert ő volt az utolsó. Már kezdtem ideges lenni, tényleg. :D Az utolsó, és a legjobb. Vígan, mosolyogva, viccesen adta elő a saját részét, és imádták a szülők; jót nevettek, és nagyon megtapsolták. Szerintem nem véletlenül hagyta őt a legvégére Ildikó néni. ;) És Levi olyan kis lelkes volt, hogy még dédinek is csinált anyák napi ajándékot, amit nagyika meg is kapott utólag, és persze sírt az örömtől. :)

Szombaton családi grillezés volt, megnyitva a szezont. 1 fő hiányzóval, de az összes gyerekkel számolva jó sokan összegyűltünk, és örvendeztünk a hírnek, hogy Tibi - az unokatesóm, Kincső keresztapja - megkérte a barátnője, Eszti kezét. Esztit nagyon szeretjük, nagyon boldogok vagyunk a hírtől, és várjuk az esküvőt. :) Igaz, most költöznek össze a nyáron, úgyhogy elég elfoglaltak. Ha sikerül, talán még ősszel lesz esküvő, ha nem, akkor is egy éven belül, de kivárjuk az eseményt. :) Este 8 volt már, mire távozott mindenki, de nagyon szuper kis délután volt. Lola odáig volt tőle, hogy a fiaim hogy foglalkoztak a pici lányaival, és a lányok is hogy örültek ennek. :) Lesz még nyáron körös családi progi, úgyhogy lesz még ilyenre alkalom.

Vasárnap pakoltam. Levikém elutazott hétfő reggel erdei táborba, azóta semmit nem tudok róla. Ahogy láttam, nem volt most előre gondja a kirándulással, vagy csak nekem nem mondta, mert tudta, hogy hiába. :) Nem szeret utazni, de csak annyit mondott, hogy az zavarja, hogy nem tudja, milyen hosszú lesz az út, mennyi idő alatt érnek oda. Alvós rongyot/plüsst nem akart vinni, lehet, hogy már ciki. :) Én nagyon remélem, hogy mindent csomagoltam neki, kivéve esőcsizmát. Persze egész kedden szakadt az eső, úgyhogy nagyon remélem, hogy akkor házon belüli programon maradtak, és nem ázott át a cipője, és nem tüdőgyulladással jön haza... Hozzáteszem, szombat délelőtt mentünk még vásárolni, esőkabátot tudtam is venni, de csizmát nem találtunk (a méretében, normálisat). Tegnap délután Kincsővel mentünk esőcsizmát venni, a harmadik boltban kaptunk végre. De Bencének még mindig nem találtam semmit (Levinek sem), pedig jövő hétre kéne. Szóval, Levi elutazott, holnap jön haza, és már mindkét tesója hiányolja őt. :) Mondjuk már egy nap után is hiányolták. :) (Én meg pláne, mert én aggódom is miatta, hogy van-e mindene, csomagoltam-e mindent, nem ázik/fázik-e, stb) Kedden Kincsőék kirándulása elmaradt eső miatt, de ma és holnap mennek. Van vészterv is már eső esetére, de a mai napot megúszták, ahogy látom. (Hiába vettünk esőcsizmát tegnap. :P) Ma a Vásárcsarnokba és a Gellérthegyre mentek. Holnap Margitsziget lesz. Ha nem esik. Ha esik, akkor Tropicarium vagy játszóház. Bencéék pedig jövő héten utaznak erdei táborba. Kincső szegény mindig panaszkodik, hogy ők nem mennek ottalvós táborba, de az osztályfőnök ezt nem tudja megoldani a lánya miatt, úgyhogy ezt tudomásul kell vennünk, hogy alsóban nem lesz több napos táborozásuk.

És utoljára hagytam a legnagyobb eseményt, nevezetesen hétfő este mentünk el Bencével a szülinapjára vett eseményre, azaz a szülinapi buli helyetti pankráció gálára. Ugyebár imádja a pankrációt, pankrátor szeretne lenni, és oda-vissza ismeri az összes szereplőt. Madarat lehetett volna fogatni vele, amikor felajánlottam neki opciót, hogy elviszem őt, ha cserébe lemond a játszóházas/lézerharcos szülinapi party-ról. Egyből a taekwondo edzés után indultunk a Papp László Sportarénába, abszolút időben oda is értünk. (Fél 8-kor volt a kezdés.) A helyünk nem volt a legszuperebb, mert jobb lett volna magasabban ülni a jobb rálátás miatt, de azt hittem, hogy az első sor jó lesz. :) (Nem ring melletti első sor, hanem a szektorunkban. :) ) Persze Bence nem panaszkodott. Szünetben összefutottunk egy osztálytársával, úgyhogy megbeszéltük az apukával, hogy baromira nem nézi senki hova ülünk, üres hely van bőven, úgyhogy a szünet utáni előadáson már egy helyre ülünk valami jó helyre. És így is lett. Sokkal jobb helyet találtunk, a fiúk tök boldogok voltak, én meg fotózgattam, videóztam, mert Kincső kérte, hogy csináljak felvételeket neki. A műsor után a shop-ban még kaptak egy-egy övet is a fiúk, aztán szaladtunk haza, fél 11 után már otthon is voltunk... 11 körül már ágyba is került, én meg még nem. Jó hosszú nap volt, másnap meg ugyanúgy kellett kelnünk. De még visszatérve a pankrációra. Én örülök, hogy a gyerek örül neki, meg élvezi, meg tuti hatalmas élmény volt neki 11 évesen látni a csak YouTube-ról ismert amerikai hírességeket, a példaképeit. Azt leszámítva, hogy a legnagyobb nevek, a kedvencei, el sem jöttek. De én végigszenvedtem. :D Félreértés ne essék, én is imádtam gyerekkoromban a pankrációt, néztem a tévében, amikor tudtam. Nagyon látványos, nagyon menő, mindenkinek van kedvence. Showműsor. De ezt a gagyit, ami itt volt... Meg gondolom máshol is. :D Konkrétan úgy éreztem magam, mint aki egy cirkuszban ül, és a bohócok előadását nézi. Azzal a különbséggel, hogy nem bohócruhában vannak, hanem fényes bugyiban, és kigyúrva. De más különbség nem volt. A cirkuszi bohócos előadásokat meg nem csípem. De nem érdekes, nem baj, ez a munkájuk, az előadás, a szórakoztatás, néha a látványos akrobatikus elemek (hátraszaltó a kötélről pl)... de könyörgöm. Mit keresnek a nézők közt felnőtt emberek? :D Mert egy gyereket értek, azok szeretik a bohócokat. De egy huszon-, harmincon éves ember, hogy tud izgulni, kiabálni?? "Úúúúú, láttad?? Azta! Mekkora volt! Kapd el! Ne hagyd magad!" stb, és társaik. Az egy dolog, hogy magyarul úgysem értenek a szereplők, de egymáshoz sem értek soha... Műrúgások, műütések, az ember előbb repült hátra, minthogy eltalálta volna valaki, a fejét verte a ring sarkába magától, mert a másik hozzá sem ért a fejéhez, stb. Tehát szó szerinti showműsor és koreográfia, és felnőtt emberek izgulva üvöltenek mellettem. Fogtam a fejem és sírtam kb. :D Néha próbáltam lelépni kicsit, de a gyerek se szomjas, se éhes nem volt, nem tudtam lelépni a büfébe. (Műsor előtt vettem neki mindent, és nem óhajtott megint megéhezni.) A csaj pankrátorok meg... Majomház. Cicaharc. Az a folyamatos visítás. Szörnyű volt. :D De a gyerek azóta a beszerzett övével jár suliba, és vitte tegnap neurofeedback-re is, és remélem életre szóló élményt szereztem neki, úgyhogy bármikor végigülök én bármit máskor is. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.