Hi!

Hétvégére beugrott még egy program, úgyhogy most sem voltunk otthon, de nem panaszkodtak. :)

Bence hétköznap lesérült tesin, és pénteken bicegve jött haza jól bedagadt bokával. Magas térdemeléses futásnál rosszul érkezett a lába a talajra, kiment a bokája. Egész nap nem tudott ráállni, és ez szerencsére senkinek nem tűnt fel, mert a délelőttös és a délutános tanár is beteg volt, végig helyettesítő tanárok voltak. Azért valahogy átvészelte a napot, de este már kapta rá a krémet, vizes borogatást, meg fáslit. Péntek délután ott volt nálunk Milán is, nem egyszer láttam, hogy támogatja Bencét egyik helyről a másikra... Annyira azért nem aggódtam, mert a röntgenezett könyöke is egy hét alatt meggyógyult, és az súlyosabb sérülés volt. Inkább azzal voltam gondban, hogy a hétvégi programok közül melyikre nem tud jönni, ha nem tud lábra állni. De szerencsére tudott.

Szombaton ebéd után elszaladtunk a Hérosz nyílt napjára egy kis villámlátogatásra. Néha ott szoktunk ebédelni is, mert mindig készül valami bográcsban, de most nem tudtuk, hogy ott mikorra lesz kész az ebéd, és nekünk időre kellett továbbmenni, úgyhogy otthon ettünk. Szerencsére, mert idén lecsó volt, és azt utálom. :D A gyerekek most a legtöbb időt a kiscicáknál töltötték, és Kincsőnek osztálytársa is volt ott, úgyhogy hamar elrepült az a másfél óra, amit kint voltunk. Onnan pedig 2-re mentünk szülinapra.

Van nekem egy Márti nevű barátnőm, akit pár éve ismertem meg egy szilveszteri bulin, és van egy Bence nevű fia, aki kb egyidős az én Bencémmel. Az elmúlt években volt pár közös gyerekes progink is, meg pár grillezésen is találkoztunk, de túl sűrűn nem járunk össze, messze is laktak. Viszont, Márti nyáron megházasodott, és két hete ideköltöztek Érdre. Mivel Bencusnak szülinapja volt, és új ház is van, Márti hétközben meginvitált minket egy kis bulira. :) Délután 2-re mentünk, este 7 körül jöttünk el, úgyhogy szépen el is telt ezzel a nap. :) Jöttek mindenféle gyerekes ismerősök (mármint Márti ismerősei, mi nem ismertük őket), de ezzel semmi gond nem volt, a sok gyerek remekül eljátszott egész nap a kertben. :) Sokat fociztak, harcoltak, lufikkal játszottak, de még rajzverseny is volt. Meg van egy vadiúj kiscicájuk, ami feleakkora volt, mint a héroszos kiscicák. Felváltva cicázott mindenki egész délután. :D Rengeteg kaja és pia is volt, és a gyerekek remekül érezték magukat. Lehet, hogy már sűrűbben fogunk velük is találkozni, hogy 15 percre laknak tőlünk. :) Vagyis elég hamarosan fogunk megint találkozni velük, mert Kincső otthon vette észre, hogy papucsban távozott a buliból, és a bakancsa Mártiéknál maradt. :D Szombat óta még nem volt időnk visszamenni érte...

Vasárnap pedig végre elmentünk Solymárra kirándulni. Ahogy reméltem, gyönyörű idő volt, lényegében pólóban lehetett sétálni az erdőben. Ami amúgy teli volt emberekkel és kutyákkal, mert valószínűleg egy nagyon népszerű kirándulóhely. Arra viszont nem számítottam, hogy végig fogjuk csinálni a túraútvonalat. Mondtam a gyerekeknek, hogy kinézünk egy-két órára (nehogy túlzásnak érezzék a dolgot), de ennek ellenére végigsétáltunk a Solymári várig. Persze nagyon sok idő alatt, mert az összes sziklát megmászták, és rettenetesen élveztek mindent. :) Én persze sokszor aggódtam, amikor ráközelítettek a patakra, vagy a szélén mentek valaminek, ahonnan le tudtak volna gurulni. :) És amúgy itt is találkoztunk ismerőssel, szintén Kincső egyik osztálytársával. :) Ők nagyobb társasággal érkeztek sütögetni, már javában égett a tábortűz egy kijelölt helyen. Sok hely volt egyébként sütögetéshez is, és nagyon sokan jöttek ki emiatt. Tömve voltak az asztalok mindenfélével. Ilyen programunk még nem volt a gyerekekkel, majd egy ilyet is be kéne ütemezni valamikor.

A Solymári várnál felmentünk a kilátóba, és idáig tartott a jó program. Mivel rövid túrára készültünk, vizen és egy csomag magon kívül (mandula, kesudió, stb) nem vittem magunkkal semmit, és már nagyon éhesek voltak. És fáradtak is. Úgyhogy az a megoldás született, hogy busszal megyünk vissza a kocsihoz. Persze először rossz buszmegállóba mentünk, kiderült, hogy onnan nem jutunk vissza, és amúgy se fog jönni ott semmi busz jó ideig. Úgyhogy nekiláthattunk gyalogolni az út mentén a kocsi felé. Szerencsére pár km után találtunk egy buszmegállót, ahová épp perceken belül érkezett az a busz, ami kellett nekünk. Kicsit sokkoló volt látni a buszról, hogy mennyit kellett volna gyalogolnunk visszafelé. :D (Sokkolóbb volt, mint kifizetni a buszjegyeket arra az öt perces útra. A taxi olcsóbb lett volna ilyen távra. :D )

Hazafelé pedig megálltunk palacsintázni a gyermekvasút végállomásánál, mert az lett beígérve nekik. Sajnos. Mire egyáltalán végigálltuk  sort, annyi idő alatt haza is érhettünk volna. 40 perc volt, mire kajához jutottunk. Nagyon ki voltam már borulva. Az éhes, fáradt, unatkozó gyerekek is. Akik egymást nyúzzák, ha nem tudnak mást csinálni unalmukban. Vagy jobb esetben rajtam lógnak nyavajogva. Az pokol volt. Meg amúgy is lángosoztak végül palacsinta helyett, úgyhogy akár a Dunaparti Megállóba is elmehettünk volna emiatt. Ennyi idő alatt simán. De remélem csak annyi marad meg majd mindenkinek a napból, hogy jó volt a kirándulás az erdőben. :) Vasárnap is 7 után értünk haza.

Hétfőn fogadóórán voltam. Annyi infóm volt, hogy hétfőn és kedden vannak fogadóórák, de csak annyit tudtam biztosra, hogy Bencének kedden. Viszont délután ki volt függesztve az aulában egy lap, hogy melyik nap, hánykor, melyik tanárhoz lehet bemenni. És akkor láttam, hogy Levinek aznap van. Mondjuk ez azért nincs jobban kommunikálva, mert már tavaly mondta a tanárnő, hogy a fogadóóra nagyon nem kötelező, akivel gond van, azok szüleinek úgyis szól, elég nekik bemenni. Viszont én szerettem volta beszélni Ildikó nénivel, mert Levi most év elején pocsékul teljesít, és azért pár szónak örültem volna, hogy a tanárnő hogy látja. Szóval, suli után kimentünk a játszótérre szokás szerint, 5-kor beadtam őket edzésre, utána szaladtam vissza a suliba, hogy hátha szerencsém van, és 6-ig én is bejutok, és tudok beszélni a tanárnővel. Hát, elég nagy szerencsém volt, mert 20 perc múlva már visszafelé autóztam az edzésre. :D Egy szülő volt előttem, ő is épp bent, úgyhogy 5 perc alatt bejutottam, és további 5 perc után már távoztam is. :) Levivel semmi gond nincs, csak még kicsit alszik, még nincs ott teljesen agyban a nyári szünet óta. De ne aggódjak, nagyon ügyes, nagyon okos, a magatartása is abszolút rendben van, és már az év eleji matekfelmérőjét is remekül kijavította. Magához fog térni, nincs vele semmi tennivaló.

Bencéről ugyanezt nem mondhatom el. Mármint továbbra sincs vele sok gondom, úgy tűnik, hogy még mindig rendes, nincs hiszti és ellenkezés a tanulás miatt. Remélem, hogy Zita néni is ezt fogja mondani. Mondjuk annak ellenére, hogy most is 3-as lett egy dogája, amire azt hitte, hogy minimum 5-ös lesz. Viszont, hogy ne lehessek maradéktalanul elégedett (ahhoz képest...) tegnap délután beírás várt az üzenőjében, hogy az angoltanár nagy szeretettel vár a fogadóórájára, azaz feltétlenül jelenjek meg.

Nos, gond az van, nem is kicsi, de már rajta vagyok az ügyön. Múlt héten azt látom egyik nap a gyerek elektronikus ellenőrzőjében, hogy két egyes megjelent angolból. Kérdőre is vontam, hogy az ott mi, és bizony szódolgozat eredmények. Azóta hozott még egy egyest szintén hasonló témakörből. Azaz a fiam masszívan bukásra áll angolból, ha úgy vesszük. Elbeszélgettem vele erről már múlt héten, hogy mi a fene történik itt, mi tévők legyünk. Ami biztos idáig: különtanárhoz nem szeretne járni, velem akar tanulni. (A fölöttünk lakó szomszéd ha jól tudtom, iskolai angoltanár, úgyhogy őt javasoltam Bencének, hogy Anikó hátha elvállalná.) Letöltöttem a telefonjára a Duolingo-t, és minden nap minimum 5 percet foglalkoznia kell vele. (Egy leckét venni akár egész héten, minden nap megismételve, hogy biztosan tudja. Elég szép lassan haladni, de folyamatosan, és alaposan.) Ezen felül angolozás velem minden nap. Idézőjelesen, mert hétfőn és szerdán edzés után a másnapi dolgokat nem tudjuk átvenni, kb bepakolásra van idő, nem extra angolozásra. Pénteken Milán van, hétvégén nem vagyunk otthon... Tehát, a minden nap, az fixen két nap egy héten, ami édeskevés. De rajta vagyunk az ügyön. Elkezdtem vele venni az angolkönyvet az elejétől, a köszönéseknél tartunk. Egy hét alatt nem jegyezte meg, hogy a jó reggelt az good morning, és a társai... Úgyhogy nem lesz egy könnyű menet. Visszatérve a szódogákra. Én minden nap átnézem a gyerekek cuccait. Mit vettek újat, be van-e minden pakolva, stb. Úgyhogy biztosan tudom, hogy Bence szótárfüzetébe egy szó sincs beírva, és a füzetében is csak gyéren pár dolog. Kvázi, nem tudtam tőle soha megkérdezni este, hogy a szavakat megtanulta-e már. Ahogy azt Kincsőtől mindig meg tudom kérdezni, vagy ki is tudom kérdezni. Tehát, én mint anyuka, csak annyit láttam otthon, hogy veszik a bemutatkozásokat, köszönéseket, alap dolgokat, de fogalmam sem volt, hogy szódogára kéne készülnöm vele. És azt igazából még most sem tudom, hogy milyen szavakat kéne vennem vele otthon, ha holnap megint doga lenne. Mert nincs szó, amit én látnék, hogy meg kéne tanulnia. Így meg elég nehéz nekem otthonról bármit segíteni... És azt is belekalkulálva, hogy Bence magyarul nem tud, mármint a nyelvtani részét. Nem hallja, érti a kiejtés szerinti írást magyarul sem. Angolul meg... nem figyel órán, dumál (saját bevallása szerint), mert fogalma sincs, miket írogat a tanár a táblára, egy mukkot sem ért, nem tudja követni az órai anyagot. Mondta is, hogy a mostani szódogában is több szót tudott, mint, amit leírt (10-ből 3-at írt), csak fogalma sem volt, hogy kell leírni. Ahogy egy magyar szónál se tudja sokszor, és ez tény. Úgyhogy ez keserves lesz, de valamit ma megbeszélek a tanárral, és hátha tudunk egymásnak segíteni, hogy az egyest legalább egy kettesre feltornázzuk. Rengeteget kéne a gyerekkel tanulni, magoltatni (szavak leírása), de könyörgöm... Közben nyelvtanra, körire, és a többire is kell tanulnunk. Mindezt úgy, hogy két délután kiesik, és a többi napon sem fogunk órákat tanulni, mert nem fogunk. Max akkor, ha másnap dolgozat van, de az egész napos suli mellett fél óra tanulásnál többel nem szeretném kínozni őket. Átvenni az anyagot, azt a pár új infót kikérdezni tőlük, és ennyi. Szerintem több tévét fogok nézetni velük, és a UPC-n a mesecsatornák nyelvét át fogom állítani angolra. Magolás helyett játékos nyelvtanulás is lesz ezáltal, ahol majd folyik bele a fejükbe a sok új szó, kifejezés. :) Plusz a Duolingo, plusz a velem való tankönyv alapján tanulás, hogy utolérjük valahogy az osztályt. Ennél többet a tanárnak sem fogok tudni ígérni, úgyhogy ebből kell vmit kihozni.

És akkor még izgulhatok, hogy az ofő miket fog mondani, és a délutános, aki ugye jelenleg a fejlesztőpedagógusa is. Nem várom lelkesen a mai délutánt. :/

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.