Hi!

Múlt hét csütörtökön kint ültem a teraszon (melóban) Anettel, ebédeltünk, amikor szóba került a gyerekek nyaraltatása. Anett fia egy osztályba jár Kincsővel. Szóval, kiderült, hogy Anett fiai úszótáborba mennek a héten, és van még hely, miért nem íratom be én is gyorsan a gyerekeket? Mert ugye erre a hétre nem volt még nekik semmi progi, nagyszülőkre lettek volna bízva nagyjából. Úgyhogy, azzal a lendülettel intéztük a jelentkezést, és hétfőn már ott kezdtek.

A szervezőkről azt kell tudni, hogy a suliból minden héten hétfőn viszik a gyerekeket úszni, jár oda Levi osztálytársa is. Tehát, az volt az elképzelésem, hogy tök jó, mert közel van (Sport11, Kőérberki-tó mellett), a gyerekek tavaly is imádták az ottani úszótábort, és most ismerős gyerekek is lesznek a suliból. Csak ugye annyi a különbség, hogy tavaly Levi úszásoktatójánál, Andreánál voltak, most meg valakiknél, akik a sulisoknak szervezik az úszást.

Első nap, megyek értük: "Na, milyen volt a tábor??" - kérdezem lelkesen. ""Szörnyű volt, azonnal írass ki minket!" - jött a meglepő válasz. Utána perceken keresztül zúdították rám a panaszáradatot: 3 órát kellett úszni; nem lehet levegőt venni közben; ha vesznek, veszekednek; melegem volt; hányingerem volt; nincs termünk; szar a kaja; unatkoztunk csomót; bezártak véletlenül az öltözőbe, amikor hányni mentem; eltűnt a táska a vizekkel; 5 percet strandoltunk csak; satöbbi, satöbbi.

Reggel baromi nagy fejetlenség volt beiratkozáskor. Én már akkor pislogtam, hogy ez milyen szervezés. Semmi infót nem kaptam, úgy kellett szülőktől kérdezgetnem, hogy egyáltalán  kihez kell mennem, kik a szervezők. Utána mindig hajkurászni kellett az embert, hogy hova tegyem a csomagokat, hova a gyerekeket, tényleg kell karszalag? Idáig miért nem mondta. Hol a karszalag? Kell polifoam? Nem, csak annak, aki délután pihenni, aludni akar. Jó, akkor nem hozom be.

Szóval, szaladgáltam fel-alá, hogy biztonságban és rendben tudjam a gyerekeket a táborban hagyni. Már egy ideje táboroztatom őket (jó, nem olyan sok ideje), de ilyen felkészületlenséggel még nem találkoztam.

Délután mentem értük fél 4 után. Az infóm az volt, hogy fél 4-től uzsi, 4 körül lehet elhozni őket. Megérkezek, a gyerekek hátizsákkal a hátukon ülnek a büfé melletti kanapékon. Na, mi a helyzet, már ettetek is? Nem. És, milyen volt a tábor? (Válasz fent.) 4 körül végre eljutottak enni, amikor már tényleg kopogott a szemük is az éhségtől.

Este nagyon ráfeszültem a témára, hogy mivel tudom én jobbá tenni az életüket. Ma a két kis zsák helyett egy telitömött és nehéz strandtáskát kaptak. Pokróccal, spricnivel, nagy adag kajával, mindennel. Meg 3 polifoam-ot. De ma mennek bobozni is, úgyhogy remélem, hogy a mai napon jobb élményekkel jönnek haza.

További problémák: tavaly volt egy nagy termük, ahol a csendespihenő volt. Lefeküdtek játszani, olvasni, stb. Most nincs termük. Amikor nem úszatják őket, akkor egy üres focipályán ülnek az árnyékos részen, és unatkoznak. A szabad program az az, hogy krétával rajzolhatnak a forró betonon. A hétfőre tervezett vetélkedő valószínűleg elmaradt, mert nem értették a gyerekek a kérdésemet, hogy milyen vetélkedőről beszélek. A labdajátékok foglalkozás meg annyiban merült ki, hogy volt ott egy labda is, igen, látták, de senki nem labdázott vele, mert senki nem akart kimenni a hőségben az árnyékból. Tehát, amikor épp nem hajtották ki a belüket a medencében, akkor egy üres focipályán ültek unatkozva, és várták, hogy mikor van ebéd/uzsonna. Az összes törcsi sarasan jött haza első nap. Ja, nem kell polifoam. Csak épp arról sem volt szó, hogy egész nap a fűben, porban, földön, köveken fognak ülni a vizes törülközőiken. És attól félek, hogy a jövőben soha többé nem akarnak majd úszótáborba menni, még Andreához sem. Azért tök jó, hogy az ember kifizet egy valag pénzt egy táborra, aminek az a lényege, hogy nyár van, a gyerekeknek jó szórakozás és buli legyen, jól érezzék magukat, és jelen esetben sportoljanak is. Helyette csomó pénzért cserébe van gyerekmegőrzés, ami annyit tesz, hogy egy focipályán ülnek az árnyékban unatkozva. Amikor épp nem úsznak. Strandolás meg szinte nuku. (Ápdét: az valószínűleg az uv sugárzás miatt van, délután 3 előtt nem merik napra vinni őket. Cserébe ülnek az árnyékban órákig...) És múlt évben ez volt az egyik legjobb tábor, nagyon lelkesen várták ezt is. Egyelőre csalódott vagyok, és nagyon remélem, hogy a hét hátralévő részén gördülékenyebben fognak menni a dolgok, mert ez nem normális, hogy egy gyerek - akik miatt csinálják az egész tábort - úgy jöjjön haza, hogy írassam ki, mert ez borzasztó. :o

Utólag majd összefoglalom az egész heti eseményeket, de az első nap tapasztalata sajnos ez. :(

Pá!

Ápdét: Anett gyerekei boldogan mentek haza, imádták a tábort; és Anett másokat is felhívott, szintén pozitív visszajelzések voltak. Úgyhogy tényleg az lehet, hogy a gyerekeim másnál voltak tavaly, van összehasonlítási alap, és nem azt kapják most. :) Akik most vannak először, azok meg ennek örülnek. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.