Hi!

Hétfőn éppen az ebédemet fogyasztottam melóban, amikor megjelent a telefonom kijelzőjén, hogy az iskolából keresnek. Ez általában sosem jelent jót. Levente tanárnője hívott, hogy gyorsan kéne Leventéért jönni, mert vinni kell a sebészetre, baleset történt. Túl komolyra nem gondoltam, csak arra, hogy fő a biztonság, és már hívtam is anyut, hogy tud-e a gyerekért menni. (Neki 5 perc, nekem legalább 15, de készülődéssel együtt 20 perc is megvan.) Kértem, hogy mérje fel a terepet, és szóljon, ha tényleg sebészetre kell menni, és indulnom kell. Nem is telt el sok idő, már hívott is anyu, hogy akkor most azonnal induljak, mert sebészetre KELL menni. Hazafelé már vázolta a történteket, hogy Levit kergette az egyik osztálytársa, megbotlott (valószínűleg egy iskolatáskában) és nekiesett egy polcnak/asztalnak/szekrénynek. Mindhárom verziót hallottam. A tanárnő asztalt mondott (bár ő nem látta az esetet), Levi szekrényt, valaki polcot. Három centi hosszan szétnyílt a bőr a homlokán, lényegében csontig. De ezt persze már csak a sebészeten láttam. Annyi infóm volt még, hogy nagyon vérzett a feje (csupa vér lett a ruhája is), le kellett fektetni, remegett keze-lába, és hányingere volt. Erről persze egyből eszembe jutott, hogy agyrázkódás. De amikor megérkeztem érte, akkor mondta, hogy csak akkor volt hányingere és azóta nem, illetve lábra tudott állni, és nem is remegett. Tehát csak sokkot kapott a gyermek, azért voltak a tünetek. A számomra már oly ismerős tünetek... A sebéből nem láttam semmit, egy nagy átvérzett kötés volt a fején. Úgyhogy bedobtam magam mellé a kocsiba, és mentünk a sebészetre. De nagyon ügyi volt, saját lábán jött végig, nem volt ezzel gondja. Mármint az Allee-ban parkoltunk, onnan mentünk gyalog a Fehérvári úti rendelőbe. Egész úton csak attól rettegett (és majdnem sírt), hogy egy nagy tűvel össze fogják varrni. Próbáltam nyugtatni, hogy nyilván érzéstelenítik előtte, de nem tűnt nyugodtnak, nagyon aggódott.

Pont műszakváltásra értünk oda. A sorszámkiadónál se kellett várni, de mondta a nő, hogy 2-től van a délutános rendelés (10 percet kellett volna várni), de azért megkérdezi, hogy sürgősségi jelleggel el tudja-e látni valaki Leventét. Ez végül úgy nézett ki, hogy már két doki toporgott mellettünk, hogy mikor adja már ki a gép a sorszámot, mert addig nem tudják behívni. :D Perceken belül bent is voltunk a rendelőben, felfektették egy ágyra, és le is kapták a kötést róla. Én már csak a fertőtlenítésre értem a fejéhez (addig a lábánál voltam, nem akartam útban lenni, mert 3-4 ember állta körül), és csak akkor láttam a szétnyílt sebet. Hát, nem volt szép látvány. Mármint azért, mert a gyerekem fején volt, de amúgy "szép" seb volt, egy sima csík, semmi egyéb roncsolódás :D Csak egy nagyon szétnyílt csík, 3 centi hosszan... Szépen lefertőtlenítették, összefogták, és "ragasztóval" lecsepegtették. Na, akkor kicsit sziszegett és feszengett a gyerek, de természetesen egy hangja nem volt. Utána szépen leragasztották, nem varrták, kapott egy kötést a fejére, és készen is volt pikkpakk. Pár perc alatt. Kapott egy matricát, amit egyből nekem adott, a dokibácsi meg röhögött, hogy megéri ide jönni. :D Mondtam is, hogy persze, hiszen mindig kapok matricát. Ő meg röhögött tovább, hogy ő is erre gondolt. :D Jófejek voltak, ügyesek, segítőkészek, kedvesek, gyorsak. Levi innentől vígan volt egész délután, meg azóta is. Annyit tudok, hogy fáj neki, ha megemeli a szemöldökét. :D Nyilván húzza a ragasztó, úgyhogy mindig mondom neki, hogy akkor ne emelgesse a szemöldökét. :)

Szerdán kellett visszavinni kötözésre, akkor már anyu vitte el. A seb rendben van, elméletileg egy hét múlva le lehet szedni róla a ragasztást. Viszont a tavaszi szünetig, de legalább két hétig tilos mindenféle sporttevékenység (nincs se tesióra, se taekwondo, se délutáni foci az udvaron), és játszóházról ne is álmodjon! :/ Épp most írtam ugye, hogy mennyit panaszkodott, hogy őt még sehova nem hívták, most kapott 3 meghívót is, ami események most lennének április első felében (még tavaszi szünet előtt), és most meg nem mehet el rájuk. :/ Mert akár egy gumilabda nekipattan véletlenül a fejének, és felszakadhat a seb. :( Úgyhogy most nagyon szomorúak vagyunk. Bár anyu azt mondta, hogy Levi ezt megértette, hogy miért mondja az orvos, miért nem szabad, és nekem sem panaszkodott még emiatt. Én meg nem merem felhozni neki a témát. :o De biztos szomorú. Én az vagyok.

És tegnap volt a grundbirkózás verseny is a suliban, amin indult volna, és azon se vehetett részt. Mondjuk ennek fura mód örült inkább. :) Kincső második lett. :D

A sebnek a helye valószínűleg örökre látszani fog, dehát, fiú. Ilyen harci sérülések elférnek egy férfin. :) De azért majd keresek rá valami csodaszert, mert miért ne? :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.