Hi!

Nem is tudom hol kezdjem, kezdem a végéről, mert friss az élmény :) Pénteken volt farsang (arról majd írok mindjárt), szombat-vasárnap otthon voltunk nagyrészt, hétfőn-kedden nagyszülőknél voltak a gyerekek (síszünet, míg nekem meló), tehát semmi extra nem történt. Mármint olyan szempontból, hogy tegnap hazahoztam a gyerekeket két nap után, este még tanultunk, szépen lefeküdtek, meg aztán én is fél 12 körül, majd hirtelen arra keltem, hogy Bence nyüszít, és trappol kifelé. Éjféltől fél 1-ig hányást takarítottam a lakásban, ágymatracot sikáltam, zuhanyoztam a zuhanyzóban, fél 1-kor mosóprogramot indítottam el, és szőnyeget, mindent sikáltam (nem túl) lelkesen. Bence aztán szépen aludt (velem, mivel ágymatraca nem volt), és reggel is csak annyi baja volt, hogy nagyon álmos, de aztán rosszul lett megint, mire beértünk a suliba. Indulás előtt ivott fél pohár vizet, amitől megint hányingere lett, és kikészült, mire odaértünk a sulihoz. Úgyhogy ma anyuéknál van. Levi meg hasmenéssel indította a napot, de még nem hívtak a suliból, hogy menjek érte, mert beteg, úgyhogy lehet, hogy egymástól független események. Majd nap végére kiderül remélhetőleg, hogy mi a helyzet, holnap mehet-e már suliba, vagy pedig vírus okozza a bajt. (Nem lázas, meg ilyenek.)

Farsang.

Ahogy az várható volt, túlélésre játszottam aznap. Az egész ott kezdődött, hogy csütörtök estére kidőltem a kimerültségtől, és semmivel sem foglalkozva lefeküdtem már 10 előtt aludni. Pedig ilyet sosem csinálok, még betegen sem. :) A semmivel való foglalkozás azt jelenti, hogy tanulás, bepakolás, ceruzahegyezés, jelmezek előkészítése, ünneplőruha kikészítése, és kivasalása, arcfestékek előkeresése, enni, innivaló elcsomagolása, és hasonló semmiségek után. Tehát, pl nem mosogattam el, és pakoltam össze az életterünket. Reggel persze turbóban csinálhattam mindent, amit este nem, és közben folyamatosan adtam az utasításokat, ellenőrző kérdéseket, hogy minden megvan-e? Megvolt. 8-kor halál elégedetten huppantam bele a székembe az irodában, és megnyitottam a levelezésemet, amire úgy több, mint 12 órája nem néztem rá. 1: Bencéékhez akkor 3-ra kell bemenni segíteni. (Az nagyon jó, mert egyéb teendőim miatt izgultam, hogy hogy érek be hozzájuk fél 4-re) 2: Levinél ma mégis jelmezes próba lesz délelőtt, úgyhogy jelmezt kell hozni reggel (írták este 10 után, nekem meg az összes jelmez be volt készítve a kocsiba, hogy nem megyek már haza) 3: basszus, farsang van ma, és otthon maradtak a tombolák, pedig nem megyek ma már haza!! Azok a tombolák, amiket fejenként 1000 forint értékben vettem meg nekik, és alig várják majd, hogy a számaikkal lekuporodjanak a tornaterem közepén... Oké, mi legyen. Kalap, kabát, irány haza. Nem tudtam bezárni az iroda ajtaját... Minden nap én nyitom, mint első érkező, de utolsónak sosem távozom, nem tudom, miért nem záródik. És nem. És 5 perc után sem. Vártam még toporogva 10 percet, hogy befusson valaki (mert üresen nem mertem otthagyni az egész irodát), majd tipliztem haza idegesen. Hazaértem, felkaptam a tombolákat, gyorsan még körülnéztem... hopp!! Ott van Bence tolltartója az asztalon. Amit tegnap este elraktam, miután mindent kihegyeztem. Valamikor elővette még, hogy unalmas perceiben rajzolgasson. Akár reggel, nem tudom. Oké, mi legyen. Irány a suli, betelefonálok a melóba, hogy 9 körül érkezem. Épp szünetben érkeztem meg a suliba, Bencének odaadtam a tolltartót ("Köszi, anya, de már megkaptam a felszereléshiányt."), utána vittem Levinek a jelmezt. Mindenképp szólni akartam neki, hogy a szekrényben van, de zárva volt az ajtajuk végig. Rábíztam Bencére, hogy szóljon neki mindenképp.

Kis szünet, meló, délutáni rohanás, 3 előtt 5 perccel beesek a suliba. Gyorsan leperkálok még fejenként 3000 forintot támogatói jegyekre, és már bent is vagyok.

Nincs meg Bence fejdísze. Mégis megvan, egy másik gyerek fejéről szedem le. Arcfestés, vagy 5 gyereknek. Jaj, mennyi az idő, szaladni kell a többiekhez is. Levi ott lófrál szomorúan a sok beöltözött osztálytárs közt "Anya, hol voltál már?! És hol van a jelmezem?" A szekrényedben... (Bence nem tudta átadni az üzenetet, mert minden szünetben zárva volt a terem az elmondása szerint.) Levi gyors beöltöztetése... nincs meg a galléros, masnis, gombos rész. Nem hiszem el. Anyunál rápróbáltuk Levire, eltettem, azóta nem vettem elő. Nincs meg. Hol van??? Oké, póló vissza, pucér mellkassal nem szerepelhetsz. És bocsi, ülj ide, az az anyuka ("légyszi, nem baj?") majd kifest, most rohanok Kincsőhöz. Kincső sehol. Kincső még nem jött meg a matekversenyről. Oké, vissza Levihez. Levikém, majd jövök, megnézem Bencét. Bence vígan elvan, készen van, oké. Találok egy piros kendőt a zacskómban (a biztonyság kedvéért mindenkinek hoztam még egy szett jelmezt, ha egyénibe akarnának átöltözni, és van piros kendő a kalózjelmezhez). Futás Levihez fel, nyakába kötöm a kendőt, hogy az majd takarja a denevéres pólót. Aztán Kincsőhöz fel. Kincső sehol, addig összepakolom a sulis cuccait, és végül befut ő is. Ruhába átrángatom, fél perc alatt kitalálom, hogy a mókusnak milyen smink kellhet, és 3 vonással elintézem, rohanok le. Leviék már sorban állnak a teremben, lövök pár fotót, és hagyom őket menni, szaladok Bencéhez (mondtam már, hogy mindegyik terem más emeleten van?). Ők már nincsenek ott, úgyhogy feladok mindent, és elindulok a tornaterem felé. Ezer ember, 2 nm, meleg. Pulcsi le, állok fél lábon, de legalább Kincső és Levi padja mellett. Hosszadalmas bevezetők után végre elkezdődött az osztályok előadása. Mondanom sem kell, ahogy befejeződött 1-1 produkció, úgy fogytak a szülők a termből. Kivéve én, mert hiába láttam végre Kincsőéket, még Levit és Bencét is meg kell várnom. Hurrá! Levi nagyon kis nyomott volt végig, a padon is ott tutujgatta a tanárnő, úgyhogy Bence előadása után ki is mentem Levivel. Nem érezte jól magát, hogy túl nagy a hangzavar, túl meleg van, és nincs jól. Felkísértem a terembe, evett, ivott kicsit, utána magára is hagytam (pár lézegő szülővel), hogy megnézem, hol tart a farsangi progi. Véget is ért aztán már hamar, úgyhogy szaladgáltam egy sort, hogy segítsek öltözni, ahol kell. Utána pedig szaladtunk tombolára. A 30 szelvényünkből 1, azaz egy nyert, Bencéé. Pont utána Liliróza számát húzták ki. :) Persze ők máshol ültek, nem velem, dehát ez a normális. :) Levi velem ült, Kincső Petivel. Szóval, volt sok csalódott gyerek (idén szerintem sokkal kevesebb nyeremény volt, mint tavaly), de tombola után jött a dizsi. Na, itt végképp elvesztettem a gyerekeket, úgyhogy egy ideig álltam a tornaterem előtt, hogy hátha kijön valaki, cserébe Kincső futott be valamikor. Azt sem tudtam, hogy nincs bent. De ki senki nem jött, úgyhogy elhelyeztem magam egy osztályteremben. És akkor jött még csak a java. Készülődni. Olyan nem volt, hogy az összes gyerek meglegyen. Amikor már Levi összes cuccát levittem Bence termébe, és szóltam Levinek, hogy Bence termében gyülekező, nem volt ott. A saját termében találtam meg természetesen. Kincső meg eltűnt, miután mondtam neki, hogy készülődjön, mert lemegyek segíteni Levinek, és lecuccolni. Mire felmentem Kincsőért, hogy hol van már, nem volt sehol. Nem viccelek, szó szerint fél órán keresztül kerestük, és senki nem tudott róla semmit. Senki nem látta, nincs sehol. 3-szor jártam végig az épületet, a mosdókat, a termeket, és kérdeztem meg mindenkit. A két fiút is szélnek eresztettem, hogy Kincső nélkül vissza ne térjenek. Ők sem találták. Komolyan kezdtem bepánikolni már, mikor negyed 8 körül vigyorogva, sehol nem tartva a készülődéssel, megjelent. Ja, ő vécén volt a legfelső emeleten. Meg sminket lemosi, meg ilyenek. Idegállapotomat mindenki képzelheti. Utána őt is öszecuccoltuk, és 3 iskolatáskával, 3 tesicuccal, 2 kajás pakkal, 2 jelmezes zsákkal, saját táskámmal elindultunk hazafelé. Kb utolsóként az egész iskolából. Ja, és elpakoláskor Levi galléros, masnis, gombos ruhadarabját megtaláltam a szekrények tetején... (Azaz valaki, valamikor a nap folyamán kinyitotta a ruhászsákot, hogy belenézzen, az kiesett, valaki később megtalálta, feltette a szekrény tetejére, amire az érkező szülők rátették a táskáikat, kabátjaikat... Ennyi.)

Ugye senki nem csodálkozik, hogy gyűlölöm a farsangokat/évnyitókat/évzárókat/karácsonyi ünnepségeket?

Hát, ennyit a farsangról. Bence lelkesen táncolt kék űrlényként, Kincső mint nagy mókus rázta a fenekét, Levi meg életunt (tornász)bohócként adta elő magát. Egy-két képet majd próbálok prezentálni, de beállított szép képekre, csoportképre valahogy nem volt lehetőségem... Nem is értem, miért.

Fejlesztőpedagógus

Előző héten randim volt Bence fejlesztőpedagógusával, mert lassan fél éve jár hozzá Bence, de még nem találkoztunk. Aranyos nő, elmesélte, hogy miket, hogyan tanulnak Bencével, és mit lát. Pl. amit mindenki, hogy Bence nagyon okos, intelligens, egyáltalán nem problémás tanuló, csak a mittudoménmiben (valami hallás/értéssel kapcsolatos) dologban hendikeppes, és ezért nem megy neki a nyelvtan pl. Nem hallja, nem fogja fel hallás után a különbséget, hogy mit kéne leírni. Na, ezt most jó szarul magyarázom, de ő érthetően elmondta. :) Meg az önbizalomhiány. De nagy gáz nincs, és megbeszéltem vele, hogy mentsük fel helyesírás értékelésből. Mármint, volt most is egy remek dogája, ami nagyon jól sikerült, és hiába csinálta meg 100%-osra a feladatot, 8-ból csak 5 pontot kapott rá, mert 3 helyesírási hiba volt benne. Amikor a feladat a melléknévfokozás volt. Na, szóval ilyenkor tekintsünk már el a helyesírástól, és a tárgyi tudását értékeljék, mert így hiába tanulunk, sosem lesz sikerélménye, azaz nem lesz motivációja, ráadásul elkönyveli magát hülyének. Úgyhogy ezt megígérte a fejlesztőpedagógus, és egyetértett velem. Még az ofővel is meg akarom beszélni, de vagy megvárom a fogadóórát márciusban, vagy előbb. De most el vagyok havazva. Jó esetben is március elején, nem most.

Kincső verseny

Kincső pénteken (farsang előtt) kerületi Zrínyi matekversenyen volt pár osztálytársával együtt. Már felkészülésnél néztem, hgy esélytelen, a tavalyi feladatok is olyanok voltak, hogy én nem értettem. Kincső persze büszkén jött haza, hogy, bár nem tudta befejezni az egészet, elég könnyű volt. (27 feladat volt talán, abból 10-re tuti nem volt ideje.) átnéztem az összes feladatát, és a 17 megoldottból is csak 7 volt jó. :D Úgyhogy kétségbe is esett, hogy a tanár majd azt fogja hinni, hogy ő hülye. De a legmeglepőbb az volt, hogy nem ám kétségbeesett, hogy ő hülye, és alkalmatlan, hanem megkért, hogy rendesen készítsem fel a következő Zrínyi versenyre. :D Kislányomban továbbra is túlteng a versenyszellem, és továbbra is kellően motivált. :D (Btw az utolsó 5-6 feladathoz hozzá sem tudtam szagolni, simán nem értettem, hogy kéne megoldani.)

Bence verseny

Hétfőn háziverseny volt taekwondo-n, azaz valamilyen rugási verseny volt. Azt nem tudom, hogy gyorsaságot, magasságot, darabszámot, szépséget, vagy mit néztek, csak annyit tudok, hogy mindig párosával csinálták, és aki ügyesebb volt, az maradt bent, és kapott új párt. És, láss csodát: Bence nyert. Utolsóként a nyolcadikos, vagy két övvel előrébb járó csoporttársával került össze, és még nála is jobb volt. András bácsi meg odáig van, hogy Bencét kicserélték, hogy mennyire ügyes, mennyire odafigyel, stb. 2,5 évébe telt, de beért a dolog. :D Most Levi és Kincső a legrosszabbak... Pár év, és fegyelmezett kis harcosok leszek ők is. :) Bencére meg rettentően büszkék vagyunk.

Asszem más hír nincs. Elmentem Levivel lefoglalni a játszóházas szülinapot, de még mindig nem írtuk meg és küldtük ki a meghívókat. Az a következő nagyobb projekt gyerekek kapcsán.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.