Hi!

Most előveszek egy új témát, erről talán még nem írtam nagyon. Ez a gyerekek étkezése. Étkeztetése.

Mint tudjuk, nekem nem hobbim a főzés. Nem élvezem, nem kapcsol ki, nem szórakozás számomra. Hanem csak egy kötelezettség az ezeregy házimunka közt. A lényeg annyi, hogy legyek túl rajta. Ez persze nem a legjobb hír a gyerekek számára, mikor megállás nélkül zabálhatnák a rengeteg féle finomságot (ha sosem lenne jobb dolgom a sütés-főzésnél, és megállás nélkül készülne valami), de ez van, ezt kell szeretni. Pedig nem állítanám, hogy nem tudok főzni, bár bonyolultabb fogásoknak sosem álltam neki. Max főiskolán, mert a Vendéglátóiparin is szereztem diplomát - ha nem is vendéglátós szakon - de az alaptantárgyak közt bizony ott volt a sütés-főzés is két éven keresztül. Szóval, az egyik gond, hogy nem hobbim a főzőcskézés. A másik, hogy időm sincs rá. Ahogy elmenni ruhát vásárolni se, és ahogy hétvégén füvet nyírni se. Pihenni se. Semmire sincs, és a hatékony időbeosztás az pl úgy műküdik, hogy minden dologgal optimális (minimális) idő alatt kell végezni. Ha el lehet készíteni az ebédet 20 perc alatt is, és 3 óra alatt is, akkor a 20 perceset fogom választani. De, még nem is ezzel van a fő probléma. A gond azzal van, hogy a 3 gyerek 3 félét akar enni. És most nem arról beszélek, hogy az egyiknek épp nincs kedve azt enni, amit a másik, hanem egyszerűen nem szeretik ugyanazokat a kajákat. És, ha néha találok olyat, amit mindegyik szeret, az csak időszakos. Fél év múlva már nem szereti az egyik. Talán megunja, talán megváltozik az ízlése, talán mást igényel a szervezete, de egyik napról a másikra derül ki, hogy az eddig szeretett ételt ő utálja. Úgyhogy a hétvégéink remek egyhangúságban telnek kaja terén, és azzal nyugtatom magam, hogy hétközben esznek változatosan, havi párszor nagymamánál esznek, tehát havi párszor túlélik az otthoni ugyanazt. Persze kreatívnak kell így is enni. Pl, ha tészta van, akkor azt kifőzöm, és az egyik gyerek milánói szószt kap rá, a másik tejfölt sajttal, a harmadik mákot. A milánóit az egyik a gomba miatt nem eszi már meg, a másik meg már nem szereti a paradicsomosat. A krumplit pl már nem szereti az egyik, a másik csak a hasábburgonyát. A rizst éppen egyik sem. A rántott sajtot imádták, az egyik már nem eszi, neki ilyenkor halrudat sütök ki. Amit megeszik a másik is a sajt mellé, a harmadik meg a szagától is rosszul van. Ha néha épp kedvem van (évente kétszer), akkor sütök-főzök minden finomat, mindenki kedvére. De mindig ugyanaz a végeredmény, mint máskor: nem eszik meg. Többet dobok ki, mint, amennyi készült. Már nem szereti. Magyarán, egy kínszenvedés etetni őket, és tudom, hogy feleslegesen töröm magam, ezért nem is idegeskedem miatta, és nem hajtom túl magam e téren. :) Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem őket, szeretnének-e vacsira mákos gubát. Naná, imádják! Én meg boldog voltam, hogy akkor ez is felkerülhet a menübe, még egy kaja, amit mindhárom szeret. :) Csináltam 4 kifliből gubát, és remek lett. Biztosan az lett, mert nem a kedvenc kajám, de még én is befaltam a saját adagomat mind, mert ízlett. :) Mondanom sem kell, senki más nem ette meg. Gyerek1: túl puha, ő így nem szereti. Gyerek2: túl kemény, ő így nem szereti. Gyerek3: Ja, ő egyáltalán nem is szereti, csak elfelejtette, hogy mi ez. És valamennyire tudom, hogy nem én vagyok a hibás, aki nem főz jókat, meg változatosan, mert hétvégén anyunál ugyanez ment. Ő nem kér krumplit, a hús undorító, hova köpje, és dehogy kér ő abból a fasírtból, mert ránézésre sem. A levest megették, és ennyi. Ja, igen. Görög gyümölcsleves, meggyleves, paradicsomleves minden mennyiségben. Zöldborsó és egyéb levesek is mennek, de azzal inkább anyu bíbelődik sok főre, egész hétvégére. Én egy ebéd miatt (amikor fél adag, ha fogy), nem fogok feltétlenül ilyennel foglalkozni, csak néha, jobb napjaimon. :) Úgyhogy majd főzök én is az unokáimnak, vagy nekik, ha már idősebbek, falánkabbak lesznek, és déli 12 után úgy másznak ki az ágyból az éjszakai buli után, hogy hol az ebéd - és örömmel meg is eszik. :) Addig pedig ez van. Mindegyik nő, tehát kapnak elég táplálékot, nem dagadtak, tehát nem esznek sok, és rossz minőségű kaját, és egészségesek, azaz nem teszem tönkre őket ezzel a hozzáállással sem. Nem aggódom egyelőre, de azért bosszantó tud lenni sokszor, hogy azt a 20 percet is feleslegesen töltöm a konyhában. :) (Ja, és az éttermi kaját sem szeretik. Mindegy, hogy rendelek, vagy megyünk, semmi nem jó nekik általában.)

Hétvége után majd beszámolok Bence szülinapjáról, ha az ünnepségsorozatnak vége lesz, és egyben tudok beszámolni mindenről. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.