Hi!

Elég remek éjszakákon estünk túl az elmúlt két hétben, amit most egyszerre szeretnék összegezni, hogy már túl vagyunk rajta. Jó esetben - mert én még kidőlhetek.

Bő két hete történt, hogy Levi óvodájában napról-napra kevesebb gyerek lett, mert valami csúnya vírus ütötte fel a fejét, ami a szokásos hányással-hasmenéssel járt. Persze ez annyira egyik napról a másikra történt, hogy, mire elgondolkodtam volna azon, hogy Levit már be sem viszem a héten a biztonság kedvéért, addigra ő is megbetegedett.

Szerdai napon történt az eset. Levikém épp jött haza úszásról fél 8 körül, és azzal köszöntött engem, hogy képzeljem el, fáj a hasa, mert túl sok bodzaszörpöt ivott úszás után, és legközelebb nem fog ennyit inni - sőt, nem is fog inni - mert most teljesen megbetegedett tőle. Kicsit toporogtam, hogy mi legyen, mert én meg melegváltásban indultam volna edzésre, de apámmal megbeszéltem, hogy hívjon, ha bármi van, szaladok haza. Persze nem hívott, úgyhogy fél 10-kor arra értem haza, hogy Levi alszik a fürdőszobaszőnyegen a kabátommal betakarva. Apu mondta, hogy felkelt, mert nem volt jól, hányingere volt, és kiment a fürdőbe, de nem hányt. Ezt még egyszer-kétszer eljátszotta, majd kijelentette apámnak, hogy nem fekszik vissza az ágyába, mert ott hányingere van. :) Helyette elájult a fürdőben, apu meg hagyta, és betakarta.

Az infók közlése után apu hazament, én meg elindultam megkeresni a telefonomat, hogy lefotózzam a gyereket, mert nagyon édesen aludt a szőnyegen. Fél perc se telt el, már egy riadt szemű gyerekkel találtam szembe magam, aki kétségbeesetten forgolódott, hogy hova menjen, mit csináljon, mert valami nagyon nem stimmel. Én kiadtam az utasítást, hogy hátra arc, vécé - és onnantól kezdve vagy 5 percen keresztül hányt folyamatosan. (Ja, előre szólok, hogy gyengébb gyomrúak innentől kezdve ne is olvassanak, mert sok szép dologról nem fogok írni. :D ) Persze félúton elfáradt, a kis karját a vécédeszkára fektette, arra ráhajtotta a kis fejét, és onnantól a kezdve a karjára, deszkára, pizsire, földre, mindenre hányt. Ahhoz már nem volt ereje, hogy felemelje a fejét a kagyló fölé.

Én este 10-kor nekiláttam gyereket, vécét, mosdót, mindent takarítani, illetve visszafektettem Leventét az ágyába. Ahol egy órára rá megint nekilátott hányni. Este 11-kor nekiláttam ágyneműt húzni, gyereket mosdatni, pizsit cserélni, ágyneműt öblíteni, pizsit beáztatni, stb, stb, illetve megágyaztam neki a hálószobában. Megvan még a régi rácsos ágy kis matraca, azt begöngyöltem gumilepedőbe, arra rádobtam a lepedőt, és beköltöztettem az ágyam mellé. Utána még 2-3-szor hányt az éjszaka folyamán, én meg lelkesen cipeltem ki a hányós vödröt, az összehányt textíliákat, fertőtlenítettem a mosdókat, vécéket, és mostam fel (hát, azért erről-arról lecsöpögött ez-az.). Fél 6-kor hányt utoljára, majd 6-kor felkeltünk, mert indulni kellett. Mert attól még suliba kell vinni a nagyokat. Levikém hősiesen végigülte a kocsiutat, egy kis vödröt (Aldiban árulnak ilyen vödrös vaníliás karikát, annak a vödre) szorongatva, és nem hányt egyszer sem. Sőt, onnantól kezdve már egyáltalán nem hányt, szépen végigfeküdte a napot, ette a sós rágcsákat, amiket vettem neki, és másnapra semmi baja nem volt. Én meg mostam egész nap. 90 fok, Clorox, minden, ami kell. Illetve még egyszer kifertőtlenítettem a fél lakást. Pénteken már anyunál volt, ő le is vitte orvoshoz, aki nem talált semmi vírusra utaló jelet, úgyhogy hétfőn már ment is oviba.

A hétfői napot megelőzve viszont, vasárnap este 10-kor arra ugrottam fel a monitor elől, hogy Kincső nyüszít. (4 napra rá, hogy Levi hányt.) Szaladok be, és azt látom, hogy Kincső ül az (emeletes) ágya tetején, és sugárban hányja tele a falat. Majd, a saját ölét. Meg úgy mindent. Azt most nem részletezném, hogy Kincső ágyában hány párna, plüssállat, rongy, meg minden van, de az ágya alatt pl a vadiúj posztere volt kiragasztásra készen, amire ütemesen csöpögött, kopogott rá a hányás, és a tésztadarabok (ami az ebéd volt). Illetve, a falon úgy másfél-két méter hosszúságban folyt le a hányás. Na, mondom, ez egy remek éjszaka lesz újfent. Kincsőt valahogy leimádkoztam az ágyból (őt nem érem el a fenti sarokban, nem tudtam leszedni), aki a telihányt ruháját végighúzta az egész ágy hosszában, az összes takarón, lepedőn, mindenen. A fürdőben nagy nehezen lehúztam róla a hányásos ruháját, csöpögött a hajából is a cucc, és se kép, se hang nem volt a gyerek. Bezavartam őt is a szobámba, hogy a földön lévő matracon foglaljon helyet, én meg nekiláttam fertőtleníteni a mosdót, és mentem az első adag mindenféléért vissza a gyerekszobába. Mit látok? Kincső épp lefekvéshez készülődik az összehányt ágyában... Szokás szerint felkiáltottam, és már zavartam is mindenfelé szegény beteg gyereket, aki lekászálódott, és távozott a szobám felé, én meg a kád felé egy nagy adag párnával, plüssállattal (kb 5-ször fordultam). Közben hallom, hogy Kincső megint öklendezik. Szaladok be hozzá, és mit látok? Ül az ágyam (!!) közepén. Szegény beteg, pocsék állapotban lévő gyerekemmel megint nekiláttam rémülten kiabálni, hogy azonnal le az ágyamról, mondom MATRAC, ÁGY MELLETT, és, ahogy kászálódott le, már hányt is. (Nem az ágyamba). Új lepedő, takarítás (Domestos-os kendőm volt otthon), gyerek levetkőztetés, fektetés, itatás, törlés, minden. Aztán, nekiláttam kitakarítani a gyerekszobát. Mindent kicuccolni, hányástól átázott posztert felvakarni a földről, mindenról lemosni a tésztát (egyebeket), mindent szennyesbe tenni, és leszedni a matracot az ágyból. Szó szerint sírtam a végére. A matrac szerintem úgy 20-30 kilós, és alig bírtam keresztülemelni az ágykorláton és lerángatni az ágyról. Ráadásul, mindezt úgy egyensúlyozva, hogy a matrac vízszintesben maradjon, mert egy nagy kupac hányás volt a tetején, amit nem akartam szétönteni a földön. Mire én azt leszedtem... kivittem... összehajtottam úgy, hogy beférjen az ajtókereten megdöntés nélkül.... Fürdés után voltam, de úgy leizzadtam, hogy szavam nincs rá (pedig nem vagyok izzadós). Edzésen nem adok ki olyan hangokat, amilyeneket akkor a nekifeszülések közben, hogy a matracot a kádig jutassam. Domestos, öblítés, mosás, stb. Fertőtlenítés, stb, stb. Majd lefeküdtem, és folytatódott a vidámság, mert Kincső (ezt most tényleg szó szerint írom, nem költői túlzás) fél óránkét hányt. Vagyis, hányni már nem tudott mit, de öklendezett. Kb a fél óra alatt lenyelt nyálmennyiséget öklendezte ki, vagy az egy korty vizeket. Én meg fél órát nem aludtam egyhuzamban egész éjszaka. Reggel 6-kor keltünk, és nekiláttunk készülődni, mert ugye oviba, suliba kellett vinni a többieket... Kicsit későn indultunk, mert reggelre Kincsőnek hasmenése is lett. Ült a vécén, szomjas volt. Adtam neki kis vizet. Amint lenyelte, sugárban kezdett el hányi. Közben ült a vécén. Alul-felül jött belőle minden, folyt be a hányás a mosógép alá, végig mindenen. Úgyhogy, reggel 7-kor még takarítottam, felmostam, stb, majd indultunk. Vele nem maradtam otthon, anyuhoz vittem, ahol már nem hányt. Ez a reggeli hányása volt az utolsó, napközben más egész jól volt, másnapra semmi baja nem volt. Kedden még nem ment suliba, akkor Lívia vigyázott rá, aki úgy tűnik, hogy a tünetmentes gyerektől így is elkapta a betegséget. :/

Azon a héten hívtak az ÁNTSZ-től. Annyira durván végigfutott a betegség az ovin, hogy kiderült, hogy pénteken már csak 7 gyerek volt az összevont csoportban (mármint a két egymás mellett lévő ovis csoport kb 40-45 gyerekéből). A túloldalt lévő másik két csoportot nem tudom, hogy mennyire érintette a dolog. De az óvónők fele is kidőlt. Mindenesetre kikérdeztek, hogy Leventének milyen tünetei voltak, milyen volt a lefolyása a dolognak. Kiderült, hogy többeknél napokig tartott, lázasak is voltak, egy tünetmentes nap után visszaestek, és a szülők is lebetegedtek. Az ÁNTSZ kifertőtlenítette az egész óvodát, antibakteriális szappannal kell kezet mosni két hétig, minden fogkefét kidobtak, minden ágyneműt hazaküldtek 90 fokos mosásra, vasalásra. Azt mondta a nő a telefonban, hogy olyan fertőző vírus, hogy simán fertőz a hányás belélegzésével is. Mondom, az remek, mert otthon hányásban úszom az elmúlt egy hétben, és abban alszom, és azt takarítom, meg amúgy is. De még élek. Ja, és közben jött a hír, hogy tetűt is találtak egy gyerek fején. Nem is, tudom, 4-5 éve járunk oda, de soha nem volt még erre példa. Se Bencénél, se Kincsőnél, se Levinél. Úgyhogy rohantam gyógyszertárba is tetűmegelőző spray-t venni. Csupán csak 3ezer forintot dobtam ki az ablakon, mert aztán nem terjedt el, volt kint orvos is fejtetű vizsgálatot tartani a biztonság kedvéért. Két hét dráma azért volt az oviban. (És utólag megtudtam, hogy a vizsgálatokat végző nő az ÁNTSZ-ből is megbetegedett a levett mintáktól.)

Szerdán Kincső már ment suliba, de délelőtt felhívott a tanárnő, hogy fáj Kincső hasa, nem merik kirándulni vinni (aznap mentek kirándulni). Végül bekerült egy másik osztályba megőrzésre, és délutánra már nem fájt a hasa, furulya után mentem érte 5-re, és azóta sincs gond vele.

Aztán, ismét négy nap elteltével, csütörtökön ez történt: jövünk haza suliból, és Bence azt mondja nekem a kocsiban, hogy kapcsoljam ki a zenét, mert fáj tőle a hasa. Hát, valakit a bodzaszörp üt ki, valakit a Koffin Kats, de legyen. Hazaértünk, Bence neki is állt fetrengeni, majd majdnem elérte a már kikészített vödröt, de előtte még összehányta a rongyszőnyeget. Mindenesetre megdícsértem, hogy ő nem este 10-kor kezdi, mert legalább még nem láttunk neki feleslegesen tanulni másnapra. :) Őt már egyből magam mellé fektettem estére, legalább az ő ágyát nem kellett kipucolni. Körülbelül 5-ször hányt az éjszaka folyamán, úgyhogy kicsit többet pihenhettem, mint Kincsőnél, de azért nem volt vidám. Pl az első hányása elalvás után olyan volt, hogy fel sem ébredt rá, hanem a hátán fekve kezdett el öklendezni, és folyt a hányás a hajába, párnára, úgy kellett felrángatnom, és megfordítanom... Utána a szokásos öltöztetés, fürdetés, hajmosás, ágyneműcsere, felmosás, stb. Fürdő fertőtlenítése, áttörlése, átsikálása, ami kell. Bence még annyival cifrázta a dolgot, hogy neki éjszaka már hasmenése is volt a hányás mellé, és, amikor görcs van, öklendezés van, akkor bizony jön hátul is minden.... Magyarán, kétszer össze is f*sta az ágyat hányás közben. Én hajnali 4-kor ültem az ágyam közepén, a nyitott teraszajtó mellett, és csendesen elmélkedtem, hogy vajon ilyen szagban el tudok-e már aludni, vagy még várjak 5-10 percet, szellőztessek, és a 10 fokos hálóban esik majd jobban az alvás...

Bence pénteken anyunál volt, én meg péntek délutántól kezdve megint csak mostam-mostam és mostam, míg el nem romlott a mosógép 10 év után. :)

Hétfő van. Most van megint egy negyedik nap. Én még nem betegedtem meg, de aggódom az este miatt.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.