Hi!

Most akkor írok más hétvégi programokról is. Teakwondo mellett például voltunk Reniéknél szülinapozni, mert Viktor egy éves lett. A gyerekek olyan jól kiszaladgálták magukat a lakásban, hogy folyt róluk a víz, úgyhogy mindig nagy élmény egy ilyen vendégeskedés. :) (Nekik.) Viszont volt két féle torta is, és annyi már az gyerek, hogy rajtuk kívül más oda sem fért az asztalhoz (lásd: fotó). Az ajándékok azt hiszem bejöttek a szülinaposnak, és jövő hétvégén megint babatalálkozó lesz a következő esedékes szülinapozás miatt.. :)

Március 22-én (a szülinapomon) van a Víz Világnapja is egy ideje. Ezen alkalomból látogatható volt a Fővárosi Vízművek sok objektuma, többek közt a Budafoki Víztározó is. És, ha már minden nap elmegyünk mellette, miért ne néznénk meg közelebbről is, ha már nincs más dolgunk aznapra? :) Anyu nem ért rá, de apu szívesen elkísért minket, mert egyedül három gyerekkel ilyet nem vállalok be természetesen. :) Nem is lehetett volna, mert a kerítésig állt a sor a torony előtt, így mindig egyikünk a sorban állt, a másikunk a gyerekeket felügyelte. Mondjuk nagyon nem kellett felügyelni őket, mert zárt terület volt, cserébe sok érdekességgel (csövek, munkagépek, sbt), úgyhogy remek kint program volt nekik az az egy óra várakozás is. :) Kincső pl. egy asztalnál színezgetett.

A torony viszont nem volt akkora élmény nekik. Felmentünk lifttel (igazából arra vártunk egy órán keresztül), ott körbe lehetett sétálni, és lehetett nézelődni. A gyerekek nem láttak ki, emelgetni kellett őket, ez így annyira nem kötötte le őket, csak az, hogy milyen gyorsan lehet körbefutni a "kilátóban"; de engem meg a szaladgálós része nem érdekelt, úgyhogy egy kör megtétele után vissza is álltunk a liftre várakozó sorba. Míg én a gyerekeket próbáltam koordinálni, addig apu kikérdezett valami ott dolgozó embert a tudnivalókról, úgyhogy azért nem mentünk feleslegesen. :P

Odalent még rajzolgattak egy kicsit, majd bementünk a Víztorony mellett lévő erdőbe - mint kiderült, hogy itt van egy úgynevezett Tétényi-fennsík (tanösvénnyel), amiről még soha nem is hallottam. De ide még biztos vissza fogunk jönni, mert közelebb van, mint a kamaraerdei, cserébe még nem fedeztük fel. :)

Hazafelé az Oázis kertészet mellett még találtunk egy úttest felé igyekvő békapárt (nem, nem az anyuka viszi a hátán a kicsinyét :P), úgyhogy őket még megmentettük, és visszaraktuk őket a tavacska mellé (a kertészetbe).

Másnap pedig mindenki kékben ment oviba/suliba. :)

Remélem, most már minden hétvégére jut majd vmi szabadtéri program!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.