Hi!

Úgy döntöttem, hogy a Holnemvolt Parknak új bejegyzést szentelek, mert megérdemli. :)

Tehát, pénteken folytattuk a gyerekek nyaraltatását anyuval, és kivittük őket a Holnemvolt Parkba. Jött ugye anno a szomorú hír, hogy bezárt a Vidámpark. De az Állatkert átvett pár dolgot, és fenntartja a helyet. Az igazság az, hogy a sok csilivili (és drága) szart elvitték, és visszakaptuk a régi Vidámparkot. :D Működik még mindig az a régi, szép körhinta, a Hullámvasút, a Mesecsónak, az Elvarázsolt Kastély a Hordóval, a Barlangvasút, a Szellemvasút - ami Dzsungelvasút néven fut már - és még pár dolog. Cserébe vannak állatok is, állatsimogatók, és csomó új játék, játszótér. Ha az ember csak úgy megy, hogy semmire fizetősre nem száll fel, akkor is az egész napot el tudja ott tölteni kemény 500 forint leperkálása mellett. :o (Vagy Állatkerti belépőt kell venni, és onnan át lehet menni ingyen.) Amúgy zsetonokat kell venni, mert azzal lehet bent fizetni. A zseton darabja 200 forint, és max két zseton kell egy játékhoz, de sokszor csak egy. Zsetont bent is lehet mindenhol venni, és visszaváltják, ha nem használja fel az összeset az ember.

Mi jobbra indultunk az utunkra, ahol egyből a szurikátákkal találkoztunk. Meleg nyári nap volt, így nem őrködtek, hanem kinyújtózva feküdtek a földön. Ilyet sem láttunk még, és meg kellett zabálni őket. :) Az egyik egyszer megrágcsált egy fél döglött egeret, de más esemény nem volt náluk - mégis alig bírtunk elszakadni mellőlük.

Aztán voltak tevék, de ezek még ennyit sem csináltak, csak álltak. De van ilyen is, és meg lehet nézni.

Utána egy kis játszótér jött, ami igazából egy nagy mászóka. És tényleg 6 éven felülieknek, mert Levi sehogy nem tudott felmenni rá. A létra fokai olyan távol voltak egymástól, hogy nekem kellett feltenni rá. :) És utána nem mert lecsúszni a krokodil torkán. :) (De aztán lecsúszott.)

Később felszálltak egy kis körhintára, és ettünk. Jó a kaja, csak baromi drága - az innivalóról meg nem is beszélek. Üres flakont érdemes vinni, mert mindenki a csapoknál és a mosdóban töltött innivalót magának. :)

Ezek után jött a hullámvasút. Aggódtam, hogy a gyerekek félni fognak, de nem így volt. Menet közben is sokszor megjegyezte Bence, hogy ő nem sikított; én meg mondtam neki, hogy de itt KELL! :D Ez a lényege. Kincső ennek úgy örült, hogy már akkor nekilátott sikítani, amikor még el sem indultunk lefelé. :) De nagyon élveztük.

A nagy izgalom után beültünk a Mesecsónakba. Nem is emlékeztem már rá, hogy egy ilyen kis szűk (és sötét) alagútban megy a csónak, ráadásul ilyen lassan. És, hogy mesét sem mondanak (régen mondtak?), csak mesefigurák vannak kiállítva a mélyedésekben. Amik ütött-kopottak és pókhálósak. Ebben tényleg csak a csónakázás volt az élmény. :)

Utána megnéztük a Tündér Ilona játszóteret, ami nemrég nyílt meg. Nos, ez olyan, ha az ember a belépéskor kifizeti az 500 forintot, és zsetonok nélkül akar eltölteni egy napot a Holnemvolt Parkban, már akkor megérte. Szerintem órákat el tudtak volna tölteni itt a gyerekek. :) Szép lett, jó lett, csomó érdekes játékkal. Miért nem voltak ilyenek, amikor én voltam gyerek? :( Most csak aggódhattam, hogy a körhinta ne dőljön ki a talajból, miközben negyedikként pörgök rajta. :D

Aztán volt útközben egy kalandpark, meg trambulin, de ilyenek vannak máshol is, erre nem akartunk zsetont költeni. Úgyhogy mentünk az Elvarázsolt kastélyba. Szegényre nem költenek túl sok pénzt. :( Talán, ha a fele működött a régi funkcióknak. Nem tudom, miért nem javítják meg őket. Úgyhogy jó is volt, csalódás is volt, de inkább csak azért, mert én tudtam, hogy a gyerekek milyen mókákból maradnak ki. Ők nem tudták, úgyhogy így is élvezték. :) Meg a végén a Hordót. Anyu kijelentette, hogy ő át nem jön rajta, mert ő ott fug bukfencezni benne nagyokat. Nekem is voltak szép emlékeim róla, ahogy elszédülök benne, és nem tudom tartani a lépést, kizökkenek, és vége a világnak. :D És nagyon azon voltam, hogy a két kisebbik gyerekemet megpróbáljam átkísérni, de arra gondoltam, az még csúnyább véget érne, ha egymáson hemperegnénk. Bence simán átment. Kincső kis botlással, a végére négykézláb, de átjutott. Levi gyorsan átszaladt, ő is ügyes volt. :) Én már akkor szédültem, amikor átnéztem a túloldalra a gyerekekhez, de büszkén jelentem, hogy hibátlanul teljesítettem a feladatot. :)

Itt már elég fáradtak voltunk (anyuval), úgyhogy elmentünk a gyerekekkel állatokat nézegetni. Alpaka (ilyen állat nincs is, ezek mozgó plüssállat-karikatúrák :D ), vaddisznó, flamingók. A flamingóknál volt egy óra, hogy lehet számolni, meddig tudunk mi is fél lábon állni. Ügyesebb gyermekeim 20 másodpercig is bírták. Engem 4 percig engedtek állni, de akkor már nagyon unták, de megengedték, hogy a perc végéig még ácsorogjak. :) Pedig kíváncsi lettem volna, meddig bírom. Mondjuk rosszul is jártam volna, mert két napra rá nagyon fájt a jobb lábam, a hosszas terheléstől. :D

Ezután elmentünk állatsimogatóba, meg másik állatsimogatóba, míg eljutottunk a Dzsungel vasúthoz. Itt sokáig ácsorogtunk töprengve, mert csak 2 fő szállhatott egy kocsiba, mi meg páratlanul voltunk. Ha párosan, akkor se jutott felnőtt minden gyerek mellé. Egyedül meg nem mertem beengedni őket. De nagyon kérleltek, úgyhogy végül erőt vettem magamon, beléjük helyeztem a bizalmamat, és jól tettem. :) Ez lett a kedvencük, és irtó büszkék voltak magukra, hogy egyedül mehettek (Bence és Kincső), és állították, hogy nem féltek. :) Amúgy a régi félelmetes elemekből annyi maradt meg, hogy nagy csattogások vannak felfelé (és lefelé) menet a sötétben, meg villódzó fények, meg sötétben világító félelmetes szemek. De a díszletet kicserélték dzsungelesre, azaz kannibálok, kígyók, ilyesmik vannak a kísértetek és csontvázak helyett. :)

Utunk végeztével még ettünk egy jégkrémet, megnéztük (és megetettük szőlőcukorral) a lovakat, megnéztük a Nosztalgia körhintát, és vígan távoztunk.

Összefoglalva: nagyon remek kis hely lett a Vidámpark, jobb, mint volt, olcsóbb, gyerekbarátabb. Aki teheti, menjel el megnézni (a gyerekével)! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.