Hi!

Csak egy kis szösszenet, mert eszembe jutott.

Egyik nap ülök a játszótéren, és azt látom, hogy Levente egy elegáns mozdulattal mellkason taszít egy gyermeket, aki azzal a lendülettel borult bele növényzetbe, majd nekilátott bőgni. Túlpörgött anyuka egyből odapattant, nekilátott megvizsgálni a gyerekét, meg bőszen magyarázni Leventének, elég idegbeteg fejjel; és Levente is válaszolt valamit. (Két négy éves nyilván nem tud ennyi konfliktust egymás közt elrendezni, kellett az erősítés. :P ) Figyeltem is feszülten, hogy közbe kell-e lépni, vagy mi történik, de nem történt semmi, hanem anyuka elvonult a gyerekével, Levi meg visszasétált hozzám. Kérdeztem, hogy mi történt, mert azzal tisztában vagyok, hogy Levente soha, senkit nem bánt. (Ok nélkül legalábbis. :) ) Levikém meg is vonta a vállát, hogy a kisfiú lefröcskölte őt (tényleg csurom víz volt a pólója, aminek egyáltalán nem örültem), úgyhogy ő meg meglökte. Mert ő kérte a fiút, hogy ne fröcskölje le, de ő mégis lefröcskölte. (A gyerek amúgy nem volt magasabb, de úgy 5 kilóval biztos könnyebb volt - hogy ilyen könnyen borult.) Megbeszéltem vele, hogy azért ne borogasson gyerekeket, mert én sem örülnék, ha azt látnám, hogy valaki beleborítja őt a növényzetbe. :) Más kérdés, ha őt valaki fellökné, akkor 1000% nem kezdene el bőgni, hanem nekiindulna, és simán megbosszulná a támadóját. :D De a másik szegény gyerek reakciójáról, ami nyilván az elmebeteg anyjuka nevelésének az eredménye, inkább nem is mondok semmit, mert csak első benyomás volt amúgy is. :) Levinek mindenesetre mondtam, hogy menjen vissza nyugodtan játszani, mert van egy olyan sejtésem, hogy a kisfiú nem fogja őt többet lefröcskölni, úgyhogy ilyen szempontból igen hasznos figyelmeztetés volt, hogy a cselekedeteinek következményei vannak - ha a rossz gyerekkel kezd ki, aki amúgy előzetesen meg is kéri, hogy ne fröcsköljön. Remélem, hogy jó lecke volt neki, és mindentől függetlenül büszke vagyok a gyerekemre, hogy megvédi magát, kiáll az igazáért, és nem hagyja, hogy mások szórakozzanak vele. Remélem, hogy nagyobb korában sem anyámasszony katonája lesz, hanem olyan srác, akire felnéznek, és akivel nem mernek szórakozni. :) Amúgy itthon is ilyen. Ha sérelem éri, akkor ugrik, és nem lehet leállítani. Mint egy kis tank, vagy pitbull. Simán nekiesik a bátyjának, ha úgy érzi, hogy viszonoznia kell valami "kedvességet". :) De magától soha nem kezdeményez semmilyen konfliktust, vagy verekedést. Tényleg soha. Úgyhogy jó gyerek ez a Levente, és ügyes, és bátor. Elégedett vagyok vele. :D (Amúgy oviban is néha van vele valami probléma, de akkor mindig panaszosan mondja, hogy az azért volt, mert nem hagyták őt játszani. Mert ő nagyon jól elvan magában, de a többiek meg szeretik őt, és mindig vele akarnak játszani. De ő meg nem akarja, és ez néha tettlegességig fajul valószínűleg, ha valamelyik gyerek nagyon erőszakos, Levi meg nagyon nem akarja, hogy ott piszkálja/elvegye a másik a játékait. :) )

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.