Hi!

Ma abban a remek élményben volt részem, hogy szombati munkanap lévén ovis kirándulásra vihettem a gyerekeket. Nem is akármilyenre!

Kezdjük ott, hogy munkanap volt. Meg ovinap. De dolgozni biztos nincs kedvük odabent, úgyhogy legyen kirándulás, a szülők meg oldják meg. Ez az egyik. A másik, ha már szabit vesz ki a szülő, akkor tutira nem akar a hétvége két napja közül az egyiken reggel 7-kor kelni. Vagy még fel is kelnék 7-kor, bevinném őket oviba, és legyen egy "szabad" napom, amikor pl van időm takarítani. Nem. Ovi és meló helyett korai kelés és kirándulás.

Oké, nyilván nem rossz egy kirándulás, jó program, haverok, élvezik a gyerekek... Kivéve az alkalmazkodást. Amire én kényszerítem őket, és persze én vagyok a veszekedős. :) Ha megyünk valahová, akkor azért, hogy jól érezzék magukat. Lehet mászkálni, fél órára leragadni egy bogarat csodálni, de itt haladni kell, különben lemaradunk, és eltévedünk mondjuk. :) De kezdem az elejéről. Pl. ott, hogy miért nem lehet egy ovi-közeli helyre szervezni a pár órás programot? :o Kopaszi-gát, akármi. Miért kell munkanapon keresztülküzdeni magunkat a városon, hogy reggel 9-re odaérjünk a Fogaskerekűhöz? Ahol parkolni sem lehet. Ami miatt el is késtünk. Ami miatt nélkülünk indult el a csoport. Pedig esküszöm, hogy időben indultunk...

A napom olyan volt, hogy 7-kor keltem, negyed 10-kor pedig már túl is voltam az első kiborulásomon, pedig akkor még el sem kezdődött a program (részünkről), hiszen még ott sem voltunk. Végül a P+R parkolót nem találtam meg - amit írt a net, hogy van - úgyhogy fizetős helyen parkoltam, miután háromszor végigjártam a Moszva-János Kórház útvonalat. Munkanapos forgalomban. Persze. Megyünk kirándulni szombaton, parkoló nincs, munkanap viszont van, így forgalom, és fizetés a parkolásért is. Ami legalább messze is van a végállomástól.

Szóval, fél 10 előtt már tuti ott is voltunk a Fogaskerekű végállomásán. (A csoportunk már nem.) A járat természetesen teli volt. Még megemlíteném az elején, hogy a fél estém a mai kajaellátmány elkészítésére ment el. Rengeteg szendvics, zöldség, gyümölcs. Vizek. Elég nehéz volt a hátizsákom, maradjunk annyiban. Szóval, teli volt a Fogaskerekű, és persze nem volt ülőhely. Mi már akkor egy bő órája úton voltunk eleve, kikészülve az idegeskedésemtől, és indítottunk egy végállomástól-végállomásig ácsorgással, három gyerekkel, 70 kiló cuccal. Ezt még aránylag jól vettük. A Fogaskerekűzés nem egy nagy valami igazából. Oké, szép helyen megy, magasan, de mondjuk úgysincs kilátás a fáktól. :) De nem kocsira nézünk, hanem fára. És széles az egész vagon, jól helyezkedni benne. Eljutottunk vele a végállomásra.

Addigra éhesek voltak a gyerekek, úgyhogy leültünk egy padra enni-inni, nem siettünk sehová, ha már úgyis lekéstük az egész programot. Gondoltam, ha már ott vagyunk, akkor elmegyünk a Gyermekvasútra, ahogy az eredetileg is terv volt. Úgyhogy szép kényelmesen felszedelőzködtünk, és elindultunk. Még oda se értünk, és megtaláltuk az egész csoportot egy játszótéren, mondván, csak a fél 11-es járattal megyünk. :) Itt kicsit megnyugodtam.

Elindultunk valamikor a vasút felé, amikor kiderült, hogy amúgy mindenki megvette már a jegyet (nyilván, hiszen rég odaértek már), és már a gyerekeim is a vasúton voltak, mire egyáltalán jegyet rendeltem, és közben idegeskedtem, hogy el ne menjen nélkülem a vonat. A kezelő srác nagyon cuki volt. Nem adta oda a pénzt, és a jegyeket. Megmutatta nekem ablakon keresztül, én meg könyörögtem neki, hogy látom, annyi, adja már oda, mert fent vannak a gyerekeim, indul a járat! De nem, megmutatta, mosolygott, és elkezdte leszámolni. Ablakon belül, hogy el ne érjem, amit már letett. Én azt hittem, hogy kirángatom az ablakon keresztül ott helyben. Na mindegy. Feljutottam indulás előtt a vasútra. És rajta volt az összes gyerekem is. Egy vagonban. Itt megint megnyugodtam. :) A nap legjobb része ez volt amúgy. Gyönyörű helyen megy, és nagyon kellemes kis út. Leszálltunk a János-hegy nevű megállónál, ahonnan a Kilátóhoz, és a Libegőhöz is el lehet jutni. De mi valami pihenőhelyre mentünk, amihez "egy kicsit" gyalogolni kell majd. Ez úgy egy órás utat jelentett. Ezt most nem kommentálnám. Három gyerekkel, mikor az egyik elől a haverokkal, a másik a kijelölt út mellett az erdőben, a harmadik meg leragadva egy bogárnál. És tök igazuk van, de alkalmazkodni kell, így is le vagyunk maradva, és én vagyok a gonosz és a veszekedős.

Aztán a Libegőnél játszótér is volt, ahonnan Levi nem akart tovább indulni. És amúgy is fáradt volt már. Bence simán unta, hogy csak megyünk, és nem történik semmi. (Igaza van, nem a gyaloglás a lényeg, hanem a felfedezés.) Egy idő után cipelhettem Levit. Jól ellensúlyozta a 20 kilója a hátizsákomat. Amit úgy 40 perce cipeltem. Pulcsiban.

Éééés, dél körül megérkeztünk a célunkhoz. Ahol eltöltöttünk kerek egy órát (!!!), aztán mindenki mehetett haza. Tehát, még egyszer: reggel 7-kor felkeltem, hogy a világ másik végén eltöltsek egy órát. Azért bármikor el tudom vinni őket napközben is Gyerekvasutazni, meg bogarászni az erdőben. Idegeskedés, hajcsárkodás, késés, alkalmazkodás, fizető parkoló nélkül. 21A jelű busszal jöttünk le, ami meg ott volt a pihenőhely mellett. De Kincső addigra nem érezte jól magát, szerintem belázasodott. Úgyhogy őt meg akkor vihettem kézben. A busz levitt minket a Moszkváig, onnan még mehettünk vissza a kocsiért a tömött 61-esen. Kislányom nagyon hősiesen állt és kapaszkodott. Nem állítottam fel senkit a székéből, hogy nincs jól a gyerek. Egyrészt a lépcsőn álltam (mondom, tömött volt), másrészt két megállót mentünk. Onnan pedig megint karban vihettem, pedig ő sem könnyebb Levinél, és én se voltam már a topon.

Majd a kocsi szélvédőjén szeretetcsomag várt a parkolóőrtől, mert nem érkezett meg hozzájuk a parkolásért küldött sms-em.

A remek délutánomról már nem számolnék be, a poszt a kirándulásról szólt. Még nem hevertem ki.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.