Hi!

Mostanában rég írtam, pedig van egy-két téma, ami várat magára, de írom most a frisset.

Apuval ugye két hetenként programunk van, mert igényli, hogy az unokáival lehessen, de nem a házon belüli őrjöngésüket nézni, hanem programra vinni őket. Télen kerestük a lehetőségeket, ami négy fal között történik (játszóház stb), viszont most már szép az idő, tehát jöhet minden kinti program. A két opció most az alábbi  volt: Vadaspark vagy Macifarm. Mivel a Vadasparkba amúgy is sűrűn szoktunk a jármi, a Medvefarmon meg még nem voltunk (egyszer régen talán, mikor Bence még babakocsis volt; vagy a hasamban volt), így úgy döntöttünk, hogy az utóbbi helyre megyünk. Utólag kiderült, hogy ez több ok miatt is rossz választás volt. Az egyik, hogy aznap volt a Békemenet, ami miatt iszonyat dugó volt a városban oda-vissza. A másik, hogy épp vmi V. Medvekupa nap volt a Medveotthonban, így ott is iszonyat tömeg volt, Egy átlagos, nyugis nap bőven elég lett volna. De most így alakult.

Amúgy elég olcsó mulatság egy Medvefarm (leszámítva a kijutás/visszajutás költségét, és idejét), mert fejenként 500 forinttal lehet számolni. Egy játszóház ugye minimum duplája fejenként, de inkább triplája, vagy négyszerese. Ha óráról beszélünk, akkor meg nem is számolom...

Gyönyörű idő volt tegnap, hét ágra sütött a nap, mindenkin póló volt, és szerencse, hogy néha fújdogált a hűvös szellő, hogy ne érezzük olyan forrónak a napot. :D Magyarán: tökéletes. A bejáratnál minden gyerek motorra pattant, amit ingyen igénybe lehet venni a park területén, és amit nagyon élveztek a gyerkek. Én kevésbé, mert egyrészt mindig eltűntek a szemünk elől, másrészt azért hangos és zavaró ez az őrült, és tömeges száguldozás.

A programunk kicsit rendhagyó volt amúgy. Elsétáltunk a macik területe mellett, megnéztük közben a farkassimogatót, utána megcsodáltuk az ormányos medvéket, és felmentünk a "kilátóba". Ami nagyon vicces volt Levi miatt. :) Mindenki szépen leparkolta a motort a lépcső aljában, majd felmentünk. Megnéztük, hogy mi van Veresegyháza címerén, és merre vannak az égtájak. Közben gyanús lett, hogy nem látom Levit. A motorja lent parkolt, de ő nem volt sehol. Elindultam le a lépcsőn, és akkor vettem észre, hogy ott ül a "falhoz" lapulva, és nem mer feljönni, mert a lépcső lécei között le lehet látni a földre, és félt. :D Zavarta őt a magasság, vagy, hogy a semmibe lép, és leszakad alatta a léc. :) Nem tudom. Megfogtam a kezét, és felkísértem. De ugyanez volt lefelé. Lejöttünk, Levi meg leült fent, és óvatosan letette először egy lábát, utána meg a másikat, és próbált óvatosan araszolni lefelé. :))

Aztán, leragadtunk a mászófánál. Ez egy magas rúd volt fellépőkkel (mint falmászásnál), és fel lehetett mászni rajta. Először óvatosan, egy-két fokot mászott Bence, aztán felmerészkedett a közepéig. Egy órára rá sajnos már mindig a tetejére akart  mászni (mászott is), amitől csak én és apám kaptunk szívinfarktust, de mindenki túlélte a dolgot. ) Igazából a Medveotthonos látogatásunk ezen a helyen zajlott, mert az idő 80%-át itt töltöttük. Letáboroztunk egy asztalhoz, vettünk elő enni, inni, aztán a gyerekek szétszéledtek. Vagyis bevonultak az erdőbe. (Amikor nem az oszlopra másztak fel.) Szóval, a gyerekek bevonultak az erdőbe tüzet rakni, és tavaszváró máglyát készíteni. Nem sokra rá csatlakozott hozzájuk egy nagyobb lány is (Anna), aki lelkesen segített nekik. (Meg a mi asztalunkhoz ült le enni, inni, beszélgetni, és beállt negyedik gyereknek hozzánk. :)) ) Néha más gyerek is jött, de vagy a szülei nem engedték be az erdőbe (mert sürgősen macit kellett nézni, vagy egyéb kötelező programjuk volt :P), vagy a gyereket nem érdekelte a program. :) Ezen nagyon nevettem: jött egyszer egy Bence korú kislány. A szülei nálam idősebbek voltak, testvére látszólag nem volt, tehát egy ilyen késői, elkényeztetett kislány volt. Fehér tornacipő, fehér farmer, hozzáillő fehér napszemüveg, és a fehér pólón kék mintához illő kék hajgumi. Nagyon divatos volt. Szóval, kis hercegnőnk látta, hogy valami történik, amiben ő nincs benne (hiszen nyilván minden csak ott történhet, ahol ő van, hiszen ő a központ), úgyhogy szépen odasétált az erdő szélére, megnézni, mi történik. Majd felhúzott orral vonult vissza az anyjához, miközben szinte undorral mondta, hogy "Ezek itt törnek-zúznak!" És én akkor úgy megnyugodtam, hogy minden rendben van, jól nevelem a gyerekeket. Hogy ők boldog gyerekek. Hogy 6 évesen nem az számít nekik, hogy megkapta-e nadrágjához illő fehér napszemüveget, hanem az, hogy merre szalad a zöld pók, hogy mekkora faágat tud megemelni erőből, és, ha összedörgöl két faágat, abból vajon lesz-e tűz. Hogy milyen vastag faágat tud eltörni. Hogy a természet érdekli őket, nem a divat. Hogy az erdőben bolyongástól érzik jól magukat, nem az üzletek felfedezésétől egy plázában. Egyáltalán: hogy más (még) az értékrendjük, de ez így is marad, ha rajtam múlik. Kisasszony még kiosztotta kicsit a szüleit, hogy mikor menjenek, és merre, majd távoztak. Az én gyerekeim meg további 2 órát az erdőben töltöttek. :) Utána már tényleg csak annyira volt idő, hogy másik irányból is megkerültük a macik kifutóját, hintáztak még egyet, aztán indultunk haza. El akartunk még menni ebédelni, de túl sokan voltak mindenhol, úgyhogy az kimaradt igazából.

Mindenesetre nagyon nyugis délután volt, mi apuval csak ücsörögtünk leginkább és élveztük a napsütést, a gyerekek meg ragyogóan elfoglalták magukat, és élvezték a programot :) Két hét múlva viszont a Budakeszi Vadaspark lesz a cél, ha nem esik az eső.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.