Hi!

Levikének ma van a negyedik szülinapja, de ettől függetlenül csak érintőlegesen fog erről szólni ez a bejegyzés - de azért természetesen ezt említeném meg elsőként. :) Boldog szülinapot neki!

Ezen a héten több esemény is volt. Pl. voltam fogadóórán Levente óvónőinél. Mondtak mindenfélét, kérdeztek mindenfélét, közben néha jegyzeteltek. (?) Igazából túl sok értelmét nem látom az ilyen mélyinterjúknak, és pszichoterápiáknak, mert azok csak akkor működnek, ha a beteg megy segítséget kérni, és nem az orvos/pszichiáter rendeli be az embert, hogy segítséget akarjon nyújtani. :)) Vagyis félig ezt éreztem. Ha nekik van infóra szükségük a gyerekkel kapcsolatban, hogy jobban megértsék, hogy mit-miért csinál, abban szívesen segítek. De amikor olyan témákat próbálnak feszegetni, amiket szerintem nem kéne, azt nem veszem szívesen. Egyrészt. Másrészt meg felesleges. Kinőttem már abból, hogy feleslegesen ígérgessek, hazudjak, csináljak bármit. Most itt ilyenre gondolok pl: "Levi egyre szebben imádkozik ebédnél. Otthon nem szoktatok véletlenül imádkozni? Evéskor, lefekvéskor?" "Nem." "Pedig jó lenne, hogy..." Stb. Hogy ne két félét tanítsunk ugye, hogy odabent is jobban betart szabályokat, ha itthon is azt kell. Mert nem érti, hogy itt ezt miért lehet, ott miért nem, stb. De most komolyan. Soha életemben nem imádkoztam ebéd előtt. Most szerinte, hogy ő azt mondja, hogy jó lenne, akkor 33 évesen nekilátok imádkozni ebéd előtt? :o Érdekes. Vagy, mert egyházi ovi, majd én pironkodni fogok? Vagy bármi? Jó, nem érdekes, én is kibírtam az egy órás fogadóórát, amúgy cukik az óvónénik, de csomó ilyen felesleges vájkálás van, aminek amúgy semmi értelme, mert azok vannak, azok tények, azokban semmi nem fog változni. Szívesen tudatosítom is bennük időről-időre, hogy jobban értsék a gyereket, vagy szívesen elmondom nekik akárhányszor, hogy szaranya vagyok, de ettől még semmi nem fog változni, de még csak rosszabbul sem fogok aludni. Ja, meg olyan, hogy Levi alszik-e hétvégén. Mondtam, hogy nem. Már nem lehet lefektetni, mert a nagyok sem alszanak. Erre is szájhúzás volt. Amikor kérdezték, hogy milyen programok vannak, és felsoroltam, akkor meg az volt a gond, hogy szerintük túl sok helyre megyünk, több időt kéne otthon tölteni. :o Szóval, mindegy, mit csinálok, az  rossz, az a lényeg. :)) Annyit azért kiemeltek, hogy Levi elképesztően jól énekel, és nagyon jó hangja van, és szerintük erre oda kell figyelni a jövőben. Hát, de tényleg nagyon édes, amikor énekel és közben előadja kézzel-lábbal is, amit kell. :D Meg kell zabálni. :)) És tényleg gyönyörűen énekel. De nekem ez természetes, ők meg biztos jobban össze tudják hasonlítani a többi 20 gyerekkel. Úgyhogy az oviban nagyjából minden rendben van. Asszem. Vagy majd lesz. :)

Aztán, még ugyanezen napon iskolában is voltunk Bencével. A szokásos előkészítő. Most tesztet írtak, amit a következő alkalomra kijavítanak, és utána a szülőkkel megbeszélik a tanárnők az eredményeket. Illetve, hogy azok alapján mit javasolnak az iskolakezdésig. Mondjuk jövő héten megyünk a nevelési tanácsadóba is, úgyhogy teli leszek infókkal, hogy fél év alatt mit kell gyakorlatozni majd Bencével. :) De ezeket majd úgyis megírom. Míg ők a tesztet írták, addig nekünk vmi farsangi előadást kellett (volna) megnézni a tornateremben, amit a negyedikesek adtak elő angolul és/vagy németül. Ezt azért kellett, hogy lássuk, hova fog fejlődni a mi kis ovis gyerekünk is pár év alatt. Részemről benéztem a zsúfolásig teli tornaterembe, majd azzal a lendülettel fordultam is ki. Elég lesz ilyen tortúrákat átélnem majd akkor, amikor az én gyerekeim szerepelnek, addig meg nem kínzom magam feleslegesen.

Mi is volt még...? Ja, farsang. Az aktuális anyázásaim tárgya. Ugyebár, a mi ovinkban minden évben megadják a témakört, hogy minek kell beöltözni. Véletlenül sem abba, amibe a gyerek amúgy szeretne, hanem adott a téma. Na, idén pöttyös bál volt. Amikor ezt meghallottam... akkor szokás szerint az esélytelenek szomorú nyugalmával nyugtáztam a tényt. Hogy majd lesz vmi... Egészen addig voltam ebben a letargikus hangulatban, míg meg nem könyörültek rajtam (rajtunk), és az egyik óvónő olyat mert mondani halkan, hogy végülis bárminek lehet öltözni, csak legyen rajta pötty. Így lett egy pöttyös sziget kalóza Leventém, egy pöttyös királyság lovagja Bencém, és egy pöttyös tündér-Csipkerózsika Kincsőm. A fiúk jelmezét megvettem az Aldiban, 2000 forintért darabját, Kincsőnek meg anyu unokatestvérétől szereztünk be jelmezt. Éva nagyon jól varr, és az unokáinak mindig elkészít mindent. Az unokái pedig kicsit idősebbek Kincsőnél, tehát a kinőtt jelmezek jók a leányomra. És végigpróbálta Hófehérke, Belle, Hamupipőke és Csipkerózsika outfitjét is, de persze a rózsaszín kellett neki. Majd igényelt hozzá szárnyat, koronát, varázspálcát, ami még egy kör vásárlás, és még egy kiadás volt, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom. Főleg, amennyit a pöttyök miatt kellett mászkálnom... (Engem csak az óvónők tudnak megszívatni mindig, amúgy olyan rutinosan intézem a hétköznapokat. :))) ) Maradjunk annyiban, hogy el lett vetve a "filccel rajzoljuk" ötlet, meg az "anyagból varrjunk rá" ötlet is, és kitaláltam, hogy öntapadós matrica kell. Az úgyis lepotyog a bál végére, legalább leszedni nem kell. Igen ám, de nem akarom mondani, hányadik helyen volt végre színes, öntapadós papír. Majd este órákig rajzoltam a különböző méretű köröket, és elmélkedtem, hogy késő éjszakánként én még mi mindent fogok dolgozni a gyerekek miatt.. Majd egy másik éjszaka körbevágtam a köröket. Meg melóban is, mikor lehetőségem volt rá. Meg aztán egy megint másik este nekiláttam ragasztgatni őket a ruhára. Pöttyös bál. Az. De a gyerekek lelkesek voltak, meg biztos szépek is - de a farsang zárt körű, a szülők nem mehetnek be megnézni. Ja, de enni- és innivalót még kellett vinni, ami  miatt volt még egy köröm, és még egy kis kiadásom. (3-4 képen látszódik Levente ezen az összeállításon: https://www.youtube.com/watch?v=TsNjbTLStr0&feature=youtu.be&noredirect=1 )

És, végül a szülinap. Ettől a félévtől új szabály, hogy a szülinapos gyereknek csak aznapi tortát lehet vinni az oviba. Remélem ezt most jól értette mindenki. Idáig az volt, hogy előző délután, este megvettem, majd másnap reggel bevittem. Na, ezt most már nem. Aznapi. Tehát, mondjuk elindulok reggel 7-kor a gyerekekkel egy bevásárlóközpontba, hogy hátha az Auchan cukrászat részén van már torta. Ebből csak az időpont nem megfelelő nekünk, meg nekem a három gyerekkel vásárlás. Meg a félsz, hogy kora reggel még nincs torta. Meg amúgy is. Életszerű. Vaaagy, mert délben megesznek a gyerekek 1-1 szelet tortát, ezért vegyek ki egy fél szabadnapot. Beviszem őket az oviba (berohanunk, mert épp késésben vagyok), elmegyek tortát nézni, visszamegyek az oviba, és 1-2 óra késéssel már meg is érkeztem, mert tortát vettem. Igaz, két napja megit nem voltam bent, mert negyed kettőre kellett mennem fogadóórára, és következő héten meg délelőtt nem leszek munkában a nevelési tanácsadó miatt. Egy szó, mint száz: anyut kértem meg, hogy menjen tortát venni, és vigye be délelőtt. Mert meg tudtam így oldani. Levinek volt Verdás tortája, kapott bent kis ajándékokat, és mindenki boldog volt. :) Este már megkapta tőlem az egyik ajándékát (kivételesen nem kocsi, hanem kard), és holnap kapja meg a másikat. Mert akkor jönnek anyuék is, akkor lesz tortázás is, és a többiekkel együtt én is tudjak még adni valamit a hivatalos köszöntésen. :) Az meg puska lesz. Most fegyvereket kap. :) (Az oviban külön megjegyezték, hogy szívesebben játszik a lányokkal, akár lányos játékokat. Ezt sem értettem. Gond? Vagy tájékoztatás? Itthon nem játszik Kincsővel, csak Bencével. És akkor is csak a fiús dolgok mennek.

Mindenesetre négy éves nagyfiú lett a kis drága, és nagyon büszke magára. :)

Más lényeges asszem nem történt a héten. :) Vasárnap voltunk még játszóházban is amúgy, de arról nagyon nem tudok mit írni minden alkalommal. :)) Élvezték. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.