Hi!

Mielőtt megírom a mai napunkat, még a tegnapiról említenék pár szót, mert annak nem szántam külön bejegyzést.

Tegnap volt fogadóóra a logopédusnál. Megmutatta, hogy az új felmérése hogy sikerült Bencének, mennyit fejlődött tavaly óta. Sokat. Mondta, hogy mivel van még probléma: pl. az "sz" hanggal szerinte, meg túl pergősen ejti az "r" betűt, de én ezeket nem tartom vészesnek; sőt! Néha nála idősebb gyerekeket is hallok úgy beszélni, hogy a 3 éves fiam szebben beszél náluk (persze nem a káromkodásról beszélek most :)) ), de gondolom náluk is letisztul majd idővel. Bencénél inkább még mindig a finommotorika a probléma, a rajzolás. Most is felhívta rá a figyelmemet, hogy otthon kéne vele gyakorolni, meg amit ad házi feladatot, azt otthon kéne vele csinálni. Szerintem meg egy óvodásnak ne legyen házi feladata, és, ha hazaérünk, akkor játszás helyett ne tanulnia kelljen még leülni. Oké, ha bármi múlna ezen, mert tényleg fejlesztésre szorul, akkor nyilván csinálnánk. Vannak olyan gyerekek, akiknél ezen múlik, hogy lábra tudnak-e, állni, elérik-e a minimális szintet szellemileg, lesz-e belőlük ép felnőtt. És vannak olyan gyerekek, akik szépen lassan érik el a dolgokat, ahogy magától is gyönyörűen fejlődött egy év alatt, és még fog is iskoláig. Ezzel kapcsolatban az a meglátásom, hogy mindig, minden szakembernek a saját területe a legfontosabb, ami tökéletes, teljes elsajátítása nélkül hendikepes egy gyerek, és másból sem állna egy gyerek és szülő élete, mint a mindenféle oktatásból, fejlesztésből, pénzköltésből, ha mindenhová meg akarnának felelni. Sok oviban nincs is logopédia, a mai sok fejlesztés, felmérés régebben nem is létezett (mégis felnőtt mindenki), így nem óhajtok mindenre rágörcsölni. Hasznos és fontos dolgok ezek, némelyeknek kimondottan szükséges, örülök, hogy Bence is járhat mindenfélére az oviban, de nem hinném, hogy itthon házi feladatokat fogunk írni, meg gyógytornázni fogunk, meg egyéb dolgokat csinálni. Szerintem másról sem fog szólni az életünk, ha elkezdődik az iskola, addig engem is, és őt is hagyják ezzel békén. :)

Szüreti bál

Mára olyan programunk volt, hogy bográcsozni fogunk menni Albertfalvára a helyi református közösség kertjébe, de közben kiderült, hogy Kelenvölgyben szüreti mulatság lesz. Méghozzá olyan programokkal, amiket aligha kéne kihagyni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kezdésre, 10-re odamegyünk, és majd csak ebédre megyünk át a bográcsozásra. És így is lett. A Közösségi ház melletti nagy területen gyönyörűen kialakították a rendezvényt, és volt minden, amitől egy gyerek boldognak érezheti magát. :) Szüreti lovasszekér, lovas huszárok, zenészek a színpadon, ügyességi játékok, édességek, lufik, mindenféle vásárfia, stb. Lelkesen végig is próbáltunk mindent, mindenki kapott nyalókát, megnéztük, hogy táncolnak népviseletben a Bencénél alig idősebb gyerekek, aztán csatlakoztunk a szüreti felvonuláshoz. Elől ment a két huszár, utánuk a szekér, amin ültek a kiöltözött gyerekek, szólt a hegedűszó, szállt az ének, és vonultunk körbe Kelenvölgyben. :) A buszok és kocsik addig meg várakoztak. :)) Persze Levi félúton kijelentette, hogy elfáradt a lába, úgyhogy szórakoztató volt egy 20 kilós gyerekkel az ölemben tartani az iramot, de cserébe kétszer meg is kellett állnunk, mert Kincső cipőfűzője kikötődött, pedig sosem szokott. (Írtam már, hogy pár hete hord fűzős cipőt, és már az elejétől kezdve magának köti, holott most van először neki ilyen?) Szóval, jól lemaradtunk, 3 gyerekkel nehéz lett volna szaladni utánuk, úgyhogy elmélkedtünk, visszamenjünk-e már a menet előtt a kiindulópontra a közösségi házhoz, vagy menjünk tovább a bográcsozásra. Mivel mindent láttak és kipróbáltak már, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább. Volt bábszínház is, amiről lemaradtunk, dehát sok mindenről lemaradtunk, mert este fél 7-ig tartanak a programok.

Bográcsozás

Albertfalván van valami egyházközség, meg imaház, ahová anyu szokott néha járni valami kapcsán (anyu ugye presbiterkedik, és a lelkész, akinek segít, ott is lelkész, nem csak Kelenvölgyben, és valahonnan innen van a kapcsolat. A lelkész lánya meg Levivel jár egy csoportba amúgy.) A program neve igazából kertbúcsúztató volt, mert állítólag ez az egyetlen egyházközség, ami közösségi kerttel rendelkezik. Ma szedték le az utolsó terményeket, mielőtt lefagynának éjszakánként, és ehhez kapcsolódóan megszerveztek egy bográcsozást, amire meghívást kaptunk anyun keresztül. Annyi változtatás volt, hogy gulyásleves helyett paprikás krumpli készült végül. :) Aki ma volt kint, vagy kinézett az ablakon, az láthatta, hogy az ígért 14 fok és szél helyett volt vagy 20 fok, és verőfényes napsütés. Én az időmet azzal töltöttem, hogy hevertem a fűben, és süttetem magam - idén talán utoljára. :) A gyerekek pedig felfedezték a hatalmas nagy kertet, és iszonyú jól érezték magukat a többi gyerekkel. Fára másztak, piszkálták a tüzet, diót törtek, virágot szedtek, bújócskáztak, stb, stb. Bence konkrétan megkérdezte, hogy nem költözhetnénk-e oda. :D És, én otthon csináljak ilyeneket. Vegyek fákat, ültessek zöldségeket, lógjon hinta a fáról, és rakjunk tüzet. :)) Mivel egyházi oviba járnak, ezért nyilván vannak ott olyan családok, akik velem ellenben templomba is járnak, tagjai az egyházközösségnek, és tudnak ilyen programokról, tehát ismerős is volt a gyerekek legnagyobb örömére. :)) Ott volt az a nő is, aki a nyári táborban velük volt végig. Nem tudok mást mondani, rettenetesen élvezték a dolgot, nem akartak hazamenni, amikor indulni kellett. Az ebéd valami isteni lett, szörnyen sokat ettem. Majd hazahoztam még egy nagy adagot belőle, egy kiló kenyeret, és kiló almát a kertből, és egy tál süteményt. Aki jött, az hozott sütit, ahogy láttam. 6-8 féle tuti volt. Aki nem sütit hozott, az meg bort, vagy pálinkát - ahogy láttam - de azokból nem fogyasztottam. :) És minden nagyon finom volt. Valószínűleg. Sütit nem ettem. :) Érkezéskor padlizsánkrémet, mert az is volt, aztán gondoltam, hogy reggelizek még ebéd előtt. :)

Sikerült még mindig egy napos hétvégét, és két remek programot kifogni nekik - ahelyett, hogy otthon ülnénk - úgyhogy nagyon boldog vagyok én is, nem csak ők. :) Vagyis, én miattuk vagyok boldog természetesen, hogy tudok, tudunk ilyen élményeket biztosítani a kis nokedliknak. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.