Hi!

Kezdésként megírom, hogy véget ért a beszoktatásos tortúra. Ami csak nekem volt az, és nem lelkileg, mint ezt ilyen esetben ecsetelné egy anyuka. :) Vagy apuka. Egyszerűen olyan szinten leszívta minden energiámat ez a pár nap, hogy minden délutánra elaludtam kb, estére pedig megfájdult a fejem. El sem hiszem, hogy túl vagyunk ezen is! Levivel semmi gond nem volt, simán ott lehetett hagyni, adott egy puszit, azt annyi. Más gyerek meg úgy üvöltött, hogy kilométerekről is hallani lehetett még negyed óra múlva is. :/ Volt, amelyik már az elválás előtt fél órával vigasztalhatatlanul bömbölt. Kincső dadusa mondta is nekem a folyosón, hogy ráadásul olyan gyerekek is sírtak, akik jártak korábban bölcsibe, vagy ismerik az ovit, mert szintén oda jár a nagyobb tesó. Én nem tudom, hogy ez gyerekfüggő, vagy gyerek-szülő kapcsolat függő, vagy bármi más, de nálam egyik gyereknél sem volt gond, pedig igen különböző személyiségek.

Tehát, letudtuk a hetet, hétvégére pedig néztem, milyen programra lehetne menni. Szembe is futottam Facebook-on egy eseménnyel, nevezetesen a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivállal. Ami így első hallásra nyilván nem gyerekprogram, de ott volt a leírásban, hogy van gyereksarok. :)) Ami nem igazán volt sarok. Hanem egy hatalmas terület, és nem csak ott volt gyerekprogram. :)

Indulás előtt láttam szintén Fb-on, hogy Barbi kiírta, hogy kint vannak ők is - azaz Ili néniék egy standdal. Gyorsan rá is írtam, hogy hol, mert megyünk, úgyhogy meg is volt az első célállomásunk. :) Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy busszal megyünk, mert le is zártak egy utat, parkolni kb sehol nem lehet majd, a járat viszont közvetlen, úgyhogy elég ideális lenne. Nagyon boldogok voltak tőle. :)) Szépen kiálltunk a buszmegállóba, és nem is kellett sokat várnunk. Bence mondta is, hogy ő nagyon szeret buszozni. :)

Aztán ügyesen leszálltunk, átsétáltunk a fesztivál területére (valahol a közepén, mert még jobbra-balra kilométereken keresztül tartott), és hamar realizáltam, hogy ez a hely bizony jó. :) És, hogy nem hoztam elég pénzt... Első stand a kürtőkalácsos volt, mellette kettővel már az arcfestő... Kürtőskalácsot előre beígértem, arcfestést nem tiltottam meg. Vagyis, csillámtetoválás lett belőle. Egy póni, egy Vasember, és egy pók. A csaj rám is akart grátiszban "tetoválni" egyet (amellett, hogy kedvezményt is adott), de addigra más dolgunk akadt, és továbbálltunk. :) Pedig megbeszéltem vele, hogy inkább denevért kérek (volt a sablonok közt), ne pillangót ajánlgasson nekem. :P Az egyéb dolgunk kb az volt, hogy az arcfestős stand Ili néniék standja mellett volt, úgyhogy, akit épp nem "tetováltak", az mellettünk játszott. :) Bence kapott Barbitól egy csomag matricát is, amitől nagyon boldog volt, és egyből be is ragasztotta az albumba. :) Mert természetesen anélkül nem indulhattunk el otthonról, hogy ő azt lapozgatni akarja a buszon. Kincső meg a kifestőkönyvét hozta, úgyhogy ő meg színezgetett. :) Levi meg talált autókat, de szerencsére ő nem hozott külön.

Közben Reniékkel is összefutottunk, kicsit babáztam Rolanddal, aztán ők mentek tovább, meg mi is - csak másik irányba. :) Pár méternyire már ott volt a gyereksarok. Volt egy rész, ahol a Csodák Palotájából elhozott cuccok voltak, azokat lehetett kipróbálni. Fel is ismerték őket a gyerekek, hiszen már voltunk ott, kipróbáltuk mindet. Utána átmentünk az állatos standhoz. Ott ugyanazok az állatok voltak, mint a Majálison is májusban, és Bence megtalálta a kéknyelvű szkinkjét is. :) A csaj is ugyanaz volt, fel is ismert minket. :) Aztán kicsit horgásztak, utána trambulinoztak. Ja, közben meg javában ettük a kürtős kalácsokat. :D Amúgy csomó program volt még ott, a kézműves-foglalkozásoktól a gólyalábazásig minden, de azokat nem néztük meg. Helyette elmentünk lufit, és innivalót szerezni. Lufi szemben volt, a Régió standjánál, mögötte meg szereztünk vizet, és fagyit egy büfénél. Ahol hatalmas kondérokban rotyogott a babgulyás, meg a halászlé. Persze volt ott (is) a hurka/kolbásztól kezdve a mittudomén meddig minden. Olyan illatok voltak, hogy éhen lehetett halni, pedig ebéd után mentünk le. :)) (Itt amúgy találkoztunk Levi volt bölcsis gondozónőjével, Klaudiával, illetve láttam egy ismerősöm szüleit.) A padok mellett volt ilyen közlekedéses pálya felállítva gyerekeknek. Kisautó, roller, zebra, lámpa, ami kell. Mentek körbe, aztán megálltak, ha piros a lámpa. :) Itt is elidőztünk egy kicsit. Aztán visszamentünk Ili néniékhez, ott múlattuk még az időt, majd haza kellett indulnunk, mert időre kellett hazaérnünk. Szépen hazabuszoztunk, és elkönyveltük, hogy nagyon jó program volt, nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek abszolút rendesen viselkedtek, nem volt velük semmi gond, egyedül is remekül lehetett menedzselni mind a hármat. Egyszer se kellett kiabálnom, egyszer se ment fel a vérnyomásom. :) Szinte meg is vagyok lepődve így utólag. :o Sőt, az a gondolat jár a fejemben, hogy holnap is vissza kéne néznünk ide, de kicsit költséges mulatság. Mert, ha megyünk, akkor nyilván azért, hogy jól érezzük magunkat, ahhoz meg kell mindenfélét venni nekik, hogy jó élményekkel távozzanak, ne azzal, hogy ezt sem engedte anya, meg azt sem. :) Majd holnap eldöntöm, mi legyen.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.