Hi!

Mielőtt megírom a mai eseményeket, még feljegyzek két sztorit, ami miatt nem volt kedvem külön blogbejegyzéseket gyártani a héten.

Bencével történt az egyik. Apu elvitte Bencét úszni, majd beült az öltözőbe várni, és azt történt... hogy elaludt. :)) Nem szokott, de valahogy most így alakult. Bence jött ki úszásról, és legnagyobb megrökönyödésére nem várta kint senki, és elkezdte keresni apámat szegénykém. :( Aztán persze meg is lett apám, de nem is ez a sztori lényege. Teljesen elképesztő módon Bence nem attól ijedt meg, hogy ott lett hagyva egyedül, hanem attól félt, hogy ellopták (!!) apámat. :) Én a mai napig nem tudom túltenni magam ezen az eseten, el sem tudom mondani, milyen érzések csapódnak le bennem az egész sztori kapcsán. Egyrészt szorít a szívem a fájdalomtól, hogy ilyet át kellett élnie, másrészt el vagyok képedve, hogy a kis 5 éves (mindjárt 6) nem a saját kis életéért aggódik, hanem apámért, a felnőttért. Nem is tudok mit mondani, csak leírtam.

Kincsőé a másik sztori, ami semmi különös, csak beparáztam rajta tegnap kicsit. :) Elég rosszul aludt, többször felkelt, de egyszer konkrétan elkezdett kiabálni utánam, meg volt ijedve minimum. Bementem, kérdeztem tőle, hogy mi a baj, ő pedig félálomban elkezdett magyarázni nekem. Szépen, magyarázó hangsúllyal, kicsit zaklatottan, mondatokra tagolva. De egy szótagot nem értettem meg belőle. Sosem szokott halandzsázni, bár álmában nyilván erre is van esély, de annyira egyértelműen beszélt, hogy azt sem tartottam kizártnak, hogy egy számomra teljesen ismeretlen nyelven. :) Amit szintén nem szokott, úgyhogy az esélye hasonló a halandzsához. :) De elég megdöbbentő volt, hallani kellett volna, azért "merek" ilyet leírni.

Na, szülinap.

Bence kapott meghívót mára játszóházba, Samu szülinapjára. Persze fogalmam se volt, ki az a Samu, mert azt hittem, hogy a Samesz, de nem, az egy másik. Pedig azt még ismerem is. :) Felhívtam Samu anyukáját, mondtam, hogy köszönjük a meghívást, megyünk, de tesókkal, illetve, mit vegyek Samunak. Mert Bence szerint a Transformes a kedvence, de úgysem tudom, hogy mi van meg neki, és mi nem, úgyhogy azt nem tartottam jó ötletnek. Az anyukájával annyiban maradtam, hogy színváltós autót, mert olyat is akar a gyermek.

Tegnap elmentem Kincsővel erre-arra, többek közt régióba, úgyhogy vettünk Samunak színváltós autót, meg verdás kártyát. Mondjuk, nem tudom, hogy szereti-e, de olyat is kapott. :) Este mutattam Bencének, hogy mit fog Samu kapni, és persze megint lelkiismeret-furdalást sikerült majdnem generálni magamnak, mert Bence fájlalta, hogy már mindenkinek van színváltós autója, neki meg nincs (lefordítva magamnak: a saját anyja még más gyereknek is megvesz olyat - ami kéne Bencének - csak a saját fiának sem), de töredelmesen bevallom, még sosem hallottam arról, hogy színváltós autót szeretne bárki, vagy lenne bárkinek. Hát, így kellett megtudnom. :D

Ma 3-ra szépen levonultunk a Camponába. A pultnál mondtuk, hogy Samu szülinapra jöttünk, és mutattak nekem egy nőt a gyerekével, hogy akkor velük konzultáljunk. Már most mondom, hogy 2 órával később derült ki, hogy a gyerek nem Samu volt, és a nő nem az anyuka, akivel beszéltem. :D Kicsire nem adunk... Kiderült ugyanis, hogy 3-an tartottak egyszerre (egyben) szülinapot, és volt vagy 26 gyerek. Ami tök jó ötlet, mert ott van a fél óvoda, a költségek meg 3 felé oszlanak. A másik két gyermekem is simán bele lett számítva a csapatba, nem kellett külön fizetnem értük, és kaptak enni, inni is, nem volt ezzel gond. :) 3-tól 6-ig tartott a móka, bár 6-kor még csak az arcfestő elé ültek le a gyerekek, fél 7 körül sikerül elindulnunk haza. A múltkori szülinapon pizza volt a menü, most hot dog. És, mivel 3 szülinapos volt, 3 torta is érkezett az asztalra. Mit mondjak, nem éheztünk. Pedig én csak a maradékokat ettem a gyerekek után. :P Hát, kb ezek voltak a kötelező jellegű programok, ezt leszámítva szétszéledés, és játék volt. Bencét néha-néha láttam valamerre elszaladni, de túl sok interakcióm nem volt vele. :) Túl önálló, lassan ott fogunk tartani, hogy ciki lesz neki, ha a közelben leszek, vagy akár rá merek nézni. :)) Kincső jött-ment, néha megkeresett engem, de totál elfoglalta magát egyedül, míg Bence a csoporttársaival bandázódott. Én Levit próbáltam hajkurászni, de néha őt is magára hagytam, hogy infókat tudjak gyűjteni (pl. tortázás időpontja kapcsán), és őt sem zavarta különösebben, hogy nem vagyok ott. Néztem messziről, hogy szalad fel a várba, kicsit később meg megint, mert addigra megint lecsúszott a csúszdán. :) És ezt intézte szép önállóan. Nem volt semmi gond, senkinél. De azért még így is fárasztó volt a sok fel-le mászkálás, pedig esküszöm, hogy kondiban vagyok! :D

Jól érezték magukat, és nekem úgy tűnik, hogy már alszanak is. Elfáradtak ők is. :)

Jövő hétvégén Levi szülinapot ünneplünk, utána lévő hétvégén elutazunk wellnesselni, utána meg remélhetőleg jön már a jobb idő, hogy mindenféle kinti programokat is lehessen szervezni.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.