Hi!

Idehaza minden rendben van, úgy tűnik. :)

Kincső tegnap többször belázasodott, vagyis a kicsit lázas, és a nagyon lázas között ingadozott, a lázcsillapító csak ideig-óráig hozta rendbe kicsit. Ezt leszámítva bágyadtan feküdt, néha reszketett, nem evett semmit, csak ivott egész nap.

Egy dologgal viszont igen nagy gond volt. A doki nem kanalas orvosságot írt fel, hanem tablettásat. Viszont ez olyan, hogy vízben feloldható, és valami gyümölcsös ízesítése is van. Ehhez képest nem voltak hajlandóak meginni. Vagyis Bencét rávettem. Ő úgy itta, hogy egy korty gyógyszer, 50 korty víz. :D Erre próbáltam Kincsőt is rávenni, de lényegében sírva menekült mindenfelé, ha szóba került, hogy akár egy kortyot meg kell még innia. Nem használt semmi. Se piros pont, se matrica, se semmi. Próbálkoztam mindennel, anyu is beszélt vele telefonon, de semmi. Itt kicsit gondban voltam, de persze csak kis ideig. Gyorsan átgondoltam és elvetettem pár tervet, míg megszületett a megoldás. Nem az előírásszerű fél pohár vízben oldom fel a tablettát, hanem fél korty vízben. A lehető legkevesebben, amiben még feloldódik. Látják is rajta, hogy milyen kevés, egy korty, utána pedig döntik magukba a vizet (tehát a tablettához szükséges folyadékmennyiség is megvan), utána pedig mindenki boldog. :) És még piros pont is jár. :)

Bence amúgy nem lett szarabbul, mondhatni semmi baja sincs, azt sem tudom, miért antibiotikumozom. Abban reménykedem, hogy a betegség kialakulásának első óráiban el lett csípve a baj, azért nem fejlődött ki, de tényleg beteg lett volna, és nem felesleges a gyógyszerezés. :D De tünetmentesen ül itthon. Tegnap se volt baja, étvágya is volt, teljesen rendben van.

Kincső tegnap 6 körül kapott utoljára lázcsillapítót, akkor elég rosszul volt. Feküdtünk összebújva a kanapén, és Csinglinget néztünk. Aztán jobban lett, és azóta nincs láza. Éjszaka sem volt, ma sem volt. Viszont hajnalban felriadt, és összehányta az ágyamat. :) Mondjuk nem volt vészes, mert egész nap nem evett, csak vizet ivott, tehát csak átázott kicsit az ágynemű a víztől. :)) Azóta viszont semmi baja. Reggelizett, ebédelt, jár-kel, jól van. Persze sápadt még, kicsit karikás a szeme, és a nyirokcsomó-duzzanatok megvannak, az nem tűnt el, és nem is lett nagyon kisebb. Úgyhogy az még szépen lemegy majd a gyógyszertől, és már túl is vagyunk az egészen. A betegség vészesebb időszaka pont 24 óráig tartott, innen már csak nyugodt gyógyulás van.

Amúgy teljesen jó itthon velük. Nyugi van, ketten vannak, elfoglalják magukat, alig van dolog velük. Nem az van, hogy betegek, és 24 órás készenlét, és jobban kikészülök, mint bármelyik más napon, hanem én is pihizek, alszom reggel, stb.

Egyedül Levike hiányzik. :( Szegénykém tegnap nem akart hazamenni mamával, mert ugye rám számított, hogy én megyek érte, senki nem közölte vele, hogy változás történt napközben. :( Lívia felhívott, hogy beszéljek a gyermekkel, ő meg csak csipogta, és bizonygatta a telefonba, hogy ő is oda akar jönni anyához, ahol Bence és Kincső is van. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert betegek, és akkor ő is elkapja, ő meg csak mantrázta kétségbeesetten, hogy ő is ott akar lenni, ahol Kincső és Bence, és ő is beteg akar lenni. :) Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, olyan édes és megható volt. :) Nehéz ez neki is, nekem is, de az ő érdeke. :( Ma reggel se akart bölcsibe menni, haza akart jönni, pedig szerintem szombaton találkozunk legközelebb. :(

Úgyhogy idehaza minden rendben, a nehezén túl is vagyunk könnyedén, innentől meg már tényleg csak pihi, láblógatás, gyógyulgatás van.

Pá!

Jajj, még egy kiegészítés, ami eszembe jutott, hogy kimaradt tegnapról, mert vicces volt, vagyis meghökkentem hirtelen. :) Voltunk a dokinál, mondtam, hogy mi az ábra, lázas volt a gyermek, stb. Rám nézett az asszisztens, aki vitte fel a kórtörténetet gondolom, és kérdezte, hogy hány fokos láza volt. Én meg néztem rá meghökkenten, hogy nem tudom, nem mértem... :D Eszembe sem jutott, hogy meg kéne mérnem, ha egyszer érzem, hogy lázas. Azt max akkor nézem, ha gyanús, hogy kicsit meleg a gyerek, lehet-e vmi kezdődő baja. Mert nem jó a kedve, és picit melegnek tűnik. Ha egyértelműen forró a teste, mit állapítsak meg azon, hogy tényleg lázas-e? :D Az meg nem mindegy, hány fokos? Sok. Nyilvánvalóan. :) Szóval, néztem az asszisztensre  nagy szemekkel, hogy fogalmam sincs, nem mértem, de a doki is leintette, hogy mindegy, sok. Ennyiben is maradtunk. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.