Hi!

Vasárnap délután remek babás program volt, elmentünk mézeskalácsot sütni, és koszorút készíteni. Anyu szólt, hogy a templomban lesz ilyen program, és Kincsőék tavaly is nagyon élvezték. Egyébként ez úgy néz ki, hogy a templomhoz tartozik egy szolgálati lakás (szerintem) és ez lett átalakítva úgy, hogy vasárnaponként itt van a gyerekeknek játékos program hitoktatással, míg a szülők a templomban ülnek, és ide szoktak különböző rendezvényeket is szervezni. Pl. adventi koszorú készítése. Van konyha is, ott sültek a mézeskalácsok. De nem szaladok ennyire előre. :)

Anyu elindult a 3 gyerekkel, mert nekem még a fél életemet vissza kellett pakolnom a kocsiba a hétvégi kiruccanásom után (gyerekülések, homokozófelszerelés, esernyők, árnyékolók, stb, stb), úgyhogy, mire odaértem, Kincső már javában a tésztát nyújtotta a kis sodrófájával. :) Mert van neki olyanja. Nyújtódeszkája is. Gyorsan beálltam, és nekiláttunk Levivel nyújtani, aki nagyon lelkesen válogatta a formákat, és szaggatta ki a holdakat, csillagokat, és vitte ügyesen a tepsibe. :) A segítséget néha megszakítottam azzal, hogy az 5 hónapos Zsófit dögönyöztem a babakocsiban. :)

Aztán Bence átrángatott a másik szobába, hogy készítsünk koszorút. Jól van - gondoltam - készítsünk. Úgysem csináltam még soha, majd ellesem a fortélyokat. Utána megálltam az üres koszorú fölött, kezemben két zöld növényzettel, és lestem, hogyan tovább. :D Ezt most kötni, drótozni, ragasztani, vagy mit kell? :D De aztán egész jól belejöttem, Bence meg eltűzött az egyik "segítővel" koszorút készíteni, úgyhogy csináltak egyet ők, meg egyet én. Persze közben Kincső és Levi is jött, hogy ők is akarnak csinálni valamit, ami végül abban merült ki, hogy egy kék gyöngysort lóbáltak felváltva. :)

Aztán az egész gyerekcsapat átvonult egy másik szobába Bence egyik ovis csoporttársával játszani és verekedni. Hát, mert az is játék, hogy "Harcoljunk!". 5 éves fiúk, mit lehet tenni... A másik szobában lehetett rajzolni (papírra, táblára), meg még valamiket csinálni, de az tuti, hogy valamivel elfoglalták magukat. Hol Csongor apja, hol anyu felügyelt rájuk. Mert én a koszorúkészítésbe jöttem bele nagyon. :) Nem akarok szerénykedni, de a legtöbb dicséretet bezsebelt, legdíszesebb koszorú lett az enyém. :) Igaz, úgy 6 ujjamat égettem meg viasszal, és a kis csillagok inkább az ujjamhoz ragadtak hozzá végül, nem a koszorúhoz, de a végeredményen ez nem látszott. :)

4-től 6-ig tartott a program, anyu még megvárta, hogy kisüljenek a mézeskalácsok, lett két szép koszorúnk, és nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Én is, mert tele voltam sikerélménnyel, és elismeréssel. :) (Nem csak a koszorú miatt.) Úgyhogy megyünk majd jövőre is.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.