Hi!

Ma csajos napunk volt Kincsővel. Én nem dolgoztam, és ő se ment napközibe, mert meglátogattak ma minket az óvónők.

Reggel már eleve nagy esemény volt, hogy nem őt tesszük ki először, úgyhogy Bence gyorsan be is szólt indulás után, hogy rossz irányba megyek, de mondtam neki, hogy jó irányba, mert ma nem megyünk napközibe. :) A nagy felfordulás miatt ma Levi kivágta a hisztit, hogy bölcsibe kell mennie, holott a hétfői kezdés óta minden nap vidáman ment be, annak ellenére, hogy másik csoportban voltak, másik gondozónőkkel, mert az ő termüknél még nem fejezték be a felújítást. Amúgy az egész öltözőjüket kifestették, új járólapok kerültek fel, és kicserélték a szekrényeket, illetve az egész mosdót felújították. Ott minden új. Csempe, burkolat, szekrények, akasztók, de még a wc-k is, amik új helyre kerültek, és több is lett belőlük. Nagyon szép és modern lett.

Bölcsi után hármasban mentünk a szokásos reggeli közértezésre, úgyhogy dupla adag pogival és innivalóval távoztunk. Utána leadtuk Bencét, és megnéztük Kincsővel a termét, és a szekrényét. Meg is találta a jelét, ami idáig nem volt fent szerintem, úgyhogy már azt is tudja, hol lesz a szekrénye, de az akasztónál, és a fürdőben még nincs kirakva a lufi, ahogy zsákja sincs még jellel. A lufi új jel a csoportban, szerintem kimondottan azért találták ki, hogy legyen, hogy Kincső megkaphassa. :)

Miután mindent megnéztünk, utána mentünk még bevásárolni (ez csak azért érdekes, mert kapott egy újságot, amihez játék mobil járt, érintőképernyős, tokkal, lehet rá rajzolni, ami lehúzható utána.) Utána pedig haza enni, és takarítani. Mostanában nem jeleskedtem a takarításban, csak a legszükségesebbeket csináltam meg, mert hetek óta olvasok, de tegnap kivégeztem az ötödik kötetet is, és most nekiestem a lakásnak, de a legutolsó zugig. Kincső valami miatt nem akart segíteni most, pedig a kezébe akartam nyomni egy tollseprűt, úgyhogy nem is végeztem, mire megjöttek az óvónők. Szerintem korábban, mint ígérték.

Igazából semmi különös nem történt. Megmutogatta a gyermek a szobáját, hogy ki, hol alszik, rajzolt nekik lufit, kapott az óvónőktől szappanbuborék-fújót, azzal játszott, meg ilyenek. Beszélgettek vele kicsit, velem is, de olyan lényegtelen dolgokról, hogy nem is emlékszem már, mikről. Mindenesetre mondtam nekik, hogy tudom, hogy 4-én kezdődik a gyerek beszoktatása, de hó eleje, és, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor sem tudok menni, úgyhogy ez van, mi legyen. Mert itt anyás beszoktatás van. Végül abban maradtunk, hogy akkor hozza egy nagymama, az még mindig jobb, mintha hiányozna az első napon, úgyhogy ez is könnyen megoldódott. Én már 2 nap alatt össze tudom rántani a munkát, már megvan a rutin, hogy a leghatékonyabb és leggyorsabb, úgyhogy szerdától már bent tudok ülni a cicámmal az oviban. :)

Az óvónők távoztak, én még befejeztem a takarítást, míg Kincső játszott (bár teregetni segítette legalább), majd ettem kicsit (Kincső nem akart), és elmentünk az orvoshoz, aki déltől rendelt. Senki nem volt a váróban, az ajtó nyitva volt, bent is volt a doki (jövő héten nem lesz, mint kiderült), úgyhogy bementünk, mondtam, hogy egészséges igazolás kell ovihoz, és kb. 5 perc volt kocsitól-kocsiig az orvosos történet. Utána elmentünk a Fehérvári útra a rendelőbe az én egyik leletemért, mert teljes kivizsgálásnak vetettem alá magam, de úgy tűnik, hogy még mindig az egészséges ember mintapéldánya vagyok, bár a múlt heti vérvétel-eredményem alapján kicsit alacsony a májfunkcióm értéke. Nem iszom elég alkoholt biztos. :D Szóval, elmentünk az Allee-ba, otthagytuk a kocsit, és onnan mentünk. Megnéztük a boltokat, kint a nagy „köveket”, a vizet, mindent, elmentünk a leletért, és utána bementünk a játszótérre, amit útközben kinézett az Allee mellett. Hát, ilyen kötelező jellegű játszótér megoldással rég találkoztam. Kicsi, nincs rajta se fű, se árnyék, de még a homokozó is 1 méter átmérőjű. Tűzött a nap, a gumibeton valahogy még melegebbé és amúgy barátságtalanná tette az egészet, így részemről élvezhetetlen volt. Benedek apukája Kincsővel próbált példát mutatni a fiának, hogy kell hintát hajtani egyedül, én meg Benedeket szerettem volna példaként állítani Kincső elé, hogy  már biztosan ebédelt, de nem. :) 2-kor szokott. Én már konkrétan éhen haltam, miközben megsültem, de Kincsőnek szemmel láthatóan pont semmi nyűgje nem volt, csak élvezte a szabadnapunkat. :) Inkább felmászott a csúszdához a toronyba, majd közölte a két, ott található fiúval, hogy ő a legügyesebb, mert ő tud mély vízben úszni. :D Kicsit osztotta az észt, bandázódott, aztán csak rábeszéltem, hogy elmegyünk másik játszótérre is, de kegyelmezzen már meg nekem, és tűzzünk már enni valami hűvösebb helyre. :)

Az Allee-ban ebédeltünk (ő nem sokat, úgyhogy én majdnem dupla adagot ehettem – de nem tettem, mert a sajátomnak is csak a felét ettem meg, meg Kincső maradékának is csak a felét), utána elmentünk egy másik játszótérre, Bence ovija közelébe. Először egyedül voltunk, végigpróbált minden játékot, találtunk krétát, rajzoltunk, aztán jött egy anyuka két fiúval. Kincső kb. 10 percig tudta csak türtőztetni magát, de utána magához parancsolta a fiúkat, hogy „segítsenek neki csúszdázni”, majd gyorsan beszámolt nekik mindenről, hogy hány éves, hogy hívják, stb. :) Kiderült, hogy a kisebbik fiú idősebb nála, holott konkrétan fél fejjel volt alacsonyabb. Pontosítok: akkora volt, mint Levente, de nem tudtam megállapítani, hogy hány éves lehet, mert ugyanakkor ügyesebben mozgott, mint Levi, és jobban is beszélt. Úgyhogy odajött az anyjuk is, és megkérdezte, hogy tényleg 3 éves a lányom? Mondtam neki, hogy igen, de most lesz 4 novemberben. Dani meg most szeptemberben. Megkérdeztem, hogy akkor Dani most megy-e oviba, kiderült, hogy igen, mondtam, hogy Kincső is. Megkérdezte a nő, hogy hova fog járni. Mondtam, hogy a Fehér kavicsba. Mondta, hogy Dani is. :D Bárányka csoport? Igen. :D Konkrétan ma megismertük a játszótéren az egyik leendő csoporttársát és anyukáját. :) Daninak csillag lesz a jele, azt is megkerestük délután. :)

Utána elmentünk ebédet befizetni. Mint délelőtt az óvónők, a gazdaságis Gerti néni is odáig volt, hogy milyen okos és cserfes kislány Kincső. És, hogy biztos nem lesz gondja a beilleszkedéssel. Hát, azzal tuti nem. :) Miután mindent megbeszéltem Gertivel, és megint megnéztük a szekrényeket, kimentünk az udvarra Bencéhez. Aki kérdően nézett rám, hogy mit keresek ott kb, hiszen ma a Mami megy érte. :) Majdnem zavarba estem, hogy tényleg, akkor mit is keresek ott, de kivágtam magam, hogy ebédet jöttem befizetni, amit elmondtam az óvónőknek is, úgyhogy nem volt ciki, hogy anya már megint szőke. :D Mert persze azért ültünk egy órát a játszótéren, mert Bence uzsonnázásához igazítottam az ebédbefizetést. :D Annyi gond legyen. :) Ha nem így tettem volna, akkor nem ismerjük meg Daniékat, úgyhogy véletlenek nincsenek. :)

Elmentünk Leviért, aki a reggeli performansz után most meg nem akart hazajönni. :) Minden áldott nap boldogan, fülig érő szájjal rohan felém, hogy „Anyaaaaa!”, de most legótornyot épített. Általában autózni szokott, de ezt ma délután fedezte fel állítólag, és nem óhajtotta még otthagyni. :) Kincső már toporgott, én a gondozónővel trécseltem hosszasan, végül sikerült menetre bírni a gyermeket, amikor ki lett adva az utasítás, hogy mindenki készüljön cipőt venni, mert mennek az udvarra.

Hazamentünk, mese, játék, vacsi, egyebek, és vártuk Tibit, aki mára ígérte magát. 5-re. Persze meló miatt csak 5-kor tudott indulni, de mikor Kincső megkapta az infót, hogy Tibi elindult, onnantól 5 percenként ment ki a kertbe megnézni, hogy ideért-e már, illetve az új játéktelefonján hívogatta őt. :)

Hát, Tibi itt volt vagy két órát Kincső legnagyobb örömére. Sminkeltek, sütöttek, főztek, szappanbuborékot fújtak, mobilon játszottak hatalmas meccseket párban, amit mindig Kincső nyert meg, és nagyon édesek voltak. :) Szerintem imádják egymást. :) Ja és persze Kincső kapott gyönyörű ruhákat a keresztapjától névnapjára utólag, úgyhogy kész királylány lett. :)

Nyolc előtt nem sokkal kerültek kádba, és negyed 9 volt, mire ágyba. De szerintem én fáradtabb voltam, mint ők. Hosszú nap volt, tele eseménnyel, de nagyon jól éreztük magunkat a kis cicámmal. Kézen fogva, vigyorogva, bolondozva telt az egész napunk – ritkán adódik ilyen alkalom.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.