Hi!

Most volt az első éjszaka hosszú idő után, hogy Levente is a nagyokkal aludt egy szobában. Eléggé izgultam, hogy meg fogom-e hallani, ha felkel, és felriad-e rá Kincső, de nem volt semmi gond! Jól kinyitottam a mindig csukva lévő ajtót éjszakára, és fel is ébredtem a picire. Neki nincs nagy hangja, és azt is tompítja a sok takaró, meg ágy, meg minden:) Úgyhogy simán aludt estétől hajnali fél 5-ig egy nyikkanás nélkül. Kincső párszor felriadt még éjfél előtt, de utána ő is egy hang nélkül aludt fél 7-ig. Úgyhogy javul a helyzet az alvás terén. Fél év, és sok-sok év után ismét átalhatom az éjszakákat, kelés nélkül. Ide is eljutok bő 3 év után:)

Kincső katasztrofálisan néz ki:) A pöttyök jól belobbantak a fején, egybefüggő piros felületet alkotva. Lényegében nem pöttyök, hanem nagy kiterjedésű foltok vannak rajta. És pöttyös már mindene. Keze, lába, hasa, háta... Azt nem értem, hogy minek adok neki egyáltalán Calcimuscot, hiszen ugyanolyan a lefolyása az allergiás reakciónak, mint nélküle. Most van a csúcson, holnaptól majd halványul. Volt már ilyenünk egy éve, amikor beleevett valami ismeretlen összetételű házisütibe. Tuti darált dió volt benne... Na mindegy, majd hétvégén kiszépül:)

És pont ilyen állapotban vittem be ma magammal a suliba, jött velem szakdolgozatot leadni. Szerencséjére van Túró Rudi automata is az épületben, úgyhogy jól elvolt:) Kettőt is kellett neki vennem, mert az első vége a földre esett, kidobtam, ő meg kétségbeesetten nyivákolt a finomsága után. Úgyhogy ígértem neki még egyet, de kiderült, hogy már csak kétszázasaim vannak, azt meg nem fogadja el a gép. Megpróbáltam egy lánnyal felváltatni, de neki nem volt kétszáznyi aprója, úgyhogy adott nekem egy százast, hogy meghívja a lányomat Túró Rudira:) Szánalom:) De kedves volt, úgyhogy elfogadtam, hiszen Kincső boldogságáról volt szó! Szóval, a szakdolgozat leadva és az államvizsgára is jelentkeztem.

Később folytatom, mert Kincső felriadt a telefonomra.

Akkor ugrok a délutánra:)

Pénteken Süvi csak 2-ig dolgozik, így hamar itthon szokott lenni, ilyenkor szoktam programokat csinálni magamnak, ami messzebb van, mint a játszótér:) Ma például fogtam Kincsőt, és elszaladtunk a postára, míg Levente aludt. Utána pedig szaladtunk vissza, hogy etetésre itthon legyünk:) Aztán Levente gyorsan meg lett etetve, és megint apára lett bízva, mert mi meg elmentünk Kincsővel Bencéért! Olyan ritkán megyek érte, lényegében szinte soha. Pénteken Süvi szokott menni érte, a többi napon a nagyszülők. Nyílt egy fagyizó a bölcsi mellett, és anyu minden délután beül oda Bencével (azaz ki, a fagyizó előtti padra), és vesz neki fagyit. Ez az egyik húzóerő a reggeli elmenetelnél:) Úgyhogy ma felkészültem, hogy viszem a csöppeket fagyizni! Otthon bekészítettem a partedlit, egy konyharuhát, és egy kanalat:)) Gondoltam, hogy Kincsőnek úgy egyszerűbb lesz. De végül ő nem is akart fagyizni, vagyis megkóstolta, de nem kért többet. Bence pedig hol kanállal, hol "simán" ette. Olyan kulturált a hely (igazából egy kis bódé kb.), hogy még egy kis csapot is szereltek fel a pad mellé, úgyhogy jól le is lehet mosni a babák képét fagyizás után! Jó program volt, nekem tetszett:) Annak ellenére, hogy én nem fagyizhattam a fogyókúra miatt. Zárójelben megjegyzem, hogy Timi barátnőmmel holnap fogok találkozni több hónap után először (azóta nem volt szabad estém, mert a szülinapom alkalmából akartunk beülni valahová, az meg ugye márciusban volt) és el fogunk menni a Trófeába (asztalt mondjuk nem foglaltunk), mert még nem voltunk ott. Az meg ugye nem arról híres, hogy fogyókúrázóknak ajánlanák:) Utána még egy mozit is tervezek, Timivel, vagy nélküle. Ha lesz még energiám/időm/kedvem.

Bence mostanában nagyon későn alszik el, mert nem álmos a délutáni alvása miatt. És mindig kimászkál, hogy neki épp pisilni/kakilni kell. szerintem direkt visszatartja napközben, hogy este legyen indoka előmászni:)) Egyébként nagyon mókás lett mostanában, Süvivel dőlünk a röhögéstől:) Meg Bence is, mert tudja, hogy vicceset mond és csinál:) Nagy kópé lesz, úgy látom:) Egyébként ma is már a gyerekszobában fektettem le Leventét a többiekkel együtt, és fél 9-re ő is aludt már Kincsővel. És elalvásig sem sírt, csak csendben fészkelődött, ha elhagyta a cumiját. Jó baba, mindig mondom. Írom.

Jaj, most jutott eszembe egy jó sztori, a héten történt:) Bencével és Kincsővel elmentem a gyógyszertárba tápszert venni. De ezt megelőzően a doki után elmentünk az egyik kisboltba ropit venni, illetve Bence vetetett magának egy Kubut, mert maci volt rajta. Tehát, ezt itta egyfolytában, és általában nem nézett a lába elé. A volt taxiállomások helyén parkoltam a Don Pepe mögött, ahol van az a szoli/DVD/trafik/akármi üzlet. (Jó, ezt azoknak írom, akik ismerik a terepet:) És ott lépcső van lefelé az útra. Még annyit a történet bevezetőjéhez, hogy a fent említett bolt előtt van egy pad, és 2 fiatal ült rajta (én persze már öreg vagyok:). Odaértünk a lépcsőhöz, és szóltam Bencének, hogy figyeljen, mert lépcső jön. Szépen odafigyelt, lejött, majd megint inni kezdett és lezuhant a járdaszegélyről a kocsi mellé:) Jellemző:) A padon ülő lány egyből felpattant, és rohant le, de addigra Bence már fel is állt. A lány nagyon aggódott, érdeklődött, hogy jól van-e a gyerek, stb. (tényleg meg volt ijedve), de legyintettem egyet, hogy ugyan már, gyerek... napi ezerszer tud ilyet produkálni. Amint kimondtam, hogy gyerek, a csaj egy akkorát esett a lépcsőn felfelé, hogy öröm volt nézni:))) A haverja kb. leesett a padról a röhögéstől, a csaj meg közölte, hogy "igen... gyerek...köszönöm...":)) Nem tudom, hogy égett-e a feje, de annyira jól jött ki az esése, annyira mókás volt, hogy hangosan kacagva hagytam el én is terepet:))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.