Hi!

Nagyon pazar éjszakánk volt, muszáj megörökítenem...:) Bence 1/4 10 után aludt el, Kincső gyakran felsírt, így mentem neki az éjszakának. Kincső beállította az óraművét, és pontban óránként riasztott. Eleinte:) Éjfélkor (akkor feküdtem le), egykor, kettőkor, majd fél 3-kor. Majd hosszasan sírt, nem kellett neki semmi. Ennek örömére Levente felébredt, és enni kért. Átvittem a nappaliba, és kb. egy percre rá megjelent Kincső is. Életében először átjött hozzánk éjszaka:) Igaz, idáig nem tudott kimászni a rácsos ágyból, mert pici volt. A dologgal nem tudtam mit kezdeni, mert szoptattam, úgyhogy ennyiben maradtunk. Mire mindkettőt ágyba tettem és elaltattam (ugyebár), addigra 1/4 5 volt. Két és fél óra - párszor megszakított - alvás után vidám ilyenkor az ember. Azaz tényleg, mert végre lefeküdhet:) 3/4 6-kor megjelent Bence a szobában, hogy nagyon fáj a hasa. Meg a feneke... Nekiláttam masszírozni neki, mert mást nem tudtam tenni, de nagyon szenvedett:( Közben felébredt Levente, hogy enni akar:))) Fél karomban Levente, másik féllel Bencét masszíroztam:) De akkor szerencsére javult a helyzet, mert Bence biliért ment és kakilt, és utána sokkal jobb lett a kedve, meg az állapota. Közben felsírt Kincső, mert már fél 7 volt, úgyhogy fél karomon Leventével, sarkamban Bencével, mentem reggelit készíteni neki:) Bence édes volt:) Melegítettem a vizet, és beledugtam a kisujjam, hogy lecsekkoljam. Erre Bence figyelmeztetően felemelte az ujját, és rám szólt, hogy vigyázzak, mert meleg! :)) A szerencsém ma az volt, hogy Kincső olyan álmos volt, hogy ma először visszaaludt az italkája után! Később Leventét is be tudtam csempészni mellé (akinek egy hangja nem volt egész reggel), így csak Bence maradt nekem. Persze 3/4 6-tól ébren vagyunk mindketten. Bár ő nekilátott éjszaka köhögni is. Estére elfelejtettem a mellényt ráadni (mert mindig kimászik a takaró alól), elképzelhető, hogy azért. Vagy a bölcsiben hűlt meg az udvaron. Vagy a bölcsiben szedett össze valamit. De gyors mérlegelés után mégis ment ma is bölcsibe, bár mondtam anyunak, hogy mondja meg a gondozóknak, ha mégis betegnek látnák, akkor szóljanak és elhozzuk... Mindenesetre aludtam 4 órát, párszor megszakítva rövidebb-hosszabb időkre, de a napi 5 órás átlagot még tartom így is!:)

Kincső egész délelőtt hisztizett, lógott rajtam, rohant utánam, és nem tudom, hogy mi baja volt. Nem is ült le játszani nagyon, csak a véremet szívta. Éhes sem volt, de gondoltam, hogy keresek neki valami nasit, és az egyik dobozban találtam csokis parányt. Kincső 2-t megevett, és utána hangját sem hallottam! Mintha kicserélték volna! Leült, játszott, csendben volt, és békén hagyott! Tudtam telefonálgatni (csípőszűrés időpont, konzulens tanár, stb), ő meg angyalkát játszott. Pedig mennyi kaját visszautasított már a parány előtt... És az a vicces, hogy nem is szereti nagyon az édességeket. Tejszeletet (Kinder) sem eszik már, Merci féle csokit is visszaadta, az én csokimat is... (Mert kóstolni mindent kell azért:) Úgyhogy nem tudom, hogy mi a csokis parányok titkos receptje, de ezt most megjegyeztem a későbbiekre:)

Visszatérve Mercire:) Tegnap azért is írtam róla, mert dicsekedni akartam, hogy milyen fantasztikus emberekkel tud megismerkedni az ember, amikor Gyed-en van. Olyan emberekkel, akikkel amúgy soha össze nem futna, mert totál más körökben mozog, és mégis... Mert ugye mindig azon sír mindenki, hogy a régi barátok eltűnnek, de látszik, ilyenkor is lehet új barátokat szerezni:) Amúgy az előző mondatommal nem értek egyet. Szerintem ilyenkor csak nincs (sűrűn, vagy ritkán sem) alkalma találkozni az embernek a régi barátaival évekig, aztán vagy felveszik megint a kapcsolatot, vagy sem. Nem kell senkit leírni, ez hülyeség:) Szerintem. Aztán majd meglepődök, ha 5 év után felhívok valakit, az meg rám csapja a telefont, hogy ki vagyok, és mit akarok:)))

(Amúgy Kincső alszik, én szoptatok, ezért vagyok már megint ilyen bőbeszédű...)

Apropó, bőbeszédű. Erről jut eszembe Bőszénfa:) Oda megyünk nyaralni, úgy néz ki. Ma küldtem a foglalást. Nyaralást kértem születésnapomra a szüleimtől, de olyat, hogy ők is jöjjenek:) Leventét 4 hónaposan senkire nem akarom rábízni egy hétre, meg amúgy sem 3 ilyen picit (hogy kettesben mehessünk Süvivel), így nagyszülőket viszünk (vagyis ők visznek) segítségnek:) www.meseszallo.hu Gyönyörű helyen fekszik, nagyon jók a környező programok, apa is tud horgászni, és olcsó is. Igaz a nagy semmi közepén van, és távol minden víztől, ahol lehetne hűsölni, de annyi baj legyen. Három ilyen picivel amúgy is túl stresszes lenne egy Balatonozás pl. Mármint a strandra gondolok. Úgyhogy jól elleszünk mi itt egy hétig. 200 km, ebből vagy 150 autópályán. Bírniuk kell a távot. Bence anno az olaszországi kocsiutat is végigülte egy évesen...

Április 20-án megyünk Leventével csípőszűrésre, a Fehérvári útra! Nem a fizetősbe...

Hmmm, más nem jut eszembe:)

Ja, de. Levente ma is hang nélkül létezik! Eszik, utána nézelődik és emészt a hordozójában, utána alszik egy kicsit azzal a lendülettel, majd felkel...  Semmi dolgom nincs vele! Ma még cumit sem kapott, úgy tölti a napot. Tápszert viszont kapott, talán attól ilyen békés napok óta:) Bencénél még megfeszültem, hogy nehogy tápszert kelljen adom neki, mert az az ördögtől való minimum, és egyébként is felfújja, meg dagadt lesz, meg ilyenek. Persze nulla tapasztalattal állítottam ezeket, de nagyon határozottan és makacsul. Jelen állás szerint pedig a világ egyik legjobb találmánya, az akármi óta:) (Szigorúan szerintem, mert más szerint továbbra is az ördögtől való, és szegény gyerekem...)

Este már nem írok, házit gyártok még mindig...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.