Hi!

A családi tanács úgy döntött, hogy a pici születéséig magukhoz veszik Kincsőt felváltva, hogy tudjak pihenni. Úgyhogy most épp anyuéktól írok, most fektettem le a kiscsajt, és várom, hogy anyu hazaérjen, és leváltson. A pasik pedig remélem remekül megoldják az életüket odahaza, és alvás lesz, mire hazaérek.

Bence első éjszakája az emeletes ágyon remekül sikerült! Egy pisszenés nélkül aludta át az éjszakát, és reggel egyedül jött le a létrán! Pedig reméltem, hogy szól, ha felkel, és segítek neki lejönni, de nem kellett. Kinyitotta kicsit az ajtót, hogy legyen neki fény, és szépen lelépcsőzött. Aztán jött át hozzá, hogy hol a rongya:) Vagy nem találta, vagy nem tudott annyi cuccal lelépcsőzni:) Egyébként baromi korán kelt, negyed 8-kor, bár szerintem annak köszönhető, hogy a takarítónő keltette a családot, mert nem tudta kiszámolni, hogy tömegközlekedve mennyi idő alatt ér oda hozzánk Érdről:) 8 helyett már 7 előtt nálunk volt:) Ő ébresztett mindenkit. De legalább Bence kialudta magát, jó volt a kedve, és simán elkészültünk mindennel, mire anyu jött érte. Állítólag csodásan viselkedett ma a bölcsiben. Mármint csodásabban, mint szokott:) Ma már vitt be neki anyu cumit, és alvós rongyot (kutyusosat, nem cicásat, abból csak egy van - a kutyusos az párnahuzat régről, és 3 van belőle), úgyhogy ebéd után egy hatalmasat aludt! És nem lett pelenka téve rá alváshoz, viszont alvás előtt és után is pisilt! Nagyon büszke vagyok rá! Ezen kívül ma nem tudtak kimenni a kertbe levegőzni, mert csupa sár minden az olvadástól, úgyhogy az utcára vitték őket sétálni! Vagyis a Kapolcs utcába a lovarda mellé. Komolya párokba kellett állniuk a kis nokedliknek, és úgy sétáltak! Bence is. Nagyon meg lett dicsérve, hogy milyen ügyes volt. Nyilván a többieknek nem ez az első alkalom, Bencének viszont igen, és egyből jól teljesített:) Úgyhogy sok dícséretet lehetett ma bezsebelni:)

Kincső egész nap Líviáéknál volt, csak fél 5 körül ért haza. Utána pedig nagyon rossz volt és hisztis, de az is lehet, hogy csak én voltam fáradt. Mármint én tuti az voltam, csak azt nem tudom, hogy emiatt tűnt-e problémásabbnak Kincső:) De legalább Bencével nem volt gond, aki szintén 3/4 5 körül futott be. Kaptak uzsit, néztek mesét, olvastam nekik, aztán mi már léptünk is le Kincsővel.

Szóval, nem igazán tudok mit írni róluk mostanában, mert alig látom őket. Úgyhogy akkor folytatom panaszáradatomat magamról, biztos mindenkit érdekel:))

Éjszaka pocsékul aludtam. 10-kor már aludtam szerintem, de éjfélkor arra keltem, hogy iszonyúan fáj a gyomrom. Nem tudtam, hogy hányingerem van-e, vagy csak fáj. Az a helyzet, hogy megint elszóltam magam tegnap, hogy a bébike milyen rendes a hasamban. Pont tegnap estig tartott ez az idilli állapot. Ma estére már ott tartok, hogy bemenekülök a kórházba, hogy szedjék ki belőlem, most! De az a helyzet, hogy ő is ki akar jönni. Nekitámasztja a talpát a gyomromnak, nekitolja a tüdőmnek, és így próbál jönni kifelé. Minden irányban felettébb kellemes érzés, nem mondom:( És megállás nélkül ezen gyakorlatozik, amikor ébren van. Én már a falat kaparom kb. Emellett mára begyulladt a torkom is. Olyan pocsékul vagyok, hogy azt nehéz fokozni. Nem is emlékszem mikor voltam ennyire magam alatt utoljára, és most nem erre a 9 hónapra gondolok, hanem az elmúlt évekre. Bár egész nap egyedül voltam otthon (a takarítónővel, aki csodás munkát végzett) kb. 2-3 oldalt haladtam a dolgozattal. egyszerűen nem bírtam ülni. Nyomott a gyomrom. Nem tudtam feküdni, mert akkor nem kaptam levegőt. Sem a gyerektől, sem a betegségemtől. Annyi jó volt a mai napban, hogy az állapotomra való tekintettel ma megengedtem magamnak, hogy leüljek kicsit a Heroes (of Might and Magic) elé, és kicsit kikapcsoljam az agyam a világból. Ezt kéne csinálnom szülésig:) Visszatérve az éjszakához. 1 órát voltam ébren éjféltől, Süvi kezét szorongattam, fájt a gyomrom, nem kaptam levegőt, remegtem kicsit, minden bajom volt. Fájt a torkom, köhögtem, és cudar pszichés állapotban voltam. Legalább 1-ig átbeszéltük megint a gyerek nevét, most a Hunor mellett kezdtünk el gondolkozni. Úgyhogy a végén tényleg Levente lesz, annyira nem jutunk dűlőre:) Már anyu is nevetségesnek tartja, hogy mindig csak úgy beszélek róla, hogy a "következő gyerek", a "kicsi", meg ilyenek:) Szegény babám, nincs neve:)) Amúgy éjszaka minden zajra is felkeltem, mert attól féltem Bence az, meg pisilnem kellett, meg nagyon fájt a torkom, úgyhogy az egy órás kínlódásomon felül is voltak programjaim bőven.

Összefoglalva: nem bírom tovább, szülni akarok, az sem érdekel, ha nem szombat, hanem előbb (a később meg sem fordul a fejemben), ezen kívül meg akarok gyógyulni, és szeretnék egy estét nyugodtan és pihentetőn átaludni szülés előtt! Tudom, sokat kérek. És az a legviccesebb, hogy a 9 hónap alatt egyszer sem voltam beteg, csak most, az utolsó héten. Férfiasan bevallom, szenvedek.

Ui: Azon elmélkedtem itt anyuéknál a fürdőszobában a tükrök előtt, hogy vajon azért növesztettem-e a fenekemet is akkorára, mint a hasamat, hogy ne bukjak orra?!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.