Hi!

Nem tudom, mi történik Bencével, de előveszem már az egyik Karcsitól kapott szakkönyvet. Rémlik, hogy van valami 3 éves kor körül, de talán nem ennyire hirtelen:)

Ma az első furcsa az volt, hogy egyszerűen ellenállt, kiverte a hisztit, hogy ő nem jön mamához, ő marad itthon apával. Hát persze. Én meg pont ráértem ilyen hisztikre, mikor időre kellett mennem főiskolára, előtte még a Mom-ba mentem tápszert venni, de mindezek előtt át kellett vinnem a gyerekeket anyuhoz. Ő meg kijelenti, hogy nem jön, és marad itthon apával. És elszaladt, elbújt, ha apja előhozta, akkor visított, és addig kapálódzott, míg ki nem szabadult, és el nem szaladt megint. Ilyet még nem láttam tőle. És egész úton azt kérdezte, hogy apa hol van (otthon, ahol hagytuk), és jön-e majd ő is (igen). Jó, én megértem, hogy apás lesz mondjuk, de az ellenkezést és a hisztit és az ellenállást nem. Mármint megértem én, de ilyen még nem fordult elő. És ez volt az enyhébbik ma.

Este. 8 óra elmúlt, vinném aludni. Hozzátenném, Kincső negyed 7, Bence 7 óta volt ébren. És délután hiába volt fáradt, feküdt anyunál a szőnyegen, nem akart lefeküdni aludni. Megtagadta:) Szóval, ott az álmos, karikás szemű gyerek, kb. dörgöli már a szemét, vinném aludni. Ő nem megy aludni. Megint elmászott mindenfelé, és nem jött oda, hogy betegyem a hálózsákba. Na mondom, én nem érek rá ilyenekre, ne mérgesítsen, azonnal jöjjön. De nem. Elkaptam, erre hiszti, ordítás, kapálódzás, stb. Erőszakkal kellett bedugnom a zsákba, és akkor is folyton ki akart bújni. Ordított, mikor vittem be, és alig tettem az ágyba, már jött is ki belőle, és próbálta letépni a hálózsákot. Kicsit kivettem, elmagyaráztam neki, hogy ez ám baromira nem így megy. Nem egészen az van, amit ő akar, és mi a baja. De persze nem mondta meg. Megbeszéltem vele, hogy visszamegyünk, és bent maradok vele kicsit. Persze hisztizett megint, ahogy mentünk be, úgy kellett lefognom az ágyban. Amikor kicsit megnyugodott és fekve maradt, akkor megint próbáltam kikérdezni, hogy mi  baja, de nem mondott semmit. Megkérdeztem, fél-e a sötéttől, kapcsoljam-e fel a villanyt? (Sosem fél még tőle, sőt, ő hajtja be az ajtót, ha kicsit résnyire nyitva marad, hogy ne zavarja a beszűrődő fény.) Felkapcsoltam az éjszakai világítást. Kérdeztem, mondjak-e mesét. Arra is bólogatott; lényegében egész idő alatt egy szó nem hagyta el a száját. Mondtam mesét. Utána megkérdeztem, lekapcsoljam-e a világítást. Arra is bólogatott:) Akkor meg lekapcsoltam:) Megint megpróbáltam megbeszélni vele, hogy nincs semmi baj, ha bármi gondja van, csak szólnia kell, hogy anya, mert én ott vagyok a nappaliban, vagy a konyhában, hallom őt, és megyek. Na, amint meghallotta, hogy én a nappaliban vagyok, egyből felkapta a fejét, és nekilátott idegesen cumizni... Mondtam neki, hogy nem vagyok a nappaliban, és maradok vele, míg el nem alszik. És így is lett.

Szóval, az a gondom, hogy nem tudom, hogy kezdődik-e valami szorongásos korszak, vagy simán csak ilyenje volt ma. Csak attól félek, hogy kezdődik valami, és pont rosszkor, mert 2 hét múlva szülök, és akkor baromira nem fogok tudni bent ülni nála. Süvinek már szóltam, hogy készüljön... És, ha megszületik a baba, akkor lehet, hogy ez még durvább lesz, mert akkor meg még azt is látja majd, hogy hiába szól, hogy "anya", anya baromira le fogja sz*rni - már elnézést; az ő szemszögéből - mert anya a "másikkal" fog foglalkozni. Úgyhogy nagyon remélem, hogy csak előre félek valamitől, ami nincs is, de azért most gyorsan felcsapok egy szakkönyvet, aztán muszáj nekiülnöm a szakdogának, már így is nagyon késő van nekikezdeni:(

És holnap talán azt is megírom, hogy amúgy mi volt ma, mert azért voltunk anyuéknál, Líviáéknál, volt Bogyó, Léna, stb, úgyhogy azért voltak események:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.