Hi!

Nem is írtam még, hogy Bence fél a pókoktól:) Nem mintha olyan sokkal találkozott volna életében.. ismeri képről mondjuk, meg egyszer látott egy csúnya nagyot a konyhaablak túloldalán. De akkor meg mindig oka akart menni megnézni:) Viszont sokszor hallom tőle, hogy pók!, és ideges, meg söprögeti a kezét. Ha kérdezem hol, akkor meg nincs persze. Pont a múlt héten, vagy a héten derült fény a titokra. Fürdéskor az ujjai közé akard egy hajszál a vízben (az enyém), és máris ideges lett, hogy pók!:))) Valószínűleg ez szokott a szőnyegen is lenni, hogy ott matat, aztán beleakad az ujja valami hajszálba, szöszbe, akármibe, amit egyből ijesztő póknak vél:) Bár szerintem még egyel sem találkozott igazából:) Furcsa, hogy az embereben sokszor így alapból, zsigerből megvan a félelem valami iránt. Valószínűleg a túlélés alapja, hogy egy gyerek pl. nem megy oda egy kígyóhoz, skorpióhoz, pókhoz, akármihez megvizsgálni, hanem tart tőle:)

Amúgy Bence mindentől fél. Ma épp a játékbárányra mondta, hogy fél tőle, de már félt tőlem, az apjától, anyutól is, csak úgy, meg úgy mindentől:) De igazából csak úgy mondja, kb. játékból. Persze van amikor nem, pl. ma, de erre még visszatérek.

De emellett Bence mindent és mindenkit szeret is! A csúcs az volt az elmúlt két napban, hogy a matracon feküdt a gyerekszobában, és szeretgette:)) Hogy szép, meg piros, meg szereti:) És ott simogatta:) Ma egy piros doboz is volt bent, mondta hogy ez is piros, az is piros, és megint odafeküdt a matracra simogatni, hogy szereti:) Mondom piros a doboz is, akkor azt is szereted? Erre odaszorította az arcához a dobozt, és kijelentette, hogy azt is szereti:) "Szeretem a dobozt."

Meg mit tudja pakolgatni az állatait is! Ma is egyesével állította fel őket egymás mellé, hogy "Szia leopárd, szia oroszlán, szia bárány!" stb. Aztán bemutatkozott nekik, hogy "Sziasztok, Bence vagyok", majd azt mondta, hogy "Szeretlek állatka" és puszit adott sorban minden állat orrára a sorban:) Azt már ugye meg sem írom hogy milyen szerelemben van a cicás ronggyal, meg a párnájával. Vagy épp bármivel, ami épp a kezében van, és szeretni akarja:) Ennek nagyon örülök, mert tudok olyan gyermekről is, aki meg mindent és mindenkit utál inkább:) Nálunk meg puszit ad a lovacska az oroszlánnak, és mindenki szeret mindent és mindenkit:) Ma pl. szomorú volt a bárány, és puszit kellett adnom neki. Meg Bence is szomorú volt (lehet, hogy azért, mert a bárány szomorú volt), és odafeküdt az állatkák mellé, és kijelentette, hogy ő most sír. És utána elkezdett ilyen sírós hangokat kiadni, mert tényleg azt játszotta, hogy ő most sír:)

Amúgy ma megint Kincsőnek volt olyan napja, hogy érik az egy alvás. Ma majdnem fél 9-kor kelt fel, de ennek ellenére simán le lehetett fektetni 11-kor, és aludt több, mint másfél órát! Emiatt később is ebédeltünk jóval, illetve később is mentünk le. Illetve úgy döntöttem, hogy akkor ma nem alszik délután, csak ha azt látom, hogy nagy fáradt. Mert nem akartam megint egy órás hisztit, főleg ekkora délelőtti - délutánba átnyúló - alvás után. És simán bírta. Persze kicsit nyűgösebb volt, mint szokott lenni, sokat kellett vele foglalkozni, de simán bírta fürdetésig, és utána alig akart elaludni:) Már fél 8 is elmúlt, mire elaludt! Úgyhogy, ha mondjuk délelőtt később fektetem (ha nem nagyon álmos még 11-kor), és alszik másfél órát, akkor délután már nem kell letennem újra. Vasárnap 1 éves, úgyhogy nagyon érik az átállás, de persze ebben nekem is segítenem kell, és nagyon oda kell figyelnem! Szép óvatosan, szép lassan, kicsit tolom majd ide-oda a fektetési időpontokat, de persze ő dönt. Ha megvan egyben a másfél óra, akkor próbálkozhatunk, ha nincs, akkor megint fektetem délután. Aztán majd ő eldönti, hogy alszik-e még egyet, vagy sem. Mint tegnap. Már előre dörzsölöm a tenyerem, hogy lassan teljesen összehangolható lesz a két gyerek:) Persze azt leszámítva, hogy Bencét most nem altatom. De lesz szabad délelőttünk, meg szabad késő délutánunk. Sokkal rugalmasabbak leszünk, bármilyen programot be lehet már majd szervezni!

Erről jut eszembe, hogy hétfőn is lesz délelőtti programunk, Reni elvisz minket a Tropikáriumba, és utána még ebédet is főz nekünk! Kincső a múlt hétvégi programon sem tudott aludni, és csak egy alvása volt. Most is ez lesz szerintem, ezek is ilyen kényszerű rásegítések lehetnek az átállásra:)

Még akkor pár szó a mai sétáról. Tegnap iszonyat meleg volt, és én úgy tudtam, hogy ma is olyan lesz az idő. Meg persze egész délelőtt sütött a nap. Úgyhogy teljes magabiztossággal levittem úgy a gyerekeket, hogy nem voltak (szerintem) eléggé felöltöztetve. Mert hamar rájöttem, hogy sokkal hidegebb van, mint tegnap. Pl. Bence farmerja alá nem adtam harisnyát. Polár pulcsit és pufi mellényt kapott télikabát helyett, bár tény, ez még mindig melegebb volt, mint a tegnap pulcsi + széldzseki összeállítás - ami mellesleg bővel elég volt tegnap. Kincső is a vékonyabb télikabátját kapta, nem a vastagabbat, és nem volt kapucnis felsője, amit még ráhúzhattam volna a sapira. És Bencén is őszi sapka volt, nem téli. És hideg volt a kezük, bár Kincső kapott kesztyűt, az volt nálam. Úgyhogy tök stresszben voltam, Bencének mindig mondtam, hogy menjünk már valamerre a játszótérről, de nem akart, baromi jól érezték magukat. Pedig séta közben ugye nem a hideg homokban ülnének, vagy nem jéghideg fém/műanyag mászókákat akarnának tapperolni. De akartak. Kincső is bebarangolta az egész homokozót négykézláb + füves (saras) részt is. Nagyon élvezte. Igaz a sáljától kezdve, a nadrágon át a kesztyűig, minden landolt a szennyesben:) És nekem sem volt melegem, én sem a télikabátban mentem.

Bencére amúgy többször is mérges voltam, mert útközben hiába szóltam rá többször, hiába fenyegettem meg, hiába csináltam bármit, direkt keresztülmotorozott az összes (szám szerint 3) pocsolyán. Félcipő, nem vízhatlan, farmer. Ilyen hidegben pont jó összeállítás a hideg pocsolyákhoz. A hideg és igen nagyméretű és mély pocsolyákhoz. Az a tehetetlen düh. Mert rohan előre a motorral, én meg max. szaladok utána Kincsővel, amennyire tudok, de általában ő győz, és még jó versenynek és mókának is veszi...ezenkívül fordulékonyabb, mint én a babakocsival. Mellészaladok, elállom az útját a babakocsival, simán kerül egyet erről, egyet arról, a harmadikat meg már nem tudom kivédeni, és már benne is van a pocsolyában. Miközben megállás nélkül kérek, fenyegetőzök, stb.

Tehát, visszatérve Bence megijedésére. Ma nagyon jó napunk volt, mert reggeltől délutánig törték a betont az ablak alatt. Idáig is minden nap megnéztük ugye a műveleteket, de elég szépen haladtak. Ma szerintem 1 m2-et törtek 6 órán keresztül, pont az ablak alatt. És nem haladtak semerre. Mindenesetre a lényeg, hogy ott állt a gép a lépcsőház előtt, így Bence megint jól meg tudta nézni. A kezelője már előre köszön nekünk, elvégre minden nap őt bámuljuk órákig:) Most is odadudált Bencének, Bence meg integetett neki, úgyhogy minden rendben volt. Idáig. Ugyanis a gép épp nem dolgozott, Bence meg ült a motorján, és várt, erre a kezelő gondolt egyet, és bekapcsolta csak úgy a levegőben a fúrófejet Bencének, hogy lásson valami érdekeset. Tehát merő jóindulatból. Én már épp az ajtót nyitottam, csak annyit észleltem, hogy Kincső ugrik a babakocsiban 10 centit az ijedtségtől, Bence szintén, majd sírásra görbülő szájjal ezerrel motorozott be a lépcsőházba a megfigyelőállásból. És míg fel nem értünk a lakásba, addig csak azt hajtogatta, hogy ő most fél. Szegény babám:) Elképzelhető, hogy holnaptól nem akar gépet nézni, sőt, messziről kerülni fogja, és félni fog tőle:) Pedig a kezelője tényleg csak barátságos akart lenni:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.