Hi!

Egészen idáig holnap beadandó anyagokat gyártottam, úgyhogy most csak két sort írok, mert irtó késő van.

Bence mai adagját írnám meg.

A gyerekszobában voltunk Kincsővel, én feküdtem, ő meg fogta magát, és lelécelt apja szobája felé. Egyből nekiláttam veszekedni vele, hogy nem szabad, amit persze tud, úgyhogy vigyorgott egyet, és nekiiramodott... Bence meg is jelent a nappaliból, hogy miért vitázom Kincsővel. Bejött, rámnézett: "Kincső?" Mondom ott megy. Erre Bence szalad utána: "Kincsőőőő! Neeeeem! Nem szabad! Apa mérges!" Mert persze Kincső becélozta az akváriumokat, ami tiltott terület a nokedliknek. Míg fel nem tápászkodtam, és oda nem értem, addig Bence ott csapkodta Kincső kezét, hogy ne érjen az akváriumhoz. Azért zárójelben megjegyezném, hogy mindig tudja, hogy mit nem szabad, neveli is egyfolytában Kincsőt, ugyanakkor ő ezekre a szabályokra fittyet hány.

Aztán. Kincső az előszobában volt, épp szót fogadott, hogy nem mehet be a halakhoz, cserébe megkapaszkodott a cica wc tetejébe, hogy felálljon. Bence épp arra járt: "Kincsőőőőő! Fúúúúúúúj! Koszos! Büdös! Cicáé! Fúúúj! Gyere!" Majd megragadta Kincső egyik kezét, és addig el nem engedte, míg be nem vonszolta hozzám a gyerekszobába:)) Kincső először 2 lábon, majd két térden, majd két térden és egy tenyéren iparkodott Bence után:))) Nagy szemeket meresztve természetesen. De nem látott neki hisztizni, mert én meg úgy röhögtem, hogy szerintem az simán meglepte, hogy akkor ő most hogy reagáljon erre:)))

Este anyuéknál. Ülök a kanapén, Bence a szőnyegen, Kincső meg robog a lépcső felé, mert anyu épp felment, és mászott volna ő is utána. Bence, a szoba másik végéből kiabál: "Kincsőőőőőő! Neeeeeem! Nem szabad!" :)))) Kincső meg ült a lépcső aljában, és lesett, hogy akkor most mi legyen:) Annyira vicces, ahogy Bence neveli Kincsőt:) Azok a hangsúlyok mellé:) Azt hallani kéne:)

Meg ma Bence jól megszívatott párszor. Kincső aludt, én a szakdolgozat vázlatomat próbáltam írni, Bence meg be volt zárva a nappaliba (mármint csak behajtva az ajtó, hogy ne legyen túl hangos, nehogy Kincső felriadjon.) Alig dolgozok 10 perce: "Anya! Anya!" Szaladok át, hogy mi a helyzet, nehogy ő jöjjön kiabálni a gyerekszoba ajtaja elé, hogy mi a gond... Kérdezem mi van kicsim? Áll az ablak előtt a fotelon: "Kukásautó! elment!" Mondom tudom, már órák óta, negyed órán keresztül csodáltuk az ablakból. Megyek vissza. Pár perc múlva: "Anyaaa! Anyaaa!"Robogok át. "Kukásautó! Elment!" Mondja az ablakból... Tudom, pár órája...Mostanában annyira örül, hogy tud kommunikálni egyre ügyesebben, hogy ki nem hagyná. Már ezért nem lehet magára hagyni. De tényleg csak azért, mert csak akkor vagyunk külön, ha Kincső alszik, csak akkor van időm beülni a gép elé. De ő meg beszélne, és tuti felébresztené Kincsőt, ha az ajtaja előtt történne. Így muszáj bemennem a nappaliba, amint szólít...

Ma is húzott, vont, álljak fel, menjek ide, menjek oda, szedjem le, stb. Egyszer fenékre is esett, mert fel akart állítani, és a papucsomnál fogva kezdett el húzni engem:))) Szokásos szájletapasztások, bocsánat anyák is megvoltak. Meg Köszönöm Kincső, miután kimart valamit a kezéből. Csak még arra nem tudom rávenni, hogy ha kiabálok vele, akkor ne tőlem kérjen bocsánatot, hanem Kincsőtől, hiszen őt bántotta, azért veszekszem. Szegény Kincső.

Ma anyunál alszanak, hogy tudjak pihenni suli előtt. Most éjszaka kb. másfél órát aludtunk. Vagyis ő többet, mert negyed 1-ig aránylag aludt, csak 1-2-szer mentem be hozzá. Negyed 1-től viszont reggeliig (3/4 7-ig) egyszer aludt egyhuzamban egy órát, egyszer egy felet, meg fél 7-től 3/4 7-ig 15 percet. Ezt leszámítva egész éjszaka sírt. És semmit nem tudtam csinálni. Szokásos: Fekszik, szem csukva (alszik), cumi a szájában, rongy a keze ügyében, nem fázik, nem éhes, nem szomjas. Tegnap kiderült, hogy a peluscsere sem jelent semmit. Ma meg is fordítottam az ágyban, hogy másik irányba nézzen a  feje. Már nem tudok mit kitalálni. És, ha meg hagyom sírni sokáig, akkor nem alszik ám el egy idő után! Hanem felkel, feláll, és nekilát ordítani. Én meg sehogy nem tudok aludni. Ha járkálok be azért nem, ha hagyom sírni, akkor meg azért nem. Mert azt hallgatom. Ma olyan alvási periódusaim voltak (a másfél óra alvásomat leszámítva), hogy félig szunyókáltam, de nem álmodtam, mert azt álmodtam, azaz alvás közben azzal voltam elfoglalva, hogy hallgattam, ahogy sír Kincső, próbáltam megsaccolni, hogy mióta, és azon elmélkedtem, hogy mikor menjek be megint hozzá. Aztán felkeltem (fél)álmomból, és bementem hozzá... Ja, reggel még aludtam majdnem egy órát. 7-kor még Süvi ébresztőjét még meghallgattam, utána aludtam. És mindkét gyerek ébren volt már 8 előtt, amitől szokás szerint majdnem bőgtem.

Ezek után Kincső simán kihagyta a délutáni alvását... 45 percen keresztül nem tudtam elaltatni. (Mármint nem szoktam altatni, csak néha bementem, és hasra vágtam, meg cumit kapott, meg inni, meg a szokásos.) Állítólag a front miatt lehetett az éjszakai parádé:) Amúgy, mióta hideg van másfél, két hónapja, azóta nem alszik Kincső, és sír éjszakánként. (Ő maga tuti nem fázik, nincs hideg a szobában, és 2 réteg van a hálózsák alatt. Próbáltam már polár takarót is teríteni rá pluszban, de ugyanúgy sírt...) Ha tényleg a hűvös időjárás a baja, akkor tavasszal kiderül, ha melegszik az idő. Addig meg próbálkozok, hogy mi segítene neki az alvásban... Pazar.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.