Hi!

Képzeljétek, ma Kincső 1/4 8-kor felsírt, én meg kimentem neki reggelit készíteni. Aztán hallom ám, hogy még jobban rákapcsol az ordításra. Mondom, jól van már, mindjárt megyek! Bemegyek, ajtó be (sötét), nyúlnék be a gyerekhez (kitapogatom hol van a feje, szája, és belerakom a reggelit), de hirtelen hátrahőköltem, ugyanis hajolás közben arcon ordított a gyerek! Konkrétan ott állt az ágyban, és nem túl lelkesen kapaszkodott a rácsba:))) Mert bár felállt, de onnantól kezdve nem tudta, hogy mit is csináljon és totál kétségbe volt esve:) Én meg meglepetésemben felkaptam és kivittem a másik szobába reggeliztetni. Azaz nem aludt már vissza utána. Ezért mára totál felborult az alvási rend, és volt annyi ordítás, hogy már én is bőgtem kb...

De most nemrég meg olyat csinált, hogy mászkált, meg rendezkedett a nappaliban én meg feküdtem a kanapén. Aztán egyszer ilyen boldog hangokat hallok:) Odanézek, hogy minek örül, erre ott áll a szoba közepén, Bence székére támaszkodva:) Fél kézzel támaszkodott, másikkal meg vihogva csapkodta a szék ülését:) Aztán áttámaszkodott az asztalhoz (addigra már ott őrködtem, hogy ne dőljön el, meg fogtam az asztalt/széket, hogy ne tolja el.) És nagyon vígan rendezkedett ott állva vagy negyed óráig minimum! Akkor nem hisztizett egy percig sem:) 

Bence mai pelenkájában pedig mintha megjelentek volna a kötelező hullák. Nem vagyok 1000%-ig biztos benne, de nem tudom másnak beazonosítani a tetemnek látszó tárgyakat.

Holnaptól kezdve sokáig nem írok, mert Lívia levisz minket holnap Sukoróra, és nem tudom, hogy mikor térek vissza. Amikor majd hazahoz valaki... Az is lehet, hogy csak vasárnap.:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.