Hi!

Jó rég nem írtam nektek... Hétvégén nem volt mit, az előző napokban meg nem volt időm, mert nem voltam itthon (konditeremben voltam). Mondjuk most sem tudom, hogy fogok blogot írni, meg kicsi Kincső ordít. Úgy egy órája. Ilyenkor már réges-rég aludni szokott persze. Nem éhes, meg semmi, csak épp üvölt, és nem alszik. Kimaradt a kora esti alvása, ami fürdés előtt szokott lenni, szerintem attól van megzakkanva.  Pedig én letettem akkor is! Kétszer is! De nem volt hajlandó aludni, mert napközben viszont sokat aludt, többet, mint szokott. Dél körül vagy 2 órát, nem 40 percet. Ami tök jó, csak most szívunk. Nem kicsit. Nagyon. Most voltam bent nála, úgy ezredszerre.

Előző este meg Bence sírt, úgy fél 12-től 1-ig. Vagy 2-ig. Nem is emlékszem. Egy ideig átjártam hozzá megnyugtatni, kapott tiszta pelenkát, kapott inni, mindent bevetettem, de nem tudott elaludni. Cumizott, forgolódott, nyűglődött. Aztán meguntam. Nem mentem be többet, hogy vagy majd elalszik sírás közben, vagy átjön, ha nem megy a dolog. Elaludt végül:)

No nézzük, mik is a hírek amúgy. Már nem emlékszem mik történtek... Minden nap vagyunk játszótéren, délelőtt és délután is. Kincső általában nem alszik, hanem a vállamról nézelődik. Max. hazaúton alszik el, 5 perccel az érkezés előtt, hogy mikor megérkezünk, arra felkeljen és ne aludjon vissza abban a hiszemben, hogy ő túlvan egy alváson épp... Tegnap is pont ez volt: ordított indulás előtt, úgyhogy betettem az ágyba addig. Egyből elaludt - 5 percre, mert akkor vettem is ki, hogy elkészültem, mehetünk. Utána végig ébren volt, nem aludt vissza a kocsiban, lent voltunk több, mint egy órát, és hazaúton aludt el. 5 percre, míg meg nem érkeztünk. És hiába tettem le aztán az ágyába, nem aludt vissza, hiszen épp csak felkelt az imént:) Délután 3-kor tudtam először letenni úgy igazából...

A játszótéren Bence próbál haverkodni mostanában. A lányok igen érdeklik, illetve a nagyobb fiúk játékát figyeli szívesen. Persze közvetlen közelről, hogy jól útban legyen:) De fiúk sokkal rendesebbek, mint a hasonló korú lányok, ők sosem néznek csúnyán Bencére, és nem küldik el. De ami új, hogy hasonló korú társaihoz (fiúkhoz) is odamegy már néha:) Odaáll eléjük, rájuk mosolyog, vagy el akarja tőlük venni a labdát, lapátot...:) Persze nem veszi el, csak úgy jelzi inkább, hogy kell neki:)Múltkor csomó ideig ült a homokozóban a többiekkel, ami nem jellemző rá. Rájöttem, hogy azért, mert a másik fiú lapátját akarta megszerezni, és várta a kínálkozó alkalmat. Sokszor megfogta, de akkor a fiú magához rántotta a lapátot, hogy "nem", és akkor mindig el is engedte, és várakozott. Többször is sikerrel járt:) a fiú néha letette, hogy szóljon az anyukájának, hogy megmutassa neki az építményét:) És akkor Bence mindig gyorsan felkapta a lapátot:)) Persze a lapát amúgy Norináé volt, de ez megint más téma:) Ja, és rózsaszín lapát volt, amiért ment a küzdelem!:) És tegnap egy rózsaszín rozmár homokozóformát hozott haza (már visszavittük)! És rózsaszín babakocsit is tolt:) Peti, Norina apja, már ezen röhög egy napja, hogy Bence milyen rózsaszín mániás:)) Persze, ritkán láthatja itthon (ritkán... inkább soha) ezt a "különleges" színt:) Na tehát, haverkodni próbál, de nem mindig jön össze, mert a másik baba nem partner. Elég csak ordítania egyet a kiszemeltnek, és Bence ijedten húzódik el:) Kis édes:) Ha megjön úgy igazából a kis értelme, és már lehet vele kommunikálni rendesen, akkor már jó lesz mindenkinek. Pl. megmondom neki, hogy ne vicceljen, sokkal nagyobb, erősebb és gyorsabb az összes kortársánál, senkitől se kell félnie:) És akkor ezt meg fogja érteni. Meg persze azt is meg kell majd vele beszélnem ovira, hogy a testi, lelki és egyéb adottságait nem kihasználnia kell, hanem mások szolgálatába állítani lehetőleg. Tervezem, hogy ahol ő lesz ovis, ott nem lesz hajhúzogatás, meg verekedés, mert ő majd a mindenkinek a védelmére kel, és senki nem akar majd vele kötözködni. Cserébe fel fognak rá nézni, és szeretni fogják. Na, térjünk vissza a realitások talajára, és nézzük, mi történt még:)

Voltunk játszóházban. Talán pénteken. Amikor esett, aznap. Kicsi Kincsőt betettem egy bébihintába:) Nagyon tetszett neki, vigyorgott, mint a vadalma:) Ő szerintem hintás lesz! Bence nem volt az sosem. Most sem az. Bence viszont megtanulta, hogy a várra hol kell fellétrázni ahhoz, hogy le tudjon csúszni a végén a nagy csúszdán! És létrán kell felmászni, és ment neki! Persze vigyázom minden lépését, mert a lépcsőfokok nem laposak, hanem vékony rudak! Ott is milyen balhé volt:) Felment egy kisfiú, és leült a vár folyosójának a közepén. Bence el akart menni mögötte, erre a kisfiú nekilátott ordítani, és sírni! Szegény megrettent babám csak úgy húzott vissza hozzám a lépcsőig:)) És baromira nem értette, hogy mi van, aggódva figyelt, le akart jönni:) Az anyuka mondta, hogy múltkor lelökték a fiát egy mászókáról, és azóta fél, ha más is van a közelében egy mászókán. Na, csak ezt magyarázza meg a fiamnak, aki azt hihette, hogy ő csinált v.mi rosszat, és nem értette a dolgot:)) De aztán rábeszéltem, hogy nyugodtan kerülje ki a fiút, és végül így is lett:)

Akkor. Volt még hétvégén kutyázás! Bence egyre bátorodik. Ha Lulu lefekszik, akkor már nem csak odaguggol elé, hanem már nyújtja a kis kezét, és próbálja megsimizni Lulu bundáját. És néha sikerül is neki! (Ha Lulu nem mozdul meg).

Kincsőke már ügyesen fog a kezeivel. Akár kettővel is! És tudja a szájába tenni a dolgokat. Pl. fogja a cumiját, kiveszi a szájából, majd visszateszi:) Komoly dolgok ezek:) És nála se látom azt az általánosan vett fejlődési lépcsőt, hogy a kezeit fedezi fel és nézegeti, és ezzel órákig elvan. Ez minden szakkönyvben szerepel. Hát, Bence soha nem nézte a kezeit, hogy ott hadonászik vele az orra előtt. És Kincső sem!

Kincső csendben volt 10 percig, elaludt, már megint üvölt. Jó estém lesz. Filmet szeretnék nézni, és vasalni szeretnék közben. Bence sem alszik még amúgy. 

Bence ezen a héten se angolon, se Huncutkán nem volt. Hétfőn dolgom volt suli miatt, így le voltak adva, ma meg olyan Murphy-s nap volt. Az összes nagyszülő vidéken, férjem vidéken, én meg itthon agonizálva. Mert úgy volt, hogy esetleg lemegyek a két gyerekkel egyedül, de aztán még játszótéren sem voltunk egész nap, mert lesérültem... Az úgy történt, hogy hajnalban mentem be Kincsőhöz, behajoltam fölé az ágyába, és ezzel a mozdulattal lefejeltem (leszemeltem) az ágy fölött lógó zenélő (már nem zenél) játékát. Tehát, az a műanyag kar belecsapódott a szemgolyómba, de olyan formán, hogy az behorpadt. Már a szemem. Úgy, mint amikor az ember belevájja a körmét a bőrébe, és megmarad a helye. Hát, egy ilyen "hely" maradt benne a szememben, a zöld részen. Úgy fél centi hosszan. Nem kicsit voltam rosszul. Sikerült nyugalmat erőltetni magamra, mivel a szemem megvolt, látni láttam, így lefeküdtem még aludni (ez olyan fél 5 körül volt). Reggelre kezdett el úgy igazán fájni! Lényegében minden pislogásra mintha belement volna valami a szemembe. Meg piros is volt kicsit. Meg , bár kicsit könnyeztem, mégis olyan volt, mintha száraz lenne a szemem. Úgyhogy volt minden bajom, és úgy döntöttem, hogy pihenek, nem megyek ki erős fényre vele. Kontaktlencsét nem tudok betenni, szemüvegre meg nem tudok napszemüveget tenni:) Mielőtt bárki rosszul lenne, jelentem, "kiállt belőle a horpadás" délutánra, és már nem fáj. De ez még semmi. Beszámoltam erről 1-2 embernek, és az alábbi sztorikat osztották meg velem: Merci szemébe belekapott (belekarmolt) Norina, és konkrétan kikapott egy olyan részt, mint az én éjszakai balesetem. Ugyanúgy egy árok lett Merci szemében, csak az nem horpadás, hanem kikarmolás volt. 3 hétbe telt, mire regenerálódott a szeme. Addig otthon feküdt, mert ő sem tudott fényre menni, és könnyezett megállás nélkül. Az apósa, amikor Petit vetkőztette régen, akkor sikeresen úgy vette le róla a nadrágtartót, hogy az belecsapódott a szemébe. Ügyelet - retinaleválás. Fenris egyszer ugyanígy lefejelt (leszemelt) egy szögesdrótot. Egy szép (vér)vörös lyuk lett az eredménye (nyilván nem végzetesen mélyen, mert van szeme, és lát), de az is meggyógyult idővel. A szemész hazaküldte, hogy igazából nem lehet vele mit csinálni, pihentesse. De volt olyan ismerősöm, akinek konkrétan úgy beleállt v.mi a szemébe (nem emlékszem, hogy darts, vagy penge), hogy ma napig meglátszik a szemén a forradás, és rosszul is lát vele, meg kancsal is tőle. Úgyhogy én még jól meg is úsztam.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.