Hi!

Hát, a tegnapi nap kicsit kimerítő volt. Kezdjük az éjszakával. Kincső pazarul benáthásodott, így velem aludt. Azután döntöttem így, miután este 9-től 11-ig ébren volt (első körben), bár egy idő után sikerült elérnem, hogy ne szüntelenül ordítson, hanem csak nézelődjön csendben, ha már nem alszik. Aztán minden lehetséges gyógymódot bevetve sikerült elaltatnom. És ahhoz képest jól is aludt, mert a 3 órás evésig meg sem nyikkant, utána is aludt tovább 5-ig. Aztán 6-ig ébren volt. Bence meg 6:20-tól. Na mindegy.

Délelőtt én mentem tornára Bencével, Süvi meg vigyázott Kincsőre. Tényleg egyre ügyesedik a kis pockom! Szépen jön velem körbe-körbe, közben fogja a kezem, és néhány feladatot már csinál! Pl. megyünk, aztán a mondóka végére le kell guggolni, és ő is csinálja már! Meg amikor tapsolni kell, azt is. Néha egy kis hatásszünettel, de csinálja:) Meg az ugrálós részeket is próbálja utánozni! Nagyon ügyi:)

Aztán ebéd után jött az őszülés. Konkrétan 2-ig nem aludt el, hanem szökdösött ki a szobájából. Össze nem tudom számolni, hogy hányszor tereltük vissza és mennyit veszekedtünk vele. Néha hisztizett egy kicsit, majd folytatta. Rettentő rossz volt. Apjának már mondtam is, hogy menjen be, és üsse le. Ő meg érdeklődött, hogy hogyan?:) Mondom úgy, hogy aludjon is tőle:)) Amúgy nem voltam kikészülve tőle. Kincsőt is felébresztette, de még hogy! Szegény náthás babám rendesen aludt ebéd után a kis ágyában, míg meg nem érkezett a tesó is a szobába. Többször mentem be arra, hogy Kincső felsír. Hatalmas fejjel érkeztem ugye, hogy Bence maradjon már csöndben, mert Kincső nem tud aludni, erre mit látok? Bence hasig lóg be Kincsőhöz a kiságyba, akiről kedves módon lehúzta a takarót. Sőt, egyszer ki is vette a kiságyból, és áttette a sajátjába. Szegény Kincső meg takaró nélkül feküdt az ágy közepén, és sírt. Hú, de mérges voltam! Szegény kiscsajt ki is kellett menekítenem, aki meg ezért nem tudott aludni ugye. Aminek nem örült. 2 után tudtam őt is lefektetni az ágyába, amikor Bence már végre aludt.

Aztán Bence délután ment anyuhoz. Nagyon mókás volt, mert amikor jött anyu, akkor épp ezerrel hisztizett. Főleg, amikor látta, hogy pakoljuk a cuccait, meg öltöztetni akarjuk; csak úgy lógott a lábamon. És akkor jött a varázsszó: Lulu! Anyu mondta neki, hogy mennek a luluhoz, megígérte a kutyusnak, hogy hármasban elmennek sétálni. Komolyan mondom, onnantól kezdve csendben öltözött, majd magától ment az ajtóhoz, és simán el lehetett tőle köszönni, tudta, hogy mi apával nem megyünk, csak ő a nagymamival, és mégis ment, mert a vau várja:) Nagyon édes volt:) Úgy hiszem, hogy nagyon szereti a kutyát:) Bár szegény Lulunak végül hiába lett a séta beígérve, mert Bence nem akart sétálni menni, hanem a hátsó kertet preferálta aznap is. Ja, mostanában nem akar sétálni (bár Kelenvölgyben a szűk járdákon, valaki kezét fogna, tényleg nem olyan nagy kaland), és mindig a hátsó kertbe akar inkább menni. IlyenkorLulu is hátramehet:)

Na, aztán jött az este, és azon filozofáltam, hogy inkább Kincsőt kellett volna leadni. Fél 6-ig aránylag jó volt a napirend, de utána... Nem lehetett lefektetni, elaltatni. Sírt, üvöltött. Még előbb meg is vacsiztattam, hogy tele hassal hátha... De nem. Kb. 1/4 8 volt, mireelhallgatott az ágyában, de utána még mindig nem volt alvás! 1/4 8-tól jött az, hogy 10-15 percenként felsírt, és cumit kellett neki adni. Utána kicsit elszenderedett, majd cumi ki, és ismét ébredés. Ezt még szerintem egy jó óráig játszottuk, mire tényleg elaludt. Semmit nem tudtam csinálni tőle,állandó készültségben voltam. Még a vacsit is állva fogyasztottam, de kb. 10-szer kellett otthagynom azt is, mire mindent megettem. Amúgy nagyon szórakoztató, ha náthás az ember (pici) gyermeke. De ez van. Bence nem utoljára ragasztott át rá betegséget. Inkább először:) Majd jönnek haza az ovis fertőzések is, meg hasonló vidám dolgok.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.