Hi!

Nos, tegnap vérvétellel kezdtem. Ma nem mentem nyitásra, Süvivel együtt indultam, de így is hamar megjártam. 8-ra már a kocsiban ültem megint, pénzt se kellett bedobnom. Szóval, új rendszer van. Új lapot töltött ki már az háziorvos is - amin kéri a vérvételt. Az ablakra ki van írva, hogy bocs ha lassabb a rendszer, de új szoftver van. Vagyis ez volt a lényege. A ProDia laboratórium helyett egy általam ismeretlen nevűbe küldik ezentúl a vért. Cserébe nem délután 5-re lehet menni az eredményért, hanem délután 1-re! Másnap:))) Megint valami 'jót' csinált már valaki:) Ami működött idáig, azt azért alakítsuk át, hátha rosszabb lesz:) Pl. lassabb. Szóval erről ennyit.

Utána mentem Bencécskéért, és vittem 10-re angolra. Majdnem elkéstünk, azaz késtünk is pár percet, de így is csak egy anyuka volt ott:) + a tanár, de nem az angolos, hanem aki szervezi az egészet, aki a Huncutkát is tartja (ő bízott meg egy lányt az angol vezetésével). Na, neki még a férje és a lánya volt ott, tehát volt 3 gyerek (de ebből az egyik anyanyelvi szinten beszél magyarul, angolul és olaszul is), meg voltunk mi ketten a fizető résztvevők:) És képzeljétek, Bence imádta! Mármint az egész foglalkozást. Se nyűgös nem volt, se semmi, boldogan vett részt az egész órán. És akkor megvilágosodtam: Bence utálja a tömeget. A sok embert. Hogy bárki ráközelíthet. Írtam, hogy a Tropicariumban is meg volt zakkanva a sok lábtól, és szerintem a sok ember miatt nyűgös a többi órán is. Nagyon lefárasztja, hogy sokfelé, sok emberre és gyerekre kell figyelnie. Mert ugye ő önállóan közlekedik, nem a kezemet fogva áll, tehát magának kell vigyáznia magára, mert anya nincs mellette. És sok embernél ez sok figyelmet és lefáradást jelent. Szerintem.

Aztán délelőtt még a szokásos házimunkák voltak. Pl. a porszívózás is. Amikor már végeztem, akkor otthagytam a porszívót még a szobában, de már ki volt húzva a 220-ból. Bence odament, megnyomta az indítógombot, majd előrement a csőhöz, és tologatta:) Az nem zavarta, hogy nem zúg a gép:) Tologatás előtt nyomni kell egyet, az tuti, onnantól mehet a többi:) Bírom, amikor így megfigyeli a dolgokat:) Ez mindennel működik, kivéve a fogmosást. Ha tölcsért teszek a fejemre, mert az mókás, akkor ő is tesz tölcsért a fejére, és az még mókásabb. De ha megmosom a fogam, akkor ő is az enyémet akarja, nem a sajátját...

Ebéd után hatalmas alvás volt. Már több, mint 2 teljes órája aludt, amikor 3-kor nekiláttam zavarni őt (pl. kinyitottam az ajtót, hogy fény legyen, stb.), meg szerencsére telefonom is volt, így felkelt. Nem tudom mennyit aludt volna, de 3-nál tovább nem szoktam engedni, mert este nem tud akkor elaludni. Nem tudom mitől volt ilyen alvós ma is! Lehet, hogy hétvégén sem az ózon volt a hibás?

Délután lementünk. Először Norináékkal találkoztunk, és cseréltünk pár papírt (mindegy), aztán kerestünk egy fodrászatot Bencével (a mi fodrásznőnk pár héten belül szül, a régi fodrászatomnak meg a hűlt helyét találtuk:). Találtunk is egy vadi újat, úgyhogy kértem időpontot jövő hét péntekre, hogy szép legyek az osztálytalálkozón:) A szép gömb. A szép bálna. Na, hagyjuk.

Mire a játszótérre leértünk, addigra komolyan elkezdett sötétedni! Nagyon durva! A gyerekek mostantól sötétben fognak játszani lent. Vagyis annyi fény lesz, amennyit a lámpák adnak. Bence tegnap boldogan csúszdázott egyedül, mert rájött (már megint), hogy hason milyen mókás lecsúszni. Ahhoz meg nem kell segítség:) Bár csúszott ülve is úgy, hogy lent vártam, és nem fogtam őt!

Aztán elmentünk apa elé az Etelére, mert nálunk volt a kocsi, úgyhogy késő délután még kocsikáztunk is egyet Bencével Addigra korom sötét volt lényegében...

Aztán este aránylag időben elaludt, de addigra én a halálomon voltam. Tegnap, miután hazaértünk még kiültem a konyhába dumálni Süvivel, utána bementem a nappaliba Bencéhez, lefeküdtem a kanapéra, és rámtört a... a valami. Kikapcsoltak egyszerűen. Abban a pillanatban lemerültem, és kikészültem. Tompán fájt a fejem (nem az a fájdalomcsillapítós fájás, hanem, mint amikor szivacs van a koponya és az agy között), fájt a hasam, a mellkasom, a szívem, a karomat nem tudtam emelni. Nem volt erőm. Összecsoffadtam fizikailag is. De nem az az 'álmos fáradtság', hanem az a 'meghalok mindjárt'. Döglöttem fél órát, aztán mentünk Bencével fürdeni, meg vittem altatni, aztán döglöttem tovább. Utána vacsiztunk Süvivel, utána ici-picit jobb lett, de aztán döglöttem még tovább:)) Kicsit a tv előtt, kicsit a számítógép előtt, de túléltem. Este még a hasamat is meg kellett böködnöm, azaz megpaskoltam a kis fenekét a kisasszonynak, mert nem mozgott. Márpedig este mozogni szokott. Én meg még idegeskedjek is, hogy szarul vagyok + nem mozog a gyerek...:) Aztán kicsit fészkelődött, hogy hagyjam már békén, utána aludt tovább:))

Akkor este folytatom.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.