Hi!

Bence ma is szépen aludt, fél 5-kor kellett először kelnem hozzá, majd fél 8-kor reggeli. És 8-kor szedtem ki az ágyból. Tök ideális kezdése a napnak! Amúgy nagyon jó napunk volt:)

Délelőtt áttoltam anyuékhoz reggeli után, megetettük az állatkákat, majd hazatoltam. Büszkén jelentem, hogy már délelőtt több, mint 2 üveg teát benyomott!! És szépen reggelizett is - vajas kalácsot. Aztán takarítgattunk, teregetést szedtünk le, meg így múlattuk az időt ebédig. Szépen meg is ebédelt, bár most nem nagyon kért fasírtot a főzelék mellé. De a főzelékből bőségesen evett!

Amúgy ma többször ki kellett szívnom az orrát, ma megint kicsit folyt, amellett, hogy be is volt dugulva. Mondjuk ez szerencsére nem érdekli őt:) Délután megint nem akart lefeküdni aludni, de most nem adtam neki esélyt, nem szedtem ki. Ma korán kelt, úgyhogy korán kellett aludnia is ebéd után:) Szerencsére el is aludt egy órára.

Ébredés után összekaptuk magunkat, és mentünk oltásra! Szegény már nagyon unatkozott, mire bejutottunk. Pedig időpontra van mindenki beírva, még is fél óra csúszás volt, pedig aránylag az elejére voltunk beírva... És a fontos hív: a mai oltásnál sírt!!! :) Először, az oltási történetében:) Már a vetkőztetés sem tetszett neki, meg semmi előkészület:) Sőt, még azt sem akarta engedni, hogy a dokinéni meghallgassa a tüdejét. A szájába se engedett nagyon betekintést! Mindig olyan tisztelettudóan szokott ülni, ma viszont nagyon harcias volt:) Na meg az ordítás a döfés után! Pedig nagyon hamar megvolt! A következő oltás 3 éves korában lenne, utána meg 6, de a dokinéni mondta, hogy az a 18 hónapos oltás a 3 éveset váltja ki. Úgyhogy suli előtt esedékes a következő oltás. Ami tök jó, azaz csak majdnem, mert lehet, hogy be lesz oltva Pneumococcus ellen is. Most lett ingyenes, 2 éves kor előtt kell beoltani. Én nem vagyok híve az "oltsuk be minden ellen a gyereket" programnak, amit a doktornő is tud, úgyhogy tőle kérdeztem meg, hogy ajánlja-e nekem. Ő azt mondta, hogy igen, de azért nézzek utána. Mert majd megy közösségbe a gyerek, és ott össze tud szedni mindent. Bár azóta felmerült bennem, ha mindenki azonnal beoltja most a gyerekét, akkor nem lesz kitől elkapnia:)) Úgyhogy még meggondolom.

Dokinéni után elmentünk postára, találkoztunk egy ismerős kismamával, még tornára jártunk együtt. Mondta, hogy januártól megy vissza dolgozni, bár baromira nem várják vissza, és csak reméli, hogy a gyerek tud menni bölcsibe. Elméleti szinten kapott rá ígéretet, de évközben nagyon nehéz gyereket beadni. Pazar állapotok vannak.

Hazafelé mindenféle emberekkel futottunk össze. Volt egy idős nénipár, azok nagyon beleszerettek Bencébe! Az egyik kicsit szenilis volt, de az a jó kedélyű 'már nem érdekli semmi, és jól érzi magát' típusú:) Jól ki lettem kérdezve a gyerekről, meg kijelentette, hogy épp lecsúszik a bugyija, meg hasonlók:) De a lényeg: le volt döbbenve, hogy 28 éves vagyok, mert szerinte sokkal fiatalabbnak nézek ki! Jó bőröm van, vagy mi:) És ennek nagyon örülök, mert idén ez a második ledöbbenés a korommal kapcsolatban. Úgyhogy eldöntöttem, hogy mától mindenkinek annyi idős leszek, amennyinek néz!:) Rákérdez, én visszakérdezek, hogy szerinte?, és amit válaszol, annyi leszek:)) Tök jó:) Meg 10 percet trécseltem egy nagyon kivételes öregúrral is. 85 éves, de szálfa egyenes, egyenes nézésű, épp gyémántdiplomás lett (azaz 60 éve szerezte a diplomáját - talán Ludovikát mondott?). Mesélte, hogy a felesége volt a gyógyszerész az Őrmezei patikában '95-ig (fotót is mutatott róla, hátha emlékszem rá). Mesélte azt is, hogy az akkori gyógyszerészek ige nagy része Alzheimer kórban halt meg, mint a felesége is. Akkoriban kézzel készítettek, kevertek minden gyógyszert, és volt v.mi fertőtlenítő lámpa, amit használniuk kellett évtizedekkel később derült ki, hogy a lámpa hatása a kisagyra csak annyi volt, hogy mindenki Alzheimer kórban hunyt el. Pazar. Az apja meg v.mi ezredes (dandárezredes? olyan volt anno?) volt, és valami kimondhatatlan/megjegyezhetetlen nevű orosz haláltáborba vitték (a tisztsége miatt), aztán mégis hazaengedték, de a határon megint bilincsbe verték, megint jól elvitték valahová, és '56-ban szabadult, úgyhogy végül hazatért. Ezen kívül erdélyi református családból származik - Osváth névvel. És sok olyan babát kívánt, mint a gyönyörű kisfiam. Meg kikérdezett, hogy miféle vagyok én is, mi a végzettségem, meg a férjemé, meg hány éves vagyok, meg hány gyerek lesz, meg ilyenek:) Olyan igazi régimódi ember volt, nagyon tetszett:) Nem mindennap fut össze az ember ilyen történelemkönyvekkel.

Aztán a játszótérre nem jutottunk be, mert Bence elakadt az avarban. Az avarkupacokban, hogy pontosítsak. Valaki összehordta, Bence meg átvágott rajtuk minden irányból, meg beleült a közepébe és szórta a leveleket ű, és nagyon élvezte a dolgot. 2 kutyasétáltató öregúr meg dőlt a röhögéstől, amikor Bence egy hatalmas kupacon próbált átkelni, aminek az lett a vége, hogy elvágódott rajta, hason 'végigúszott' az egészen, majd hason lecsúszott az aljára:) Odáig voltak a produkcióért:)

Utána 10 percig szobroztam a focipálya mellett, mert fiam ráragadt a kerítésre, és a kosarazó fiúkat bámulta. Úgy kellett felkapnom és kocsija szíjaznom, hogy hazaérjünk 5 körül..:) De még lett volna bőven-bőven energiája órákat rohangálni odalent, holott már 2,5 órája eljöttünk otthonról. Otthon is baromi jó volt a kedve, huncutkodásra állt a szeme, kacagott nagyokat, fél óráig fürdött vidáman.. Apjával odáig voltunk, hogy milyen vidám, boldog baba ma, és milyen jó a kedve! Az ágyban jó sokat gagyorászott, 8 óra elmúlt, mire elaludt. De alszik.

Holnapra sajnos nincs program a reggeli kutyaetetésen kívül, de majd megyünk délután, és szaladgálunk az avarban!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.