Hi!

Szörnyű, hogy mostanában mennyit alszom! Napok óta jól alszik Bence + ma nem is aludt itthon.. Teljesen ki vagyok nyúlva reggelre, nem bírok felkelni:) Ez a sok alvás még többet kíván, és nagyon nehezen bírom:) 'Szerencsére' 2 hónap múlva újult erővel lendülhetek neki az éjszakázásnak - 2 gyerek mellett:)) Friss leszek, és fitt reggelre:) Mert ez a mostani nem állapot..:)

Reggel mentem Bencusért, megreggeliztünk, és nagypapa átvitt minket Őrmezőre, mert ő is indult otthonról. Úgyhogy jó korán megérkeztünk a Huncutka tornára. Legalább volt idő átöltöztetni, meg akklimatizálódni, meg rohangálni kicsit:) Meg kakilni persze, mert az tegnap kimaradt... (Cserébe ma 4 adagot kaptam, hogy ne panaszkodjak...)

Ma már sokkal ügyesebb volt a tornán - bár ez még csak a második alkalmunk volt. Képzeljétek, alig kellett ölben vinnem! Sőt, szerintem csak a legvégén kaptam ölbe, az állatkás résznél. Az első 10-15 percben konkrétan jött mellettem, úgy, hogy fogtuk egymás kezét!!! ez az utcán elképzelhetetlen, de annyira lekötötte, hogy nézte a többieket, hogy mi történik, hogy ő is szépen csinálta ugyanazt, és jött velem:) Amikor meg a feladatokat csináltuk (azaz én neki, mert ő magától még nem köröz a kezével, stb.), Az meg baromira tetszett neki. Ott vigyorgott ezerrel:) Nagyon élvezte:) De úgy negyed óra után, miután leültünk, és ilyen földön ülős feladatokat végeztünk, akkor lelécelt, és elő sem került a játékidőig, amikor ugye jönnek a labdák:) Mondjuk akkor sem látogatott meg, ott ültem szalmán, de ő jól elvolt:) A (fejlesztő) játékoknál azért persze szaladhattam utána, mert egyedül nem tud csúszdára mászni, meg különböző dolgokat kipróbálni. Vagy csak meg kellett fogni, hogy először várja meg xy-t, és csak utána mehet ő:) Mert ő ezt még nem tudja ugye, hogy esetleg sorba kéne állni, és várni kéne:) Úgyhogy jó volt, és vettünk bérletet is. 10 alkalmasat, az 2,5 hónapra elegendő, talán le tudjuk járni, mielőtt szülök:) Ha nem, akkor valamelyik nagyi mehet vele tornázni szerdánként:) És nagypapa vette neki a bérletet, mert Bence sportoltatása az ő hatásköre:) (Ő vállalta már az elejétől - ő viszi majd úszni is, meg vízilabdázni is, ígérete szerint...)

Hazafelé vettünk péksütiket, főleg zsömlét -ami állítólag zsemle, csak mifelénk mondják 'rosszul'- meg kakaós csigát. Na ennek kapcsán történt ma valami új, és rossz. Bence kapott a csiga széléből, hogy rágcsálja. Az nem kakaós még, de cserébe kicsit ropogós, lehet vele rágódni. És az történt, már a lépcsőházban, hogy hirtelen ilyen köhögésfélét hallok, majd sírást. Gyerek szájából hullik ki a kaja, én meg ijedten nézem, hogy fuldoklik-e, vagy mi történt. De hamar rájöttem, hogy fulladás közben nem lehet levegőt venni, és sírni:) Mert az fizikailag lehetetlen. Azért kikaptam a szájából a maradék összerágott kaját, és akkor vettem észre, hogy Bence szájából és orrából is hányás folyik! valószínűleg félrenyelt, vagy hátrament v.mi kajadarab, ami öklendezésre késztette. Hát, tuti én sem lennék vidám, ha hányás folyna ki az orromon... Nagyon turbóban pakoltam el a kocsit, hogy rohanhassak fel a kis síróssal, és adjak neki v.mit inni. Szegénykém:(

Kaja után pikk-pakk elaludt, már fél 1-kor. 2 előtt kelt. Utána lementünk a játszótérre. Vagyis először sétálni Merciékkel, utána a játszón kötöttünk ki. Majdnem 2 órát voltunk lent, és igen jól érezte magát, kivéve az utolsó pár percet. Akkor sikerült élete eddigi legnagyobb hisztijét produkálnia. Hazafelé is megállt a kutyás táblánál, és ott döntögette, meg állítgatta, meg szenvedett vele. Ezt megelégeltem egy idő után, és elvittem onnan, hogy megyünk már haza, hagyja már a táblát. És akkor kivágta a hisztit. De úgy, hogy annyira belelovalta magát, hogy már ég fogalma sem volt, hogy miért hisztizik, de csak hisztizett. Még otthon is sírt. Próbáltam megnyugtatni. Menni szokott, most nem ment. Próbáltam felvenni, hogy haladjunk, de nem tudtam, mert vagy kicsúszott, kificánkolt a karomból, vagy 2 kézzel kellett a vergődő gyereket szorítanom. Akkor viszont a babakocsit nem tudtam mivel tolni. A kocsiba nem tudtam betenni, mert ahhoz egy fenék kéne nekem, de ő lement hídba, és csúszott ki. Esély nem volt beleültetni és bekötni. Nagyrészt a földön feküdt, én meg várakoztam, hogy befejezze. De nem fejezte. Aztán mégis felkaptam valahogy, kis időre csend is lett a vállamon, meg kocsiba is tudtam már tenni, de otthon is nagyon nyűgös volt még, ott is rázendített még. Viszont jól ki is fáradt, mert fél 8-kor már magától aludt:) Egy percet nem voltam bent vele:)

Anyu szerint már megint rosszul nevelem a gyereket, nem szabadna engednem hisztizni. 2 pofon, aztán látja, hogy anya ezt  baromira nem tolerálja, és a jövőben se lesz gond. Vagyis még pici, csapjak a fenekére. De az szerintem baromira nem használna. A kipárnázott pelusos fenekét csapkodni... Én úgy tudtam, hogy a hiszti egyik ellenszere az, hogy nem kapja meg, amit akar (jelen esetben tábla), és egy idő után nem lesz értelme hisztizni, mert nem lesz foganatja. Tehát az én elméletem szerint hagyom hisztizni, nem engedek - azaz nem mehet oda a táblához - és akkor én jól csinálom a dolgot. Másik terv, hogy otthagyom hisztizni, erre megrémül, felpattan, és rohan utánam. Bence általában szökik, nem érdekelve, hogy merre vagyok (mert tuti mögötte), úgyhogy nem hinném, hogy ez sikeres akció lenne, de majd kipróbálom legközelebb. Anyu szerint nem jó az sem, ha csak hagyom hisztizni (hiába nem kapja meg, amit akar), mert attól ő még büntet, azaz nem engedi magát felvenni, kocsiba tenni, stb., és egy gyerek ezt nem csinálhatja meg, ezt egyből meg kell tanulnia. De az is tuti, hogy én sose fogom megverni! (Legalábbis ilyen picinek tuti nem! A 'seggrepacsi' meg hatástalan, így látatlanban is.) Úgyhogy nem vonom le a tanúságot, nem tudom mit fogok alkalmazni, és mi lenne a legjobb:) Mert nyilván minden gyerek más, másképp is kell nevelni őket. Lehet, hogy egy lánynál ez jön be, egy fiúnál az. Egy kis kosnál ez, egy vízöntőnél az. Stb. A verés lehet, hogy egyiknél fenyítés, és máskor nem csinálja, a másik csak dacos lesz tőle, és csakazértis. Max., ha nem látja a szülő. Úgyhogy minden eset egyedi szerintem, én tuti nem fogom mostanában még elverni (remélem a jövőben sem kell, a megbeszélés elég lesz), és ki kell még sakkoznom, hogy nálunk mi fog működni ilyen esetekben. Kisebb hisztiknél az ölelés-puszilás-nyugtatás trió beválik. Nagyobbaknál még nem tudom. (Egy vödör hideg víz:)))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.