Hi!

Akkor kezdem a péntekkel.

Éjszaka ragyogóan aludt, biztos tudta, hogy későn fogok aznap feküdni, és ki kell pihennem magam előtte:) 3/4 6-kor kelt fel egyszer, aztán fél 9-ig aludt kb. Igaz akkor már anyu vigyázott rá, mert én reggel elszaladtam a Tesco-ba csomó akciós pelenkát venni:) 2-t nekünk, 2-t Merciéknek. 9-re már itthon is voltam. Kicsit összekaptam a lakást még, aztán vártuk a vendégeket:)

Norina baba nagyon élvezte, hogy nálunk volt. Minden újdonság volt neki, úgyhogy egy hangja nem volt, szépen tett-vett, játszott, még arról is megfeledkezett, hogy éhes:) Meg, hogy álmos:) De amikor Merci kivitte tízóraizni, akkor esküszöm jobban falta és követelte a kaját, mint Bence bármikor:) Pedig az nagy szó! :) És akkor sem volt nyűgös, amikor már álmos volt, csak látszott rajta. Dörgölte a szemét, meg ilyenek, de úgy élvezte a programot, hogy meg se nyikkant:)

Máté már otthonosan terült ki a nappaliban a játékok mellett, ő már többedszerre volt nálunk:) Bence meg szépen játszott, meg figyelte az eseményeket, de egy idő után már fárasztotta a nagy tömeg, de ez főleg azért lehetett, mert csúszott az ebédje is. Mondtam a lányoknak, hogy délig tudom őket fogadni, mert akkor Bence eszik, majd alszik. Igaz, hogy fél 12 körül szoktunk enni, de nyilván nincs belőle gáz, ha fél órával később eszik. Viszont mire mindenki ruhába rakta a gyerekét, és elindult, addigra már 1/4 1 is elmúlt, Bence meg fél 1-re jutott kajához. Úgyhogy megértem, hogy a végén már nyűgös volt, és a nyakamban lógott...

Kaja után vittem anyuékhoz, leadtam, és nem is láttam ma délelőtt 1/2 11-ig:)

Szombat.

Miután átmentem anyuékhoz, maradtam is egész nap. Bence délelőtt sokat nyűgösködött nekem, pedig anyu azt mondta, ahogy egészen addig (míg meg nem érkeztem), egy hangja sem volt. Jellemző. Megint a fő probléma az volt, hogy húzni akart mindenfelé, én meg nem akartam menni. És akkor jön a kétségbeesett hiszti, hogy ő húz, de én nem moccanok. De eleve hogy tudnék hirtelen elmozdulni a húzás irányába, ha a hátamon fekszem??:) Ezen kívül megint fő program volt, hogy a naptárat nézegetjük és lapozgatjuk. Nem tudom írtam-e már, hogy apró egócskával rendelkező kicsi porontyom számára az egyik legjobb elfoglaltság, ha saját magát nézegetheti a róla készült naptárban:) Egyszerre kb. 8-szor nézzük végig őt januártól decemberig, aztán elmegy, de később visszajön, és kezdjük megint. Ha anyuéknál vagyunk, akkor átlag napi 4-szer kell végignézni a naptárat (8 átlapozással alkalmanként). De addig legalább a fenekén ül csendben, és nincs vele gond:)

Nagyon-nagyon ügyes, nagyon nekilátott tanulni! Ma néztük az állatkás könyvét, mondtam neki, hogy milyen állat milyen hangot ad ki, és már nagyon figyel rá, és próbál memorizálni. Ami úgy kezdődik, hogy adom ki az állathangokat, ő meg boldogan vigyorog először:)) Mert ez eleve mókás. Aztán próbálja ő is mondani. Ma a "bárány mondja: bee-e-e", volt a sláger, és ő is mondta, hogy "bee", a kotkodácsolás még nem megy annyira fényesen, de látom, hogy hamarosan azzal is akar majd próbálkozni:) Meg a "gá-gá"-val is. Szinte azt gondolom, hogy lassan pikk-pakk megtanulja ezeket a hangutánzó szavakat. Kezdetnek nem rossz! Főleg, hogy ilyen hirtelen lendül bele!

Délután anyuékhoz vendégek jöttek, és hozták magukkal a gyereküket is, aki egy általános iskolás fiú, nem tudom hány éves lehet. Mondjuk 10. Bence imádta. Mármint ugye a játszótéren is a nagyok után fut. Most is érdeklődéssel követte mindenhová a kis Karcsit, odament hozzá, vigyorgott rá, meg olyan barátságos volt. Persze elszaladt, ha a gyerek meg akarta simizni a fejét, vagy bárhogy közeledni próbált:) De tetszett neki dolog:) Kb. 10 percig, mert utána vittük el apával:)

Aztán az volt, hogy nem akart hazamenni. Míg nyitottam az ajtót, addig kiugrott a babakocsiból, és vígan elszaladt:) És vihogott, hogy én meg üldözöm:) (Miközben a kocsi meg ott támasztotta a nyitott ajtót). Aztán menekülés közben Mátéval és nagyijával futottunk össze és dumáltunk kicsit, miközben Bencét megpróbáltam pár négyzetméteren belül tartani:) Végül kézben kellett bevinnem az ajtón, de hiába toltam már a pince felé a babakocsit, Bence nem óhajtott jönni, csak lógott az ajtón, meg a kilincsen, hogy ő ki akar menni. Úgyhogy végül mentünk vissza, ki. 3/4 6-kor. Sétáltunk, meg a játszótérre is elmentünk. Most bevallom, hogy mi történt a játszótéren! Bence beleszeretett egy játékba, és vagy 20 percig csak azzal játszott, míg én nyugodtan ülhettem és pihenhettem! Sosem hittem, hogy megérem ezt a napot. Azt meg pláne nem gondoltam -legvadabb álmaimban sem -, hogy ez a játék egy pici, rózsaszín (játék)babakocsi lesz! Bence konkrétan egy kis rózsaszín babakocsit tologatott fel-alá a játszótéren! És méghozzá nagyon lelkesen a boldogan! Ha pl. felborult a kocsi, és segíteni akartam neki felállítani, akkor féltékenyen elkezdte húzni előlem, meg hisztit rendezett, hogy nehogy elvegyem tőle! :) Ilyet is ritkán látok játszótéri játék miatt:) Ennek ellenére nem fontolgatom, hogy veszek neki ilyen játékot:)) De aztán 20 perc után szépen letette, és elment mással játszani. Úgyhogy megnyugodtam:) 1/2 7-kor úgy szedtem elő a homokozóból, hogy muszáj menni haza, mert késő van ,fürdeni kell. Vígan maradt volna még játszani. És amit nem értette, hogy tele volt még a tér gyerekekkel, és amikor toltam haza, akkor futottam szembe olyan mamával, aki meg épp akkor vitte le a térre a gyereket! Én fél 7-kor már a kád felé viszem őt, nem a játszótérre. Nagyon meg voltam lepődve ezen, mert sosem vagyunk lent ilyen későn. Már konkrétan sötétedett!

Úgyhogy csúszott a fürdés, a vacsi, meg minden, de azért 1/4 9 körül, vagy kicsit utána, már tuti aludt!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.