Hi!

Akkor még külön bejegyzésben a mai nap. Utolsó éjszaka Tihanyban végre jól aludt. Éjfél előtt még tettem rá új pelenkát, amikor felébredt, és reggelig csak egyszer kellett felkelnem hozzá. 1/4 8-ig aludt, akkor reggelizett, de nem aludt tovább. 1/4 12 körül értünk haza, és volt ebédünk is, mert anyu főzött és becsempészte a hűtőnkbe:)) Sok egyéb ennivalóval együtt, ezeket nagyon köszönjük! Meg az állatkák etetését is! Bence fél 2 után aludt el, és 3-ig aludt.

Délután lementünk a játszótérre. Jó sokan voltak lent, de csak egy ismerős baba volt. Bencével viszont kis baleset történt, történetesen áldozatául esett egy "roundhouse kick to the face" movement-nek, és kifeküdt:) Na nem lett semmi baja, de azért nem volt egy egyszerű látvány:) Kis csöppem kiszemelt 2 lányt (már iskolás korúak) és mindig utánuk koslatott. Egyszer majdnem ráléptek, amikor szállt le az egyik a mászókáról, utána hintázni nem tudtak tőle, majd a baj is bekövetkezett. Pedig már úton voltam...:) Bár mondtam a lányoknak, hogy a pocakommal nem tudok mindig a gyerek után rohanni, de szóljanak, ha vigyem el, mert zavar. Tehát, egy ilyen valamin voltak épp a lányok, Bence meg beállt a valami végébe. Az egyik lány háttal volt Bencének, és hasalt a valamin (nem tudom megnevezni, nem tudom mi az), a másik lány meg fölötte ült a valamin. (Azért megpróbálom érthetően írni:) Az alsó lány (aki háttal hasalt Bencének) úgy döntött, hogy leszáll, hogy a felső lány le tudjon mászni a valamin. Úgyhogy meglódította a lábát, hogy átemelje a valamin, amin hasalt, és ezzel az átemelős mozdulattal Bencét pont fejbe rúgta. Szájba leginkább. Bence meg repült egyet, és kiterült a homokban, majd nem moccant:) Mondom, én már útban voltam, mert mikor beállt a lányok alá, már akkor elindultam felé, meg szóltam neki, hogy menjen onnan, mert megint útban van. Tehát, csöppen feküdt kiterülve, keze, lába minden irányban, nagy szemekkel leste a lányt, és iszonyúan le volt görbülve a szája:) De inkább nem mozdult:) Szegény kislány szintén mozdulni sem mert, teljesen bepánikolt, hogy kiütött egy babát, konkrétan fejberúgta. Úgy kellett még őt vigasztalnom, hogy nem történt semmi baj, nem tehet róla, mögé került a gyerek, én meg későn értem oda:) De nagyon ijedt lehetett, mert utána már csak egy padon ült, majd a játszótéren kívül folytatta programját a barátnőjével... Bence bömbölt egyet a vállamon miután felkapartam a homokból, majd egy perc múlva vígan játszott tovább. Kis pocok.

Este 8-ra aránylag már aludt is nagyobb ellenállások nélkül, és azóta még csak egyszer kellett bemennem hozzá. Remélem ma már alszunk:)

És akkor még pár szót magamról. Másik csöppem még mindig nagyon élénk (bár a nagyon szó nem is fejezi ki pontosan a dolgot), és én ezt nem viselem manapság túl jól. Főleg, hogy a napokban nagyon kimerültem, pszichésen is ugye, és nagyon sok időm volt magamra figyelni, arra a megállapításra jutottam, hogy ezt a várandósságot jóval nehezebben viselem, mint az elsőt. De esténként, amikor feküdtem a sötétben, Süvi meg még pecázni volt, akkor sajnos nem volt más dolgom, mint magamra figyelni (amire szerencsére nincs időm itthon), és megállapítottam, hogy én nem bírok ki még 3 hónapot:) Persze most már pozitívabban látom a dolgokat, de akkor nagyon kivoltam, minden szempontból. Egyszerűen hihetetlen kellemetlen, hogy a gyerek egész nap tapossa a beleimet. Szó szerint. Mert úgy valahogy úgy fekszik, hogy nem a hasfalamat tapossa, hanem befelé. Majd tuti megfordul, de nem tudom mikor. Szerdán megyek nőgyógyászhoz, majd megkérdezem. És egyfolytában mozog. Bár ezt már sokszor írtam. És én jelenleg ezt nem tudom csodának, meg fantasztikus dolognak megélni, nem tombolnak a hormonjaim, egyszerűen csak azt érzem, hogy hiába lesz édes baba, hiába fogom imádni őt is, meg mind a 9 hónap kellemetlenséget bőven megéri majd, hogy lesz egy lányunk, de tényleg nem bírok még ki bő három hónapot, és nem tudom mi lesz. Lehet, hogy meg kéne ezt beszélnem a védőnővel, vagy valami lélekgyógyászra van szükségem. Tényleg nagyon leterhelő most ez a tudat. Van szülés előtti depresszió is? (3 hónappal?) Vagy csak utáni? Oké, nem kell megijedni, nem vagyok depressziós, annyira nincs nagy gond, de ez a pár nap most tényleg nagyon megviselt. Talán pár napon belül lelkileg is helyrerázódok majd. Nagyon remélem. Illetve nem lesz időm magamon elmélkedni. De 3 hónap az nagyon sok idő ám! Azért ne ijedjen meg senki, tényleg semmi komoly, csak a pillanatnyi hangulatomba engedtem egy kis betekintést. Állítólag a kismamák mindenféle kedve nagyon ingadozó ilyenkor:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.