Hi!

Bár nem lázasodott be, szörnyű éjszakánk volt. Sokszor minden ok nélkül felsírt, pedig látszólag nem volt semmi baja. Cumi volt, pisi, kaki nem volt, szomjas nem volt, takaró volt... Úgyhogy nem tudtam mit kezdeni vele. Cserébe hajnali 1/4 4-től 1/2 6-ig szinte megállás nélkül sírt. Kb. ilyen 10 perces megszakításokkal. De fel se felt, feküdt, a szeme csukva volt, és nem tudom, hogy mi baja lehetett. Fél 6-kor adtam neki tejet, hogy tuti sok energiát felemésztett már a sírással, biztos már éhes is:) Csak egy fél üveg tejet adtam neki, de azt mind meg is itta, és utána végre aludtunk 1/4 8-ig:) Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány órát aludtam ma, de ahhoz már két kéz kellene, hogy hány részletben...:)

Ennek ellenére itthon jól elvolt délelőtt, majd anyu jött értünk, és átvitt hozzájuk. Na ott már azért nyűgösebb volt, ahogy közeledtünk az ebéd felé. Nem evett sokat, akkor is hisztizett, ha kanalat látott, sírt, összerogyott a földre, minden amit el lehet képzelni. Úgyhogy ment aludni.

Fél órára rá, hogy elaludt, felkelt és sírt! De konkrétan ült az ágyban - csukott szemmel. Anyu valahogy visszaaltatta, de fél órára rá megint felkelt! És vigasztalhatatlanul sírt. Ki is vettem, de a kezemben sem nyugodott meg. Letettem az ágyra és lefeküdtem mellé, meg anyu is feljött, és ketten pátyolgattuk. Fél órát kb. sírt, hánykolódott, feszengett, és nem tudom miért! Utána fél órát csendben gyűrögette a rongyait, néha gagyogott. Nem tudott visszaaludni, de akkor már nyugodt volt, és azért pihent. feküdt, csukott szemmel, és pihent:) Utána fogta magát (az ébredéséhez képest egy óra múlva), nagy vigyorral a fején felült, és nekilátott gagyogni, meg aranyos lenni, meg mászkálni, stb. Mintha mi sem történt volna, és egy jó pihenésen lenne túl. Én meg csak állok azóta is, és kétségbe vagyok esve, hogy 2 napja furcsán viselkedik alváskor a kis csöppem, látszólag igen nagy baja van, és abszolút semmi ötletem, hogy mitől! Kb. annyi elképzelésem van, hogy a fél óra alvás után jut a mély alvásból a felszínesbe, akkor kezd el álmodni, és hátha rosszat. Ez idáig az összes tippem, de ez sajnos ellenőrizhetetlen:)

Viszont a 8-10 napon túlestünk a szuri óta, és a tegnapi kis hőemelkedést leszámítva, nem lázasodott be! Azaz a fenékben mért hőemelkedés az nem is az, mert a hóna alatt mérve az minimum fél fokkal kevesebb lenne, de lehet egy fokkal is (már nem emlékszem, ritkán kell lázat mérnem - szerencsére!)

Aztán a  délután egy részében édes volt, szépen önállóan játszott, meg felsöpört a teraszon, meg megöntözte a növényeket a kannával (olyan édes, hogy mindent próbál utánozni:)), illetve segített anyunak főzeléket csinálni. Anyu vágta a zöldbabot, Bence meg ült az ölében, és pakolta a tálcára, meg a szűrőbe a babokat:) Nagyon élvezi azokat a dolgokat, amiket a nagyok csinálnak:) Sajnos otthon nem lát túl sok dolgot, amit utánozhatna, de tény, hogy porszívózni mindig akar:) Lehet, hogy sepregetne is, ha nem lenne a seprű elzárva:) Anyuéknál meg ugye megtalálja kint a teraszon:) Lehet, hogy azért hisztizik mindig, amikor mosogatok, mert nem látja, hogy mit csinálok, pedig őt is érdekelné:))

5-től viszont már inkább nyűgös és hisztis volt. Ezekben a napokban sokkal többet hisztizik és sír, mint amennyit nevet. Vagy inkább: mint amennyit nem. Talán a rossz alvástól van. Vagy a fogai. Bár azok már egy hónapja nőnek egyfolytában, miért épp a napokban zavarná ennyire?

Este fél 8-ra már ágyban volt. Ma csináltam neki kis kamillateát egy kis Aloe Verával, és tettem bele egy kanál mézet édesíteni. Most először kapott mézet szerintem. Tőlem legalábbis. Mert azt egy éves kor alatt nem is szabad adni. Úgy nézett ki a dolog, hogy vittem be Bencét az ágyába. Egyik kezemben a gyerek, a másikban a két üveg. Egyikben tej, másikban tea. És bár tudja, hogy este tejet kap, a tea csak éjszakára van, fogta magát, és kikapta a kezemből a teát. De úgy, hogy amikor át akartam neki cserélni az ágyban tejre, akkor a tejet nem fogadta el, vissza kellett adnom a teát:) És az utolsó cseppig megitta:)) Aztán még nem aludt el, bár aránylag nyugodtan volt, csendben forgolódott, csak néha hagyta el a száját egy nyűgösebb sóhaj. 8 előtt, amikor kezdett jobban mozgolódni, akkor a kezébe nyomtam a tejet, és akkor már ivott. Több, mint a felét. Utána befordult, és aludt. Pontban 8-kor:) Úgyhogy sikeres altatásom volt ma. És gondolom egy újabb viharos éjszaka előtt állok...

Holnap babazsúr. Ha nem lesz nagy szél délelőtt, akkor tuti zöld lámpát adok:) Délelőtt megyek vásárolni. Úgy döntöttem, hogy a kaja mellett veszek még tányérokat és poharakat is, de ilyen mesefigurásat:) Ha már zsúr, akkor meg kell adni a módját:) És valószínűleg veszek pár lufit is díszítésnek:) Apu nagyon rendes volt, ő ma megvette az üdítőket, hogy a kis unokájának az első babazsúrjára ennyivel be szeretne szállni:) Úgyhogy várom már a holnapi napot! Kicsit féltem a szervezéstől, hogy minden jó legyen, de a sikeres Lívia szülinapi szervezés után teli vagyok önbizalommal:) Tuti jó lesz a buli:) Remélem, ezt fogom írni holnap este is, hogy az volt:) Csak jó legyen az idő!!

A napokban gondolkoztam. Azon elmélkedtem, hogy vajon honnan vettem én a bátorságot egy újabb baba vállalására?? :)) Mert ugye eldöntött tény, hogy kis korkülönbség, most egyből 3 baba, és ennek így kell lennie, ha össze is jön. De ha belegondolok, akkor honnan vagyok ilyen merész, hogy újabb 9 hónapot növesszem a hasam, utána meg menjek szülni?? :)) Mondjuk valószínűleg mindegy, hogy 1 év, vagy 5 év kihagyással csinálja ez az ember, mert így is, úgy is 9 hónapról + egy szülésről beszélünk:) És nekem ugye teljesen problémamentes volt a 9 hónapom is, és a szülés is, azért már tudom, hogy nem egy leányálom. Mert az elsőnél izgul az ember, mert nem tudja, hogy mire számíthat a 9 hónap alatt + szüléskor. De második gyereknél már tudja!:) Sosem értem meg azokat a nőket, akik szülés után egy perccel már kijelentik, hogy  akár most azonnal szülne egy másikat. És irigyek, ha egy mama épp várandós, hogy de jó neki, ő is imádta azt a 9 hónapot. Pedig jelzem megint, én az etalon voltam, 0 problémával! Meg már azon is parázom most, hogy miként tudatosítsam az orvosban, hogy se kaparás, se varrást nem kérek majd - ha orvosilag nem indokolt. És napokig nem fogjuk látni egymást Bencével! Előr félek, él sem tudom képzelni, hogy hogy fogjuk túlélni! Már most frászban vagyok, ő meg szerencsére mit sem sejt:) Illetve szülés után 3 óránként etetés éjszaka, óránként hol egyik, hol másik gyerekhez kelni, féltékenység, szoptatás, stb... Tényleg nem tudom, honnan vettem a bátorságot:)) Úgyhogy igyekszem nem gondolni inkább ezekre. De már csak 4 hónap! Se. Pedig tudom, hogy rajtam kívül aztán sok100millió nő jár ugyanebben a cipőben, és ők is megoldják:) 3 és 4 gyerek mellett is:) De ezt a babát akkor is nekem kell nevelni a pociban, és akkor is nekem kell megszülnöm, úgyhogy a többi nőre nem tudok nagyon gondolni:) Drukkolok magamnak!:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.